Uraim, ne legyintsenek, a nők bonyolultak ugyan, de azért ha egy kicsit is fontos, hogy ne egy házisárkány várja otthon Önöket, és egy harmonikus kapcsolatban tudjanak élni, nem fog ártani, ha elolvassák, hogy a legfrissebb tudományos kutatások miként válaszolják meg az örök kérdést: mi kell a nőnek? Hölgyeim, nem kell szégyenlősködni, közös érdek, hogy az urak jobban megértsék az érzékeny lelkünket, érdemes tájékozódni, aztán pedig odaadni életünk párjának ezt a rendkívül olvasmányosan megírt, de mégis tudományos igényű kis tanulmányt, amelyből azt gondolom, semmi újat nem fog megtudni az, aki hosszú évtizedek óta él boldog házasságban, mindenki más azonban haszonnal forgathatja ezt a könyvet. Ne várjunk csodát, semmi extrát nem tudunk meg a témáról, de jól összefoglalásra kerül, hogy mit tehetnek az urak annak érdekében, hogy megtanuljanak odafigyelni a párjukra, mert bármilyen hihetetlen, ez a hosszú távú siker titka. Jómagam ugyan a szinglik táborát erősítem (saját döntés, éppen mostanában jutottam el odáig, hogy eleget voltam egyedül, nem véletlenül lettem kíváncsi a könyvre, racionális közgazdász lévén nem magazin szinten szerettem volna olvasni a témáról), de nyilván sok ismerősöm van, és megdöbbentő, hogy mennyire nem találja senki a párját, annak ellenére, hogy soha nem volt még ilyen könnyű randira hívni valakit az internetes társkeresőknek köszönhetően, és talán éppen a bőség zavara miatt mennek el egymás mellett a potenciális párok. A mennyiségből nem lesz minőség, ráadásul mindenki máshol tart, mások az elvárásai, ezért mielőtt elkezdünk ész nélkül randizgatni, érdemes végiggondolni, mit is kell tennünk nekünk magunknak (mert ugye két emberen múlik egy kapcsolat) azért, hogy a másik fél jól érezze magát velünk. Nem vagyok vak, látom, hogy igenis vannak olyan hölgytársaim, akik a pénzre hajtanak, de higgyék el uraim, a többségnek egyáltalán nem ez a fontos, hanem az, hogy odafigyeljenek rá. Ez nem ördöngösség, meg lehet tanulni, és ehhez nyújt közérthető sorvezetőt ez a vékony könyvecske, amelyben nincsenek tabuk, nem mondja meg a tutit, néha kicsit amerikaisan harsány a stílusa, de érdemes rászánni az időt, ha el akarunk mélyedni a témában.

Nem irigylem az urakat, tényleg nem könnyű megérteni bennünket - pláne, hogy sokszor mi sem értjük saját magunkat, főleg ha vitustáncot járnak bennünk a hormonok -, és teljesen soha nem is lehet, hiszen minden nő más, nincs általános szabály, de azért van néhány mankó, amelyre lehet támaszkodni, ha komolyan vesszük a témát (ez a könyv nyilván nem azoknak íródott, akik még a strigulázós korszakukat élik, hanem azoknak, akik komoly kapcsolatban gondolkodnak).

Engem már az előszó megvett kilóra, annyira laza stílusban adják a szerzők az olvasó tudtára, hogy nem a bölcsek kövét tartja a kezében, sok éves kutatás eredményét foglalják össze és amúgy ők is kőkeményen megküzdöttek azért a saját életükben, hogy ma már tartós, jól működő kapcsolatban élnek. Nekem - nőként - nagyon tetszett az a hangütés, amely azzal indít, hogy ha Stephen Hawking és Sigmund Freud sem értette a hölgyeket, akkor mégis mit tegyen egy hétköznapi fickó? A kulcsszó: a megbízhatóság. Egyszerűnek hangzik, de azért érdemes végiggondolni a szerzőkkel, hogy mit is jelent ez a kifejezés a hétköznapokban. Csak bőszen bólogatni tudtam, amikor részletesen leírták a szerzők, hogy ebbe mennyi minden beletartozik, onnan kezdve, hogy ha megbeszélünk a partnerrel egy programot, akkor azt nem felejtjük el, vagy ha valami közbejön, akkor időben lemondjuk, egészen addig, hogy éreztetjük a másikkal, hozzánk fordulhat, ha gondja van, érdekel bennünket a problémája. A mai rohanó világban, amikor a kapcsolatok is felületesek, üdítő tud lenni egy ilyen könyvecske, amelyben arról értekeznek a szerzők, mennyi melót kell belefektetni abba, hogy hosszú távon is jól érezze magát velünk a másik fél, mert anélkül megette a fene az egészet.

A stílus nekem egy kicsit harsány, és eléggé szájbarágós a mondanivaló, és a szerkesztés is enyhén eklektikus, de összességében helyre kis összefoglaló az uraknak ahhoz, hogy elinduljanak egy teljesebb kapcsolat felé. Rövid, de velős összefoglalást kaphatnak a női agy működéséről, a hormonokról, a fejükben lejátszódó folyamatokról (nyugalom, nem kell a megértéshez doktori fokozat, közérthetően kerülnek megosztásra ezek a szerintem nagyon hasznos infók, mert egy hosszú távú kapcsolatban igenis beszélni kell a premenstruációs tünetekről, és tisztában kell lenni azzal, hogy mi a hiszti és a női hormonok okozta jelenségek közti különbség). Nagyon tetszett, hogy minden fejezet végén van egy összefoglaló azzal, hogy mire figyel az adott téma vonatkozásában egy tökös és egy töketlen pasi (vagyis mi a helyes teendő, ha találkozunk a problémával, és mi az, amit messziről kerülnünk kell, nagyon ügyesen egyensúlyoznak a szerzők a vicces és a komoly hangnem között). Nem könnyű egy tudományos igényű megközelítést olvasóbarát stílusban tálalni, de ebben a könyvben sikerült.

Nagyon olvastatja magát a könyv, én együltő helyemben lezavartam, mert nagyon fontos témákról írtak a szerzők olvasmányosan, szórakoztatóan, mégis komolyan. Röpke 250 oldalon az első randitól eljutunk az elköteleződésig és a gyerekvállalásig, vagyis elég tág intervallumon mozognak a tárgyalt témák, amelyek közül a szex sem marad ki, de az sem, hogyan kell viszonyulni egy frissen anyává vált nőhöz. Egy hosszútávú kapcsolat nem egyszerű, rengeteg energiát kell beletolni abba, hogy működjön, de ha megtaláljuk azt, akivel úgy érezzük, hogy végig tudjuk csinálni azt az egész hóbelevancot, ami ránk vár gyerekestül, mindenestül, akkor rá fogunk jönni, hogy ez egy hatalmas kaland, amelybe érdemes belevágni. Nem mondom, hogy e nélkül a könyv nélkül nem érdemes belevágni a komoly társkeresésbe, de arra mindenképpen jó, hogy végiggondoljanak az urak egy rakat fontos témát, és a hölgyeknek sem fog ártani, hogy egy kicsit szembenéznek saját magukkal az urak szemén át.

8/10

A könyvet a Jaffa Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.