Sally Rooney-tól a 21. Század Kiadó először a Normális emberek című regényt jelentette meg tavaly (itt írtunk róla), és valószínűleg annak a kötetnek a sikere is hozzájárult ahhoz, hogy most kézbe vehetjük a Dublinban élő fiatal írónő első könyvét. A Baráti beszélgetések a már ismert minimalista stílusban megírt, az emberi lélekről, a baráti és szerelmi kapcsolatokról tűpontos megfigyeléseket tartalmazó, szinte letehetetlen regény.
A történetet Frances, a 21 éves dublini egyetemista lány meséli el, aki a vizsgái befejeztével a nyári szünetben egy irodalmi kiadó gyakornokaként dolgozik, miközben saját írói pályáját építi. Legjobb barátnője és volt szerelme Bobbi, akivel közösen tartanak spoken word-esteket. Az egyik ilyen eseményen megismerkednek Melissával, aki irodalommal is foglalkozó ismert fotós, és felkéri őket, hogy portrét készíthessen róluk. Egyre közelebb kerülnek az idősebb, gazdag nőhöz és férjéhez, a jóképű színészhez, Nickhez. Frances és a férfi között lassan kötelék szövődik, ami azonban egyre komolyabbá válik, és felborítja addigi életüket.
Kifejezetten szeretem az első könyveket, mert azoknál valami miatt számomra jobban érezhető a szerző személyisége, a gondolatok karcossága, a rengeteg ötlet, ami belesűrűsödik egyetlen műbe. Nekem ez a kötet sokkal jobban tetszett, mint a Normális emberek (pedig az is felkerült a tavalyi toplistámra), emberibbnek, személyesebbnek éreztem, amit valószínűleg a nézőpont megválasztása is segített. Frances nagyon szerethető, könnyen azonosulható karakter; magán hordozza mindazokat a kétségeket, problémákat, lehetőségeket és akadályokat, amelyekkel a húszas éveik elején járó, az önálló életüket épp csak elkezdő fiatalok szembesülnek. Sokat elmond a személyiségéről, hogy milyen barátokat és szerelmet választ maga mellé, a kapcsolatainak a dinamikája pedig tükrözi a saját magát érintő bizonytalanságokat, kétségeket.
Sally Rooney remekül mutatja be nemcsak azt, hogy a nők közötti barátságok milyen veszélyeket rejthetnek, hanem azt is, hogy egy eltitkolt, eleve kudarcra ítélt, kilátástalan szerelmi kapcsolatba milyen könnyű belesüppedni, és mekkora fájdalommal jár kikeveredni belőle. Ezen kívül bepillantást nyerünk a dublini irodalmi élet egy kis szegletébe is, illetve a fiatalok életének mindennapjaiba. A főszereplő végig Frances, aki kicsit zűrös családi háttérrel, néha anyagi gondokkal küzdve igyekszik megtalálni a boldogságot, és rálelni arra, aki lenni szeretne, akit szeretni tudna. Néhol kicsit sok a szenvedés a regényben, és Frances hajlamos elmarni maga mellől azokat, akik segíthetnének neki, vagy mellette lehetnének a nehezebb pillanatokban. Ez a magába zárkózás, önmagát magányra ítélés néha el is távolítja a környezetétől, ami akkor épp jó ötletnek tűnik, később azonban rendszerint visszaüt.
A mellékkarakterek mind jóval talpraesettebbnek és életrevalóbbnak tűnnek nála, ám a felszín alatt az ő életükben is megoldatlan problémák, zűrös kapcsolatok húzódnak. A kötet nagy részét a Frances és Nick közötti változó dinamika állomásai teszik ki, amelyet az írónő nagy beleérzéssel, az érzelmek hiteles tolmácsolásával mutat be. Akinek volt már hasonló viszonyban része, pontosan tudja, mennyire kiszámíthatatlan egy ilyen kapcsolat, és mennyire nehéz szabadulni belőle. Frances Bobbival való kapcsolata sem problémamentes, érzelmileg mégis kicsit egysíkúbb, mint amit Nickkel megél. A regény bemutatja Frances sebezhetőségét és szeretet utáni vágyát, miközben elgondolkodtató és fontos megfigyeléseket tesz barátságról, szerelemről, emberi kapcsolatokról. Az idei év egyik legjobbja.
10/10
A kötetet a 21. Század Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.
