Ez volt az első könyvem az írónőtől, ezért nem tudtam, mire számíthatok, viszont a fülszöveg ígéretesnek tűnt, így mindenképpen el szerettem volna olvasni. Nem bántam meg, sőt, a kötet beváltotta a beharangozó által előrevetített írói ígéretet, és még rá is tudott tenni egy lapáttal. Egy szimpla, könnyed romantikus történetre számítottam némi misztikus extrával, ezzel szemben egy rétegelt, érzelemdús regényt kaptam, ahol megfelelő arányban van jelen a humor, a dráma, a romantika és az erotika.

Anna és Josh nem ismerik egymást. Mindennek ellenére egy ágyban ébrednek fel egy ismeretlen, elszigetelt helyen, miközben odakint hóvihar tombol. A házban kutakodva hamarosan ráébrednek, hogy öt év kiesett az életükből, hiába próbálnak visszaemlékezni, sehogy sem sikerül. Öt év alatt azonban rengeteg minden történhet egy ember életében. Mind a ketten előre tervezték az életüket, megálmodták, hová is akarnak jutni harmincas éveik elejére. A világukat már csak az borítja fel még jobban, amikor felfedezik, hogy álmaikban lassan visszapárolognak az elmúlt évek emlékei. Hamarosan kiderül, hogy a kiesett öt év elképesztő meglepetéseket tartogat.

A két főszereplő a történet kezdetén nincs tisztában a miértekkel. Nem tudják, hogy kerültek oda, és nem ismerik a másikat. Ugyanúgy a startvonalról indulnak, mint maga az olvasó. Megvallom, az ilyen történetek a gyengéim, amikor a karakterekkel együtt fedezhetem fel a rejtélyeket, ismerhetem meg a helyzetükhöz vezető körülményeket. Ez egyszerre izgalmas és sok lehetőséget tartogat, főleg a történetmesélés és információadagolás dolgában, amit a szerző maximálisan ki is használ.

Tarantino Ponyvaregénye óta szeretem a nem lineáris történetvezetést, mert ez a fajta mesélési mód folyamatosan növeli a feszültséget, és egy percre sem hagyja nyugodni a közönséget, így végig fenntartja a figyelmet, miközben folyamatosan tartani tudja a fókuszt. Ha jól csinálják, akkor frenetikus a végeredmény. Ez szerencsére ebben az esetben sincs másként. Döbbenetes volt olvasni és átélni, hogy Szaszkó Gabriella mennyire jól csinálja ezt. Végig múlt és jelen váltakozott, fokozatosan ismerjük meg a jelenhez vezető történéseket, velük együtt a karaktereket, akiket fejezetről fejezetre mélyít el.

Emellett az írónő kitűnő hangulatteremtő. Főleg az elején, amikor még a szereplőknek kevés emlékük tért vissza, nem egy jelenetben hátborzongató légkört kreál, amit a bizonytalanság és a bezártság tesz ijesztővé. De képes szívszorító, kaotikus, érzéki és energikus atmoszférát is alkotni. Ez a sokféle hangulat adja a Kora február esszenciáját. Mindegyik jelen van és mindegyik fontos szerepet játszik a regényben. Úgy éreztem, mintha ezek a szerző lelkének darabjai lennének. Nem tudom megmagyarázni, de benne volt ezekben a hangulatokban, a kapcsolódó jelenetekben és a köréjük szőtt mondatokban. Közhelyesnek tűnhet, mert valahol minden szerző benne van a művében, de ezt itt, Szaszkó Gabriellánál hatványozottan éreztem. Ami maximálisan az előnyére vált, mert még élőbbé tette a szöveget.

Erre erősítettek rá a karakterek, de leginkább a férfi főszereplő, Josh karaktere. Benne többször is a szerzőt véltem felfedezni, aki általa adta át a gondolatait és a történet mondanivalóját, ami nem más, mint hogy éljünk az álmainknak, mert kitartással elérhetjük őket, még akkor is, ha szinte mindenki más azt mondja, hogy lehetetlen. Ezáltal Josh válik a szerző énjének azon részévé, aki megvalósítja az álmait, és maximális fokozaton éli az életet, míg a női főszereplő, Anna a józanabbik énje, aki fél, és nem mer kockáztatni és igazán elengedni magát. Természetesen ezek csak feltételezések, nem pedig tények, és lehetséges, hogy túl sokat gondolok bele, viszont az biztos, hogy a karaktereken átsütnek a szerző érzelmei, vívódásai, és emiatt nagyon erőteljes, élő szereplők, akiknek át lehet érezni a drámáját, tépelődését vagy épp boldogságát. Különösen tetszett, hogy egyáltalán nem makulátlan karakterek, az író megjeleníti az árnyoldalukat is, ami még igazibbá teszi őket. Azt is érdekes volt látni, ahogy visszatérnek az emlékeik, és változik az egymáshoz való viszonyuk, ami már önmagában is egy érdekes írói kísérletezés volt Gabriella részéről. Akárcsak a kötetben szereplő banda neve (MidLife Crisis – ford: kapuzárási pánik), amivel tökéletesen leírta a helyzetet, amibe a szereplők kerülnek, és ami elindítja a bonyodalmakat.

Kiemelném még Sütő Fanni dalszövegét, a Bukott angyalt. Egyszerűen zseniális volt, főleg ez a rész:

„Megkóstoltam a tiltott gyümölcsöt

isten veled Éden,

mert a férjed rajtakapott a legdögösebb svéden.”

Ez a versszak nem csak kitűnően rímel, hanem tökéletesen össze is foglalja a történet lényegét. Hihetetlen, hogy még ilyen utalások elrejtésére is figyelt a szerző. Mert ezzel nem csak utal a történetben központi szerepet játszó szerelmi háromszögre, hanem megragadja a mögöttes érzelmeket is. Már csak egy dolog hiányzott, hogy valaki dallamot írjon hozzá, és elénekelje, mert annyira meghallgatnám a teljes dalt.

Összességében kellemeset csalódtam, és kíváncsi vagyok a folytatásra, bár fogalmam sincs, hogy egy ilyen kiváló kezdés után hová fejlődhet még Josh és Anna története. Szerencsére nem kell sokat várni a duológia befejező részére, mert ha minden jól megy, a Késő március decemberben megjelenik.

10/10

A könyvet a Maxim Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.