A Drakulics elvtárs az egyik bizonyítéka, hogy egy jó, frappáns cím mi mindenre képes. Tavaly hallottam róla először, és a stáb bejelentése után azonnal a „várós” kategóriába ugrott nálam, pedig akkor sem lehetett tudni róla semmit. Bodzsár Márk első rendezése, az Isteni műszak is egy végtelenül jópofa film lett, és most egy papíron is sokkal abszurdabb premisszával rendelkező filmet írt és rendezett meg, ahol egy vámpír a Kádár-kori Magyarországra látogat Erre a nagyon jól csengő „szocialista vámpírfilm” jelzőt bűn lenne nem elsütni, hasonlóról sem hallottam még ezelőtt.
1970-es évek eleje, Magyar Népköztársaság. Az országba látogató Fábián elvtárs (Nagy Zsolt) Dél-Vietnám számára szervez véradást, de az elhárítás felfigyel rá Castro második kedvenc gerillájára: papíron legalább 60 éves, de külsőre alig múlt 40. Bármi is a titka, az kell a szovjeteknek, különben Kádárék megnézhetik magukat. Ezért csábítóként ráállítják Magyar Máriát (Walters Lili), viszont a barátja, a szintén a kémelhárításnál dolgozó Kun László (Nagy Ervin) nem kimondottan örül a dolognak...
A trailerek alaposan felcsigáztak, a nagyon alapvető dolgoknál nem árultak el többet, és tökéletesen levehető belőlük a hangulat. Nos, a film szerencsére végig olyan, mint Fábián elvtárs lénye: lezser, lendületes, marha jó zenékkel, és jó poénokkal is tud operálni. Ugyanakkor annyi minden más is megjelenik benne felszínesen, amiből szívesen láttam volna többet: legyen az akár több rendszerkritika (az még nem az, hogy Fábián 1956-ot itt-ott szóba hozza, de nem reflektál rá), vagy a vámpírfilmek és klisék kiforgatása (egy jó tanács: fokhagymás kalbásszal a vérszopók elllen!). De még önmagában abból is kijöhetett volna egy filmre való anyag, hogy a Kádár-kor – az egyenlőség propagandájával ellentétben – erősen férfiközpontú világában hogyan tud kitörni és önállóan megállni a lábán egy nő, mint a kémelhárítás egyik ügynöke. És nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy mintha pár apróság (pl. egy-egy karaktermotiváció, vagy döntés megalapozása) egyszerűen kimaradt volna, emellett az epilógus sem lett a legütősebb.
Ami viszont nálam abszolút pozitív irányba billentette a mérleget, azok a színészek: habár itt is van egy-két furcsa dolog (Rába Roland Kádárja sajnos paródiákba illő volt a számomra, de szerencsére Bödőcs Tibor Szikra elvtársából tényleg csak annyi van, amit a trailerekben is látni), de a három főszereplő remekel. Nagy Ervint élvezet volt nézni az elmúlt évek laza, jófej tanárja, vagy a történelmi filmek romantikus főhőse után egy minden porcikájával a férfiasságát bizonygató vígjáték-figuraként. Filmbeli párja, Walters Lili is bőven megállja a helyét az egyre magabiztosabb, önállósodó kezdő ügynök szerepében, Nagy Zsolt szintén emlékezetes, aki megtestesít minden „nyugatizmust”, ami iránt itthon vágyakozhattak az emberek: a lezserség, a ruhák, a vörös Ford Mustang, és a már említett hatalommal szembeni szemtelenség, amit mindenki szeretne néha megtenni, de nem teheti.
Mindent egybevetve jó, szórakoztató film lett a Drakulics elvtárs, és nagyon emlékeztet az Isteni műszakra: műfajilag nehezen meghatározható, mindenbe belemarkoló, de profi munka. Lehet azonban, hogy itt is a kevesebb, vagy jobban fókuszáltabb több lehetett volna.
7,5/10
A Drakulics elvtárs adatlapja a Magyar Filmadatbázis (Mafab) oldalán.
