A kis idegen különös könyv, ami csak érintőlegesen súrolja a klasszikus szellemtörténetek határát. Valójában a rémtörténetek kötelező eszköztárát felhasználva úgy beszél teljesen más témákról és megfigyelésekről, hogy időnként még a nagy házban lakozó nyughatatlan lélekről is megfeledkezünk. 

A könyvet egy mondatban ajánló Stephen King szerint az álmatlan éjszakáink garantáltan meglesznek, ha elolvassuk Sarah Waters többszörös díjjelölt könyvét. Azt azonban kevesen gondolják, hogy a történetre nem kimondottan a tipikus King-féle horrorelemek miatt fogunk emlékezni, mert ezek alig-alig fedezhetőek fel a szövegben. A kis idegen valójában egyszerre családi-, lélektani-, és fejlődésregény, ráadásul a háttérben finoman megfestett történelmi kor épp egy olyan időszakot igyekszik bemutatni, amiről viszonylag keveset beszélnek, és ami ritkán jelenik meg a szórakoztató irodalomban (legutóbbi olvasmányaink közül az Alice hálózata említhető csupán). A II. világháború utáni, késő 40-es évek még magán hordozza a világégés utáni káosz nyomát, azonban társadalmilag átalakulnak, rendeződni látszanak a nyertes felek, így az angol vidéken játszód történet hátterében is többször felmerülnek a kor megosztó kérdései. 

A regény központi eleme a Hundreds nevű ősi ház, melyben szerény mindennapjait éli a nemesi Ayres család: egy anya, két életben maradt, felnőtt korú gyermekével. A fiú, Roderick, légi balesetet szenvedett a háborúban, Caroline pedig amolyan határozott, de csúnyácska vénkisasszony. A birtok szegény, elhanyagolt, az Ayres-családnak pedig nincs semmije jól csengő nevükön kívül. Mindössze egy cselédet és egy szakácsnőt képesek fizetni a lecsökkent jövedelmükből, karbantartásra pedig már végképp nem futja, ahogy orvosra sem. Mégis állandó vendéggé válik Hundredsben Dr. Faraday, akit már gyerekként is lenyűgözött a ház, érett férfiként pedig még a lepusztult épület romantikája is megszállottá teszi. Vajon kibe szerelmes Dr. Faraday? Hundredsbe vagy a nem túl dekoratív Caroline-ba? Róluk szól ez a történet, vagy az angol vidéki nemesség elszegényedéséről és társadalmi helyzetének elmozdulásáról a munkáspárti intézkedéseknek hála?

Mindeközben megmagyarázhatatlan kopogások, feliratok, suttogások, indokolatlan telefoncsengések zaklatják a családot, egyeseket az őrületbe, másokat a halálba sodorva. Azt gondolnánk, hogy mégiscsak horrorregényt olvasunk, azonban a meghatározás nem ilyen egyszerű, hiszen maga a szöveg olyan finoman, lágyan és érzékletesen írja le az eseményeket, ahogyan egy szórakoztatónak, borzongatónak szánt alkotás nem tenné. A kis idegen sokkal közelebb van a szépirodalomhoz a maga lassan hömpölygő, hatszáz oldalban kifejtett történetével, mondatai alaposak és részletesek. Egyforma súllyal van jelen benne a szerelem és az őrület, és csak néha-néha töri meg ezt a meglepően kellemes elegyet néhány sötét részlet. Még a rémisztőnek szánt részletek is magukon hordozzák azt a finomhangolást, amelytől nem fordul klisébe egy-egy ismertebb horror-toposz. Viszont a feszültség végig ott van a sorok között, a szerző ezzel mintegy pszichológiai nyomás alatt tartja az olvasót. Az egyedüli igazi probléma talán éppen ez, hiszen ennyi dráma és kísérteties utalás után nagy végjátékot várnánk a könyvtől, de ez elmarad. A befejezés inkább melankolikus, nem pedig kielégítő, ami sokakban kelthet halvány csalódást az utolsó oldalt követően. 

Összességében A kis idegen egy nem túl újszerű történet kellemes feldolgozása, szépirodalmi eszköztárral megvalósított társadalmi- és rémregény. Olvasását csak azoknak ajánlom, akik nem várnak torz szellemalakokról, túlvilági lényekről szóló leírásokat, viszont szívesen betekintenének a múlt század közepének nosztalgikus atmoszférájába. A történetből film is készült, mely híven adaptálta a regényt, kiváló képi világgal. 

8/10

A kötetet a GABO Kiadó jóvoltából olvashattam el.