Igen, ez most nem egy kulturális jellegű poszt lesz, de mivel arról a felületről van szó, amin ez az oldal is működik lassacskán 10 éve, mindenképpen releváns itt erről beszélni. Szóval pénteken jelent meg ez a felhívás az Inda Gépház (leánykori nevén Blog.hu Gépház) blogján, miszerint a bloggerek végre "valóban" megjelenhetnek az Indexen. Vagyis magyarra fordítva: miután köztudott, hogy a felmondott újságírók helyére (akik egyelőre szeptemberig üzemeltetik takaréklángon az oldalt) egyelőre nem találtak senkit, a bloggereket próbálják bepalizni azzal, hogy megírhatják ingyen az Indexet.

Ez egy héttel követ egy másik közleményt, amelyben azért könyörögtek a blogtulajdonosoknak, hogy az Index kinyírása miatt nehogy otthagyják a felületet - már az a tény, hogy ennek egyáltalán meg kellett születnie, mutatja, hogy mekkora a baj a blog.hu tájékán, és nem mi fogunk jól járni azzal, hogy tovább írhatjuk az Indexet az újságírók helyett.

Aztán pedig ugorjunk vissza 2013-2014 környékére. Ekkoriban még a blogketrec az Index-címoldal jobb oldalán, nagyjából a Mindeközben mostani helyén, de még attól is sokkal feljebb volt megtalálható (ld. a fenti képen), ami azt jelentette, hogy ha szerencsés voltál, akkor gyakorlatilag az Index legfőbb hírei mellett kaptak kiemelést a posztjaid. A probléma az volt, hogy ehhez tényleg szerencsésnek kellett lenni, ugyanis kb. egy tucat cikk fért oda ki, az is kiemelés nélkül, úgyhogy mindenki üdvözölte 2013-ban az Index2 bevezetését, ahol ugyan messze nem volt annyi látogató, viszont annyian odafértek, hogy bérelt helyed lehetett egy még mindig elég impozáns elérést generáló felületen. Ekkoriban a Facebook-algoritmus sem egy hirdetésvásárlásra kényszerítő zsarolóprogram volt, szóval az is rendszeresen előfordult, hogy egy posztod organikusan nagyobb elérést produkált, mint ahány kedvelőd volt (ma már örül az ember, ha mondjuk a kedvelői negyedéhez eljut, amit kitesz), azaz rövid idő alatt egészen brutális méretű közönséget tudtál építeni, és ehhez semmi mást nem kellett tenned, csak írni.

Persze naiv és beképzelt dolog volt ezt magától értetődőnek venni, csak azt a viszonyítási alapot próbálom érzékeltetni, amihez a legtöbben valószínűleg a mai napig mérjük, hogy mit kapunk ettől a felülettől. És a szomorú igazság az, hogy nem sokat. 2014-ben jött a címlap-újradizájn, a blogketrec lement az Index aljára, ami azt jelentette, hogy a nagyképre tett egyetlen cikk tudott nagyjából hasonló számokat produkálni, mint a korábbi 10-15 blogketreces tartalom. Ezzel az I2-ről is elkezdtek fogyatkozni az olvasók, és ezzel párhuzamosan egyre többször fordult elő, hogy "Heti best of" vagy "Örökzöld" címkékkel régebbi posztokat futtattak a szerkesztők (ami természetesen jó kör volt, ha bekerültél, de a felületen pörgetett tartalmak körét alapvetően szűkítette). A szerkesztők pedig nagyjából annyira törődtek a posztokkal, hogy egy időben majdhogynem napi szinten küldtem nekik a leveleket, hogy ugyan már javítsák ki az elütéseket a kiemelésekben (amiket ráadásul már akkor is mi írtunk meg nekik - természetesen ezen elütések nélkül), vagy éppen ne egy másik blog neve alatt szerepeltessék a mi cikkünket. Fun fact: a "Könyvkritikák" azért vannak nálunk így felcímkézve, mert a szerkesztők olyan szinten nem olvasták el a posztokat, hogy még az sem derült ki számukra, hogy nem filmes írásról van szó - és egyébként még akkor is rendszeresen "Film" megjelöléssel lehetett őket megtalálni I2-n, amikor már minden címbe következetesen beleírtuk, hogy "Könyvkritika".

(De mint látjátok, volt fordítva is, hogy egy filmkritikát sikerült "Könyv" taggel a címlapon szerepeltetni. Élesebb szemű nyelvtannácik a két mondat között hiányzó szóközt is kiszúrhatják.)

Ha pedig jellemzően a címig sem sikerült eljutni, sejthetitek, hogy mekkora kurátori munka folyhatott részükről, és ennek eredményeképpen idővel egyre többször lehetett tapasztalni, hogy a mellettünk (esetleg helyettünk) kiemelt cikkek szakmailag és írástechnika tekintetében is kriminális színvonalat ütnek meg. Kétbekezdésnyi közhelyből álló pszichológus-reklámblogok, máshonnan fordított-lopott turisztikai képösszeállítások és kommentek szintjén mozgó politikai eszmefuttatások uralták el a blogketrecet és az I2-t. De a csúcs az volt, amikor olyan írások futottak címlapon 10-20 ezres nézettséggel, amelyek többek között az én máshová írt filmhíreimet plagizálták (mennyire kell nyomorultnak lenni ahhoz, hogy valakinek egy hírt is szóról szóra másolnia kelljen?) - az illető szerencséjére kellően sok nyelvtani hibával és egyéb minimális módosítással, így nem tudtuk jogi útra vinni a dolgot.

Eközben pedig a velünk egyszerre "felnőtt" generáció sorra költözött más felületre vagy hagyta abba. Persze ez nem feltétlenül a blog.hu hibája, természetes dolog, hogy idővel elfogy az idő, kedv, vagy más kerül a fókuszba, a következő nemzedék pedig már egyből a YouTube-on startolt. De úgy gondolom, ha nem azt láttuk volna, hogy feleannyi olvasónak, a blog.hu részéről totális beleszarás mellett csináljuk ugyanazt 3-4 éve, legalább egy kicsivel tovább húztuk volna.

Mindenesetre a problémát láthatóan fent is érzékelték, mert 2018 tájékára bevett szokássá vált, hogy az Index-blogokat (kevesen tudják, de pl. a Kívül tágasabb vagy a Gazdagisztán is ilyen), valamint az Index-újságírók hobbiblogjait teszik fő helyre, nem sokkal utána pedig rájöttek, hogy a dologból akár pénzt is kereshetnének, ha branded contenttel túrják ki a "valódi" blogokat. Technikai fejlesztések kapcsán ebből az időszakból csak a https-átállást tudom visszaidézni (de itt magatok is visszakövethetitek, hogy 2016 óta gyakorlatilag nem történt érdemi változtatás), és az is csak azért maradt meg, mert az automatikusan átalakuló linkek miatt kb. egy évre kinyírta a Google-találatokból érkező forgalmat. De például az a mai napig zavar, hogy az itt szereplő képeknek is csak akkor tudtam volna valódi képaláírást írni, ha galériaként szúrtam volna be őket.

(Pillanatkép valamikor 2019 májusából: az 5 kiemelt képes helyből egyet SzabóZé blogja - örökzöldként, tehát nem friss tartalomként van fő helyen -, egyet Sixx blogja, egy pedig egy Index-blog visz.)

Szóval így jutottunk el oda, hogy amikor az egyébként már két éve oligarcha-kézen lévő Inda konkrétan erre a tényre hivatkozva ígérte, hogy nem lesz politikai befolyásolás (emlékszünk, amikor csak az Index-újságírók kiállása akadályozta meg, hogy megszüntessék a közéleti blogok kiemelését?), és több eléréssel próbálta maradásra bírni a maroknyi aktív bloggert, már csak kínomban röhögtem egyet. Azt viszont mélységesen felháborítónak tartom, hogy az évszázad üzleteként próbálják belebegtetni, hogy a kirúgott újságírók helyett megcsinálhatjuk ugyanazt az oldalt kvázi ingyen. (UPDATE: Miközben ők pénzt kuncsorognak az olvasóktól.)

Az "ingyen" részhez megint kicsit vissza kell ugornunk, és elmagyarázni, hogy hogyan működik a blog.hu üzleti szempontból. Két modell közül választhatsz: lehet hirdetésmentes a blogod, de akkor nem kerülhetsz címlapra, a megosztott hirdetéses modellben pedig két dobozba te magad tehetsz reklámot, amelyek felváltva futnak a blog.hu saját hirdetéseivel. Ezen kívül még van (volt?) egy Premium Selection nevű exkluzív klub, amibe mi is bekerültünk (a mi kezdeményezésünkre, tehát ezzel sem igazán üldözték a szerintük arra érdemes blogokat), aminek az a lényege, hogy ekkor már kampányok is futhatnak az oldalon (vagy pl. írathatnak veled PR-cikkeket is), ami után igen szép pénzt kaphatsz. A "kampányOK" azért túlzás, ugyanis számos ígéret mellett nálunk konkrétan egy kampány futott még 2014-ben, annak a második körébe sem kerültünk már be.

Persze megintcsak naivitás és beképzeltség, hogy egy random blog számottevő bevételt termelhetne ki, de a Premium Selection elvileg éppen arról szólt volna, hogy csomagban adnak minket, meg eleve Index-címlapra kiemelve, tehát igazából akkora problémát nem kellett volna okozzon, hogy labdába sem rúghatunk pl. a Comment:com mellett, ahol a szóban forgó kampány többek között még futott. De ezt a kanyart itt zárjuk is le, hiszen a lényeg az, hogy a halandó bloggerek számára a bevételszerzésre is az az egyetlen lehetőség, hogy kitehetnek két (egyébként 2020-ban már meglehetősne kicsinek számító) dobozt valami ócska reklámszolgáltatásból, miközben az Inda a saját, prémium hirdetéseit nyomja mellettük. Ennél még az is jobb lenne, ha a klasszikus mintára oldalletöltésenként vagy átkattintásonként járna pár fillér, aztán nézzük meg, hogy ki az, aki tud olyan számokat produkálni, hogy pénzt is keressen.

Most ez az eszmefuttatás nagyon úgy tűnhet, mintha csak az olvasottság és a pénz lenne a szempont egy blognál - mi sem állhatna tőlem távolabb, mindig is hangoztattam, hogy akkor is írnék, ha senki nem olvasná, és talán még lelkesebben is írtam, amikor kezdetben tényleg 50-60 napi látogatónk volt. De ha már ez az Inda felhívásának a lényege, hogy most akkor milyen elérésünk lesz, pofátlanságnak tartom, hogy miután a felület részéről évek óta semmi támogatást, semmi megbecsülést nem kaptunk, még egy plusz rókabőrt is le akarnak húzni rólunk azzal, hogy írjuk tovább mi az Indexet ingyen, és ez még nekünk lesz kiemelkedő lehetőség, hiszen visszakaphatjuk azokat az olvasókat, akiktől szisztematikus munkával megfosztottak az évek során. 

Hát még mit nem, de tessék, ezt a cikket még megkapjátok ingyen, tegyétek Index-címlapra!