Kezdek rájönni arra, hogy novelláskötet olvasásakor miért lassul le az olvasási sebességem. Nem mintha ez valami olyasmi teljesítmény lenne, amit mérni kellene, de érezhetően lassabban olvasom a novellagyűjteményt, mint egy összefüggő regényt. Azt vettem észre, hogy mire megszeretem a történetek szereplőit, vagy éppen megutálom, vagy a leírt világban kezdem kedvemet lelni, vagy bármilyen kötödés alakul ki, addigra vége a történetnek. Minden elolvasott novella után ott ragadok egy kicsit abban a világban, amit megismertem. Nem volt ez másképp Az év legjobb science fiction és fantasynovellái 2018 olvasása közben sem.
A Gabo kiadó 2016-ban jelentette meg először Jonathan Strahan szerkesztésében megjelenő novellaválogatását. Ez a válogatás külföldön már 2007 óta folyamatosan megjelenik. Igazán jó dolog, hogy három éve mi is olvashatjuk anyanyelvünkön ezt a válogatást, az külön öröm, hogy idén a kiadó egy pályázat keretében egy magyar novellákból álló köteten is elkezdett dogozni.
A 2018-as kiadás is – akárcsak elődjei – keményfedeles, varrott könyv formájában jelent meg. Ez igazán pozitív, de annyira nem meglepő, mivel a kiadó több könyve is ilyen kivitelben kerül az olvasók elé. Ilyen kérem egy könyv, nem pedig ezek a ragasztott vékony borítós könyvek, amelyek a leggyengédebb olvasó kezében is gyakorta hullnak darabjaira. Kellemes fogása van a kötetnek, a borító igazán inspiráló, már majdnem egy kicsit klisésen sci-fis. A könyvillat fétisem is elnyeri megszokott adagját, a könyvnek kellemes kesernyés tinta illata van. Na, de a betűtípus az hagy némi kívánnivalót maga után, legalábbis az én szemem nem volt oda érte. Aprók, feketén vibrálók, nem jó érzés a szemnek, ha sokáig olvassa az ember. A betűtípust még el is viselem valahogy – nagyobb szüneteket tartva az olvasásban –, de a tintával vannak az igazi gondok. Láthatóan elmosódik a szöveg ott, ahol olvasás közben a hüvelykujjam pihen, és az elkent tinta szépen kiül a lapok élére. Ezt a tintafajtát érdemes lenne lecserélni a 2019-es kiadásnál. Mert mindenképpen beszerzendő darab lesz a 2019-es is, látva, hogy a ’18-as milyen jól sikerült.
A kötet követi azt a trendet, ami jó pár éve jelen van már a science fiction világában. Női főszereplőket jelenít meg nem egy történet, így a 2018-as válogatásnak van egy erősen feminim oldala, amivel igazából semmi baj nincs, mert ezek a novellák mind jól megírt, élvezhető történetek. Egyik sem zeng dicshimnuszt a női egyenjogúság fontosságáról, csak nemes egyszerűen olyan történeteket állít elénk, amiben a női karakterek igazán erősek, és dominánsan viszik végig a szerepüket. Caroline M. Yoachim Kilences karneválja egy igazán mesterien megírt történet Szekrényországról, ahol mechanikus robotok élik mindennapjaikat. A történet olvasása közben többször is a Toy Story jutott eszembe. De ez a novella sokkal mélyebb mondanivalót jelenít meg, egy anya viszontagságait látjuk, aki egy sérült robot gyermeket nevel.
Kelly Barnhill Alighanem még mindig kiválasztott című írása egy elgondolkodtató fantasy történet egy párhuzamos világról, ahol az idő máshogy telik, mint nálunk. Itt egy kislány van a középpontban, aki megjárva azt a bizonyos másik dimenziót, már egyáltalán nem akar a mi világunk részese lenni. Nehéz spoilermentesen írni erről a történetről, de a végkifejlet egy gyermekeit egyedül nevelő anya esete lesz, aki azzal töltötte életét, hogy vár valami másra, ami nem evilági.
Nick Wolven története igazán különlegesen megírt novella egy szakdolgozat képébe bújtatva. Szociális munkásként többször is olyan érzésem volt olvasás közben, hogy ez nem is novella, hanem egy nagyon jól megírt esettanulmány egy olyan lányról, aki nem képes az értékeléséhez mérten funkcionálni a jövő társadalmában. Az Egy kontra vallomása egy olyan világban játszódik, ahol a facebookra hasonlító közösségi háló értékelései szabják meg az egyén boldogulását a társadalomban.
Az Alkuban egy vallásháború szabdalta – mondhatni posztapokaliptikus – jövőben járunk. A történet olvasása közben sok mindent megtudunk a múltról, és hogy mi alakította a világot ilyenné. A főszereplő itt is egy nő, egy valaha volt orvos, aki muszlimként egy keresztény társadalomban próbál boldogulni. Külön érdekesség, hogy Khaalidah Muhammad-Ali a szerző, maga is muszlim, sőt, saját bevallása szerint első igazi sikerét hozta meg ez a történet, mely eredeti nyelven is elérhető a szerző honlapján.
Természetesen azért találunk az antológiában pár olyan történetet is, ami mondhatni a szokásos sci-fi és fantasy klisékre épít. De ugyanakkor ezek mind jól megírt történetek, amik igen olvasmányosak.
Tobias S. Buckell: A zen meg az űrhajóápolás művészete egy olyan emberiséget mutat be, akik már elérték a csillagokat és a naprendszeren túlra merészkedtek. Ez az emberiség már nem biológiai lények közössége, számos egyed adta fel hústestét az örök életért cserébe. Érdekes lehetőségeket nyílnak meg egy ilyen mechanikus ember előtt, erről a világról olvastam volna még.
A Járdák című novella egy időutazós történet, kétségtelen, hogy a zsáner azon szegmense ez a téma, amiről nehéz újat írni, de Maureen McHugh-nek sikerült. A történet érdekes elméletet dolgoz fel, olyan időutazást mutat be, aminek igen nagy tétje van az utazó szempontjából.
R. S. Benedict történetét olvasva, minduntalan a Sötét Zsaruk című sci-fi film jutott az eszembe. Az első rész egyik idegenéhez – az Arkiliai macskabarát – tudnám hasonlítani a novellában megjelenő főszereplőt. Egy idegent, aki egy meleg angol úriember személyazonosságát veszi magára a Távol-Keleten. Aki elolvassa az Angol nevemet, az képet kaphat arról, milyen a kis csókának a nagy csóka fejében.
A botok titkos élete egy Star Trek rész forgatókönyve is lehetett volna. Suzanne Palmer írását olvasva az a jelenet ugrott be, ahogy az Archer kapitány által irányított Enterprise próbál utolérni egy idegen fegyvert, ami a Föld felé tart. A mesterséges értelem megjelenítése a történetben nagyon tetszett, és az külön megdobogtatta a szívemet, hogy egy régóta ismert szó is feltűnik az írásban. Ami nem más mint a sci-fi egyik őseszenciája, a pozitron szó.
Két fantasy novellát is szeretnék kiemelni: Daniel Abraham A Csúfos Torony című elbeszélését és Scott Lynch Az arany füstje a dicsőséget. A két történet annyiban egyezik meg, hogy mindkettő a már sokat emlegetett kliséken alapszik. Olyanokon, mint a kalandozók egy kocsmában találkoznak és elhatározzák, hogy jól megszedik magukat, vagy éppen a kaland résztvevőinek személyisége, tolvajok, mágusok, kalózok, harcosok és még egy sárkány is feltűnik. Ezek mind részei a fantasy alap eszköztárának, de mégis olyan jól illeszkednek a történetbe, hogy egyáltalán nem válik kiszámíthatóvá a cselekmény. Két nagyon jól megírt novelláról van szó, amik kellően izgalmas és meglepő fordulattal záródnak.
Két történet van, ami azért érdekes, mert merészen feszegeti a zsáner határait. Bár nem vagyok a műfaj nagy kedvelője és ismerője, de ez a két novella éles kanyart vesz a horror felé. Kathleen Kayembe Tündérfa című elbeszélésének egy kamaszlány a főszereplője, aki a családjába furakodott idegen ellen természetfeletti szövetségeseket keres. Mondhatni, hogy ez a történet borzongatott meg a legjobban. Aki elolvassa, szerintem érteni fogja, főleg a fánál zajló jelenetekben érhető tetten az a bizonyos borzongató hatás.
Max Gladstone írását hagytam a végére, de erről az egy novelláról különálló cikket lehetne írni. A Crispin Modellje egy nem mindennapi írás, igazán jól megjeleníti az alkotás folyamatát. Egy festő munkája körül bontakozik ki a cselekmény, amiben bizony földöntúli erők is szerepet kapnak. Max szókincse igazán bámulatos, a színek megjelenítése egyszerűen lenyűgöző, a történet során elkészült festmények szinte kiemelkednek a sorok közül. Az a démoni háttér, amiről tudatosan nem írok többet, azt mondatja velem, hogy Max kis túlzással H.P Lovecraft reinkarnációja is lehetne. Kétségtelen, hogy ez volt számomra az egyik legélvezhetőbb történet, de a többi – itt nem említett – novellára sem lehet panasz.
Összességében úgy gondolom, hogy jó vásárt csinál az, aki beruház erre a könyvre. Mert egyetlen könyv áráért harminc olyan történetet kap, melyek elolvasása után napokig lehet még morfondírozni.
9,5/10
A könyvet a GABO kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni
