"Négy felkavaró történet a jelenből" - hirdeti az ajánlószöveg a könyvborítón, és aki kézbe veszi ezt a négy kisregényt tartalmazó kötetet, nyugodtan komolyan is veheti ezt az egy marketingmondatot. Legfeljebb annyi pontosítást hozzáadhat magának, hogy a jelen hamarosan közeljövővé válik, és egy valóban nem túl távoli jövőben ezen történetek egyike-másika akár könnyen realitássá is válhat. 

De kezdjük inkább ott, hogy mi az, ami összeköti ezt a négy történetet? Elég hamar kiderül, hogy mindegyik szöveg egy-egy elnyomott kisebbségről szól, azokról az embercsoportokról, akik önmagukban gyengék vagy nem kellően radikálisok ahhoz, hogy önálló hangjuk alakuljon ki a politikai gépezetben, és az ellenük elkövetett igazságtalanságok orvoslásra, kárpótlásra, de minimum elismerésre kerüljenek. Cory Doctorow nem először "száll szembe" az állami gépezettel, leghíresebb, magyar nyelven is olvasható műve, a Kis testvér a híres 1984 újragondolása. A Radikálisok azonban több szólamú írás, a hang, amelyen egy-egy történet megszólal, nem mindig az igazságtalanságot elszenvedőké, mégis erősen és félreérthetetlenül kiviláglik, hogy a probléma a rendszerrel, annak irányítóival és a hatalom birtokosaival van. 

Talán az egyetlen "probléma", mely olvasás közben felmerülhet az, hogy maga az olvasó is kisebbségi érzésekkel küzd meg abban az esetben, ha rassz és társadalmi szerep szerint a nagyobb halmazok egyikéhez tartozik. Fehér, 30-as, átlagos egzisztenciájú személyként kellemetlen a közel-keleti bevándorlók, a túlkapással megnyomorított feketék, az egészségbiztosítási támogatási körből kiesett haldoklók, a világvégi éhezők és betegek  problémáiról olvasni úgy, hogy mindeközben tudjuk, és a (szintén fehér, középkorú, jó egzisztenciális helyzetben lévő) szerző is gyakran emlékeztet rá, hogy ennek az elnyomó és igazságtalan rendszernek a haszonélvezői és az irányítói is ebből a közegből kerülnek ki többségükben. Így hát az itt ott demagógiába hajló mondatok alaposan felkavarják az érzelmeket, bár nem tagadhatom, hogy ezzel együtt is érzékeny és intelligens írások ezek a történetek. A kollektív szégyenérzet, amit kelt, talán nem igazságos és egyes olvasók számára akár kifejezetten ellenszenves is lehet, mégis azt kell mondanom, hogy jól illeszkedik a témához, hiszen ezekről a szituációkról beszélnünk kell. De minimum gondolkodnunk róla. 

A történetekből a társadalomkritika és a szociális mondanivaló mellett fontos szerepet kap a fantasztikum, bár csak nagyon minimális formában kerül alkalmazásra. Az államilag kiutalt bérlakásokba költöző bevándorlók olyan toronyházakban laknak, melyeket még nem építettek meg a valóságban, de az okos"kütyük" terjedésével és a rohamos digitalizáció mentén akár éveken belül is valósággá válhatnának. A kisebbségi jogokért küzdő szuperhős valószínűleg nem fog megjelenni a valóságban, de mind ő, mind segítői ismerősek lehetnek már az elmúlt évtizedek képregény- és filmalkotásaiból, karakterük pedig csupán ráutal a jelenben is létező kisebbségi jogvédők elkeseredett harcára, amelyet nap mint nap vívnak a demokratikus államok frissítésre szoruló jogszabályai ellen. A magyar olvasókat nem kifejezetten érintő, de azért olvasmányaink alapján elképzelhető, szociális helyzetnek megfelelően fizetett amerikai társadalombiztosítás körüli probléma elkeseredett lépésre szánja rá azokat, akiknek már nincs vesztenivalójuk. Ez a radikális gondolkodás is ismerős lehet, főként ha messze menő következményei elvezetnek a várt megoldáshoz. Realitását tekintve a tőlünk legtávolabb álló történetben csupán annyi fantasztikum fedezhető fel, amennyi egy átlagos világvége-filmben, mégis, ha mélyen belegondolunk, vajon hány jelenlegi milliárdos, techcég-vezető gondolkodott már el azon, hogy véghez vigye azt, amit a történet paranoid főhőse? A világvége utáni világot uralni akarok általában mindenre felkészülnek a várakozás évei alatt. Majdnem mindenre. 

A Radikálisok tehát egy szórakoztató, de nagyon súlyos problémákat fejtegető, az ember lelkére alaposan ráülő gyűjtemény, a közeljövő üzenete a jelennek, itt-ott kioktatóan előadott erkölcsgyűjtemény, de az biztos, hogy alaposan elgondolkodtató összegzés arról, milyen irányba tart a világ, és jó lesz-e az nekünk, ha majd egyszer odaérünk. 

8,5/10. 

A kötetet az Agave Kiadó jóvoltából olvashattam el.