Könyvkritika: Thomas Harris: Hannibal ébredése (2020)
2020. február 20. írta: chipolino

Könyvkritika: Thomas Harris: Hannibal ébredése (2020)

„– Mi maradt benned, ami szeretni tud?”

hannibal_ebredese.jpg

Végéhez érkezett a csodás utazás Thomas Harris Hannibal-univerzumában. Immár kézbe vehetjük a tetralógia negyedik, befejező kötetét (az elsőről itt, a másodikról itt, a harmadikról itt írtunk) a General Press gyönyörű új kiadásában. Az egész Hannibal-tetralógia méltó, kívül-belül igényes új öltözéket kapott, s végül ennek a kötetnek lett a legsötétebb a borítója, ami viszont hűen tükrözi a belső tartalmat. Az eredetileg 2006-ban megjelent regény előzménytörténet, amely Hannibal gyermekkorától felnőtté válásáig mutatja be a gonosz születését. Szerintem kihagyhatatlan.

A cselekmény Hitler keleti hadjáratának idején indul, amelyet a Lecter család ősi kastélyukat elhagyva az erdei vadászházukban próbál átvészelni. Litvániában vagyunk, a háború borzalmai között, ahol Hannibal és húga, Mischa életének néhány mozzanatába nyerünk bepillantást felvillanó emlékképek formájában. A háború után az árva Hannibalt nagybátyja, a híres festő, Robert Lecter veszi magához, és Párizsba viszi. Itt a férfi és egzotikus felesége, Lady Muraszaki mindent megtesz, hogy az átélt szörnyűségeket elfelejtesse a fiúval. Hannibal lassan visszatér az életbe, érdeklődni kezd a művészetek és a tudomány iránt – az orvosi egyetem legfiatalabb hallgatója lesz. A múltja azonban folyamatosan kísérti, és rá kell jönnie, hogy amíg nem számolt le a démonaival, addig nem fog tudni továbblépni. Az emlékekkel való szembenézés azonban nagy árat követel: egy idő után már csak egyetlen dolog hajtja, a bosszú.

 A regény elején a cselekményvezetés nagyon szaggatott, rengeteget ugrálunk az időben a háború előtti és a háborús időszakok között. Nagyon rövid fejezetekből épphogy csak kirajzolódik egy-egy villanásra a Lecter család élete, a szülők és gyermekeik, illetve a testvérek közötti kapcsolat. Ez remekül szemlélteti egyrészt a háború egyedi időszámítását, másrészt a Hannibal elméjében eltemetett emlékképek kuszaságát. A hatalmas trauma hatására nagyon sokáig csak töredékes emlékei vannak arról, hogy mi is történt a vadászházban. Az olvasó persze tudja – egyrészt a korábbi regényekből, másrészt az elejtett utalásokból, de így is végig izgalmas, ahogy Hannibal megpróbálja összerakni a képet.

A regény valójában lehetne egy klasszikus felnőtté válási történet is, és tartalmaz is hasonló elemeket, azonban Hannibal jelenét folyamatosan mérgezi a múltja, a személyiségét pedig olyan erők formálják, amelyeket képtelen kordában tartani. Nagyon érdekes, ahogy Lady Muraszakit egyre közelebb engedi magához, egyre inkább a bizalmába fogadja, és nevelőapja halála után igazán különleges kötelék szövődik közöttük. Thomas Harris zseniálisan jeleníti meg azt a mély és összetett, mégis törékeny kapcsolatot kettejük között, amely valamennyire a szerelemhez hasonlít, ám bizonyos tekintetben több, illetve kevesebb is annál. A kapcsolatuk végkifejlete elkerülhetetlen, mégis drukkolunk, ahogy a regény során végig, Hannibal boldogságáért – vagy legalábbis lelkének nyugalmáért.

Aki az előző három kötetben megismert „klasszikus” krimit várna, az nagy eséllyel csalódni fog ebben a regényben. Hannibal ugyan nyomoz a háborús bűnös csoport tagjai után (a végén ráadásul átmegy egyfajta James Bondba is), de messze nem ez a leghangsúlyosabb szál a cselekményben. A Hannibal ébredése nem jó krimi, viszont remek regény, amely bemutatja egy borzalmas és embertelen lélek fejlődéstörténetét, egészen gyönyörűen megírva. Megmutatja, hogy az igazság mekkora árat követelhet egy embertől. A későbbi regények Hannibalja itt még formálódik; még nem teljes, elegáns valójában áll előttünk, de a könnyedsége és elbűvölő személyisége már meg-megcsillan. „A szíve meghalt Mischával. Hogy most mi? Erre még nincs szó. Jobb híján nevezzük szörnyetegnek.”

 

9/10

A kötetet a General Press Könyvkiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr8315480120

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása