A karácsony közeledtével elárasztják a könyvpiacot az aranyos, romantikus és cuki könyvek, amelyek közül kevés van, ami igazán mondani is akar valamit, és nem csak azt szolgálja, hogy az ember olvasással tölthessen pár kellemes órát, hanem értéket is közvetít. Ez utóbbira példa a Manó Könyvek gondozásában megjelent, Bella Swift által írt A kiskutya, aki unikornis akart lenni című, fekete-fehér képekkel illusztrált karácsonyi mese.

Milli, a mopszkölyök azt tanulja az anyjától, hogy minden kutya számára létezik a tökéletes gazdi. Mikor azonban az első gazdája, akinek se ideje, se türelme, se kedve nincs a kutyatartáshoz, egy menhelyen hagyja, ez megdőlni látszik. Hamarosan megcsillan a remény, amikor Anna és családja átmenetileg magához veszi a kiskutyát. Milli mindent elkövet, hogy Annáéknál maradhasson, aminek következtében folyton valami galibát csinál, és kalandos, vicces helyzetekbe keveredik.

Milli kalandjai során sok mindenre rávilágít a szerző. Láthatjuk egy kiskutya szemszögéből az élet árnyoldalait (a felelőtlen gazdákat, akik nem gondolnak bele, mivel is jár az állattartás, és a megunt kedvenceket menhelyre adják, amik ennek következtében zsúfoltak, vagy egy nagyon szeretett házi kedvenc halálát), amiket legalább ugyanannyi pozitív példával ellensúlyoz (a menhelyek támogatása, humorral közeledés a kölyökkutyák neveléséhez, állatok ideiglenes befogadása). Teszi ezt úgy, hogy közben nem szájbarágósan vagy didaktikusan, hanem kalandok közepette humorral és játszva tanít. Stílusa gördülékeny és olvasmányos, és ami a legfontosabb, hogy igazodik a mai gyerekek nyelvhasználatához. Ennek ugyan evidensnek kellene lennie, de sok meseíró elfelejti azt, hogy a mostani fiatal nemzedéket kellene megszólítaniuk. Szerencsére vannak pozitív példák erre, és ez a mese is egy azok közül.

Erre építve Swift arra is figyelt, hogy mind a kislányokat, mind a kisfiúkat elérje a meséjével, ezáltal egy uniszex, mindenki által élvezhető, átérezhető és beleélhető mesét alkosson a gyerekek számára. A szereplői ezt segítik elő, Finn, a kamaszodó nagyfiú, Anna, a tíz év körüli kislány és Ruby, a totyogó pici lány. Rajtuk keresztül ki-ki a maga korosztálya szerint élheti át Milli kalandjait, és élheti bele magát a helyzetükbe. Így a mese még izgalmasabbá, élővé válik, amire a gyerekek mellett a háttérben felbukkanó szülőpáros is ráerősít. Szerencsére az apuka és anyuka nem csak díszletként funkcionál, hanem ténylegesen ott vannak, és támogatják a gyerekeket, ezáltal a felnőttek sem fognak unatkozni vagy éppen sóhajtozni az elnagyolt szülőábrázolás miatt, mert számukra is van, ami átélhetővé teheti a történetet.

A mese átélését a szöveg mellett a rajzok is erősítik. Ahogy a bevezetőben említettem, az illusztrációk fekete-fehérek, amik nagyon aranyosak, de emellett kifejezőek is, amit alátámaszt a gazdag vonalvezetés. Emellett az is tetszett bennük, hogy az egyes hangulatokat (örömöt, bánatot, frusztráltságot, stb.) jól tükrözik az arcok, és ugyanez Milli ábrázolására is igaz, ami sokat hozzátesz a történetéhez.

Összességében A kutya, aki unikornis akart lenni tökéletes karácsonyi ajándék lehet a gyerekeknek a fa alá. Emellett egy olyan mese, amit felnőttek is felhőtlenül élvezhetnek. Nagy előnye, hogy miközben játszva tanít, el is szórakoztat, és általa belemerülhetünk egy kalandos, vicces mesébe.

10/10

A könyvet a Manó Könyvek jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.