Képregénykritika: Maximum Bonelli: Lilith A Tövis jele (2019)
2019. szeptember 11. írta: P.A. Doorman

Képregénykritika: Maximum Bonelli: Lilith A Tövis jele (2019)

Az olasz legendaromboló Terminátor kalandjai

mb_5_cover.jpg

Mindig is érdekelt az időutazás, no nem kell itt semmi világmegváltó dologra gondolni. A történések egyszerűségét szeretném megélni, ha egyszer véletlenül birtokomba kerül egy Delorean, vagy egy kék telefonfülke. Azért szeretnék időutazóvá válni, hogy magam is szemtanúja legyek a történelem pár különleges eseményének, vagy kezet rázhassak egy, az én koromban már sajnos nem élő személlyel. Többek között szeretnék egy jót borozgatni Petőfi Sándorral, vagy éppen segítő jobbot nyújtanék a Dunából éppen kievickélő Széchenyi Istvánnak. Megcsodálnám a Kheopsz piramis építését, és adnék egy szál rózsát Marilyn Monroe-nak. Amit pedig semmiképpen nem hagynék ki, az a Holdra szállás televíziós közvetítésének megtekintése az akkoriban éppen kamaszkorát élő édesapámmal. Egy jelenséggel mindenképpen számolok, ha már utazok az időben. Bizonyosan lennének olyan események, amelyek nem teljesen úgy történnek meg, ahogyan az a történelemkönyveinkben szerepel. Hiszen az emberi emlékezet a legcsalfább információ tároló, amióta csak világ a világ. De pont ettől van a történelem tudománynak egy semmivel össze nem téveszthető romantikája és pont ezért szeretjük olyan sokan. Ezt a bizonyos hangulatot, elméleti lehetőséget hívja életre a Maximum Bonelli soron következő kötete, a Lilith: A Tövis jele.

A jövő emberisége vesztésre áll egy idegen ellenféllel szemben. Egyetlen esélyük a győzelemre egy fiatal nőben rejlik. A születésekor kiválasztott lány feladata nem más, minthogy az emberiség múltjában felkutassa és megölje a jövőbeni pusztító parazita hordozóit. Egy korokon át ívelő kegyetlen és gyilkos feladat az övé, amely az emberiség számára az utolsó mentsvár.

A Maximum Bonelli korábbi részeiről is írtunk már a blogon (1,2,3,4), jelen kötet az ötödik a sorban. A sorozat azzal a céllal indult, hogy a magyar olvasók elé tárja az olasz képregény univerzumok széles választékát. A kiadvány már megszokott formában, szépen kivitelezett igényes és színes borítóval érkezett. De a ragasztott lapokra ezúttal egy fekete-fehér világkép kockái kerültek. Kellemes kesernyés tinta illatával úgy vittem körbe ezt a kötetet a munkahelyemen, mint egy ereklyét. A könyvillat fétises kollégákkal igazán jó napunk volt. Az első dolog, amely megfogott a kiadvány kapcsán, az a már említett borító. A képet uraló fekete szemű véres kezű nőszemély olyan, mint egy mágnes és mondanom sem kell, a cím is magáért beszél. Az első gondolatom a borító nézegetése közben a Supernatural című amerikai sorozatban feltűnő démon volt, mondanom sem kell, nyilván ebben a fekete szem is besegített, amellyel mindkét Lilith rendelkezik. Amint kinyitottam a képregényt, egy jövőbeni steril világban találtam magam, a démonűzés és a Chevrolet Impalából szóló rockzene víziója el is szállt. Pár oldallal később az olasz szerző által elképzelt jövő már be is szippantott. Annyira magával ragadott a történet és a képi világ, hogy Lilith-nek hála, majdnem fenn maradtam a vonaton. Igaz, hogy kezdő olvasónak számítok a képregények világában, de kevés olyan történet volt, amely ennyire magával ragadott. Pedig nem mondanám korszak alkotó stílusbontó alkotásnak, de mégis van valami benne ami megfogott.

005_beliv5.jpg

Egy biztos, a képi ábrázolás valami fantasztikusra sikeredett. A korszak, amelyet megjelenít,  igazán hitelesen ábrázolt. Fegyverek, városok, ruhák, sátrak, mind teljesen hihetően lettek megrajzolva. Na és Lilith, tudom, hogy egy nem létező megrajzolt személyről mondom ezt. De eszméletlenül dögösre sikeredett ez a múltban prédára leső terminátor nőstény ördög. Még is óva kell intenem a kedves olvasót, ez a rész nem éppen a legfinomkodóbb darabja a Maximum Bonelli sorozatnak. Van benne jócskán fröcsögő vér, gusztustalan soklábú bogár, amitől a hideg rázott, és tisztes ideig tartó meztelenkedéssel egybekötött meghiúsult nemi erőszak. A spoiler riasztóm ismét készül megkergülni, de annyit elárulhatok, hogy az egyik trójai legenda kapcsán egész hiteles magyarázatot kapunk, hogy hogy is volt azzal a bizonyos lóval.

Az olasz képregényeket kínálgató sorozattal kapcsolatban már sokszor írtam, hogy legnagyobb hibája az, hogy nem mélyedhetünk bele eléggé a történetben, illetve nem kapunk elég mély karakter ábrázolásokat. Nos ezt ehhez a számhoz is hozzá fűzhetném, de mivel bemutató, ha úgy tetszik kedvcsináló kötetről van szó, ez annyira nem is gond. Azért a főhősünk lelki világába többször is betekinthetünk a pörgős, vérgőzös események közben. Láthatjuk, hogy a fiatal lány nem éppen az a lelketlen öldöklő gép, amit már a borító is próbál sugallni. Van egy olyan érzésem, hogy a későbbi részekben lesz még alkalmunk elcsípni pár morális kérdést feszegető jelenetet. És a történetben egyelőre gonoszként megjelölt Tövisről is kiderül még pár valamivel árnyaltabb információ. Én személy szerint a Dragonero kiadványokat nem számítva, ezt a folytatást várom a leginkább. A szeptemberben érkező következő epizód a kiadó által publikált borító alapján ugyancsak érdekesnek ígérkezik.

9/10

A képregényt a Goobo Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr7715042212

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása