Ismét hatalmas köszönet az Agave Kiadónak, amiért ennyire gyorsan elhozták nekünk a várva várt folytatást, a Dévábád-trilógia második kötetét (az elsőről, a Bronzvárosról itt írtunk), ráadásul ismét gyönyörű, igényes kivitelben. Felemás érzéseim vannak a kötettel kapcsolatban, mert egyrészt nagyon vártam, és hihetetlen élmény volt újra belemerülni a dzsinnek varázslatos világába; másrészt azonban a Rézkirályság számomra több ponton is elmaradt az első kötet színvonalától. Ennek ellenére, aki szerette az előző részt, annak csak ajánlani tudom: visszarepít ugyanabba a keleti hangulatba, ahol az udvari intrikák, a múlt árnyai és a mitológiai lények szövik az emberek (dzsinnek) sorsának fonalát.

A Prológus a Bronzváros végén lezajlott csata utáni közvetlen eseményeket meséli el; azt, hogy a három főszereplővel mi történt a végzetes este után. Ezután azonban ugrunk öt évet, amikor hőseinknek már új, valamennyire megállapodott élete van: Nahri egyedül maradt Dévábádban, ahol Muntadzir herceg feleségeként és a Nánida bánuként a legtöbb időt az ispotályban tölti, egyre jobban elsajátítva ősei gyógyító képességét. A szabadsága látszólagos, folyamatos fenyegetésben él, hiszen Gasszán király minden ballépését a déveken torolja meg. Ali a száműzetését Bir Nábátban tölti, ahol a máridoktól kapott képességeivel segít a falu vízellátásában; az életét fenyegető orgyilkosok elmaradoznak, és lassan felötlik a fejében a letelepedés gondolata. A sorsot irányító elemek (és dzsinnek) azonban közbeszólnak a látszólagos harmóniába: közeledik a Navaszatem, az új évszázad kezdete, az ünneplés pedig jó alkalmat szolgáltat egy régóta váró erőnek… akinek szüksége van egy harcosra. Egy világok között ragadt, tapasztalt, hihetetlen erejű harcosra.

Nem tudom, mekkora spoiler, hogy Dára visszatér; a Prológus harmadik fejezete már az övé, és igen sokat elmond, hogy ahogy megláttam a nevét a fejezet nézőpontjaként, elmosolyodtam. Talán ő járja be a legnagyobb utat a regényben, ő gyötrődik a legtöbbet, és neki kell a legtöbbször választania is – ez a választás pedig mindig lemondással és meghasonulással jár. El tudtam volna viselni jóval több fejezetet Dárával; Alit sajnos továbbra sem tudtam különösebben megkedvelni, és nekem nagyon hiányzott a szerelmi szál is: a Dára és Nahri között lévő dinamika nagyon jót tett az előző kötetnek, itt viszont ebből sajnos semmi nincsen.

A karakterépítés egyébként lenyűgöző, Nahri ebben a kötetben igazán felnő a Náhida bánu szerepéhez. Nagyon okosan, megfontoltan keresi a lehetőségeket, amikkel segíthet a törzsén és Dévábád egész lakosságán, és egyetlen célt tart szem előtt, az emberi (dzsinn) élet megmentését, teljesen függetlenül az etnikumtól. Ez az egyik legszebb üzenete is a könyvnek: nagyon megható, amikor Nahri annak ellenére, hogy a vallása szerint nem gyógyíthat safítokat, a safít tábort ért támadást követően csak egy pillanatig bizonytalanodik el, aztán teszi, amit tennie kell. Nahri bátorsága más tekintetben is példamutató a kötetben, szép pillanat például, amikor a kórháza érdekében szembeszáll Gasszán királlyal. Arról még szívesen olvastam volna többet, hogy milyen egy elrendezett házasságban élő nő élete feleségként – kicsit el van kenve ez a könyvben, ráadásul Nahri nem az a típusú nő, aki szereti, ha bármilyen tekintetben beleszólnak az életébe.

Az események kicsit nehezen indulnak be, az elején kicsit sok az üresjárat – sok a világépítés és a múltbeli történetek, amelyek létjogosultsága persze elvitathatatlan, hiszen a mai napig formálják Dévábád életét, ráadásul közvetlen hatással vannak a főszereplők sorsára is. Az utolsó 150 oldal azonban letehetetlen, előre is lapoztam néha, pedig nem szokásom, csak ha valamelyik karakterért úgy igazán szívből izgulok. Család és vallás, politikai csatározások és a háború szörnyűségei jelennek meg a lapokon, nyakon öntve azzal a keleti hangulattal, ami már az első kötetet is különlegessé tette. A történet olyannyira lezáratlan marad, hogy én tűkön ülve várom a befejező kötetet, amiben remélhetőleg már nem csak küzdelem, veszteség és fájdalom, hanem boldogság is vár a főszereplőkre.

8/10

A kötetet az Agave Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.