Cecelia Ahern az egyik legnépszerűbb írónő itthon, tavaly még a Könyvhéten is az egyik fővendég volt. Évek óta szívesen forgatom én is a regényeit, hol ilyen, hol olyan eredménnyel. Az Üvöltés című novellás kötetével most egy újabb oldalát mutatja meg, amely napjaink #metoo és feminista mozgalmai mellett különösen aktuális.

A könyv 30 novellát tartalmaz és mindegyikben egy-egy nő történetét ismerhetjük meg. Az írónő szinte lubickol a novella műfajában azzal, hogy nem egyszerűen csak megkurtított, rövid sztorikat írt, hanem a mondanivalóját átszőtte fantasztikus elemekkel és mágikus realizmussal. A címek elég beszédesek, lefordíthatatlan angol közmondásokat takarnak, de a magyar fordításaik azért jól sikerültek.

A novellákban általában fogott egy hétköznapi helyzetet (például kacsaetetés egy parkban, gyerekek iskolába vivése), és azt kiforgatva boncolgat fontos kérdéseket, dilemmákat a női sors és a feminizmus témájában. Itt szoktak általában lefitymálni, hogy „ez is csak egy újabb feminista propaganda”, de Ahernnek igaza van: erről beszélni kell! Még mindig túl szegényes a témával kapcsolatos irodalom, pedig állandóan jelen van, és sok indulatot szít. Maga a feminizmus története is nagyon érdekes, érdemes utána olvasni azoknak a bátor nőknek és férfiaknak (!), akiknek annyi mindent köszönhetnek a modern társadalmak. De azt is el kell fogadni, hogy ezekben a társadalmakban is van még mit megváltoztatni! Féltem, hogy az írónő esetleg csak a mostani hullámokat akarja meglovagolni a könyvvel, de annyira kiforrott az egész kötet, hogy valószínűleg régóta készült és most látták a legaktuálisabbnak, amikor a hangja messzire szólhat. Még szimpatikusabbá vált számomra az alig 38 éves írónő, hogy ilyen komoly témához ilyen felelősségteljesen állt hozzá.

Bár szép számmal vannak komikus elemek egyes történetekben, nem okozhat nagy meglepetést, ha elárulom: ez nem egy vidám kötet. Lelkesen fogtam bele az olvasásba, de rájöttem, hogy sokkal jobb lesz lassan haladni vele, nagy dózisban meg tudja ülni az ember gyomrát. Velős, elgondolkodtató novellák születtek. Ugyan nem mindegyik történet tetszett – ezért is tudnak izgalmasak lenni a novellakötetek, mert nem érdemes egy-kettő után véleményt formálni, illetve időről időre mást fedezhet fel bennük az olvasó  – de az üzenet, tanulság mindegyikben átjött. Ezt nevezem én sikernek, mert tényleg minden előkerül: a legkülönfélébb női szerepek, nemi hovatartozás, bevándorlás, önbizalomhiány, önismeret, szerelem, bátorság, példamutatás és még sorolhatnám. Az önismerettel foglalkozó történetek voltak talán a kedvenceim, mert annyira jól megfogták a lényeget: hogy sok minden magunkon és a felfogásunkon múlik. A novellák sorrendjében is van egy szép ív, amit jó volt észrevenni. Azért pedig külön jár a dicséret az írónőnek, hogy teljes vállszélességgel beállt ezzel a kötettel a feminista mozgalom mögé: nem a férfiakat legyőzve lehetnek a nők egyenjogúak, nem a másik nemen való felülemelkedés a cél, hanem az a felfogás, hogy minden embernek egyenlőnek kellene lennie. Utópisztikus gondolatnak tűnhet, és sok minden szükséges még hozzá ugyan, de a feltételeink, lehetőségeink alapvetően már meg vannak hozzá. Ahern gyakran csak felnagyítja, megnevesíti a mágikus realizmus eszközeivel ezeket, sok novella csattanója homlokot csapkodós, hogy „jéé, tényleg!”

Minden nőnek és férfinak tanulságos könyv lehet az Üvöltés, mert fontos, hogy meghalljuk azt a hangot, amit Cecelia Ahern ezzel a kötettel képvisel. Azután meg kell találnunk a magunkét.

8/10

A könyvet az Athenaeum Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.