FroG írása a sorozat első két epizódjáról itt olvasható
Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy a Dan Simmons Terror című kötetét párhuzamosan tudtam olvasni a könyvből készült sorozat megtekintésével. Ilyen még sohasem történt velem, és talán nem is fog. Hol a könyvben jártam előrébb, hol a mozgóképes változat ismertetett meg valamely fordulattal. Most, hogy ez a rendhagyó befogadói élmény lecsengett, és mindkét médiumban megismerkedtem a Terror és az Erebus hajók északi felfedezőútjának tragikus történetével, meg kell mondjam, hogy egyszerűen nem tudok napirendre térni a sorozatot kísérő lelkendező kritikák és az általam irreálisan magasnak tartott imdb (8.2) pontszám felett. Mit szeretnek ebben az emberek? Ennyire kevesen olvasták az alapjául szolgáló könyvet? Csak én látom a kihagyott ziccereket és a megcsonkított mondanivalót?
Persze nem katasztrofális a sorozat, de a regény nyújtotta élménytől fényévekkel elmarad az, amit a mozgókép kínálni tud. A casting mondjuk nagyszerű, a veterán sorozatszínészek (Jared Harris a Mad Menből, Tobias Menzies és Ciarán Hinds a Trónok harcából) kiválóan teljesítenek, ezen a téren nem lehet belekötni a sorozatba. Még a látványra is azt mondom, hogy a tévésorozatos keretekhez képest teljesen vállalható és hangulatos lett a kivitelezés, különösen a sarki fény által megvilágított hómezők képe volt megkapó. A helyenkénti véres jelenetek (amputációk, csonkolások) is nagyon valósághűek és húsbavágóak voltak, és a CGI szörnyeteg megvalósítása is tűréshatáron belül maradt.
A külcsínyen kívül azonban minden másban találtam hibát, nem is keveset. Ahogy a könyv, úgy a sorozat is rengeteg szereplőt mozgat. Amíg az írott alapban Dan Simmonsnak sikerült a karaktereket bravúrosan bemutatnia, és még a súlyozni is tudott közöttük, addig a sorozatban ez korántsem esik ennyire a talpára. A sok karaktert képtelen lettem volna számon tartani, ha nem olvastam volna a regényt, a számtalan szakál-vokál matróz és tiszt összemosódk, csak a legfőbb szereplők különíthetőek el, és azok is a inkább a kinézetük, mint a jellemvonásaik vagy a múltjuk miatt.
A dramaturgia szintén hagy kívánni valókat maga után. Néhány kivételtől eltekintve az ez egyes epizódok abszolút nem nyújtják a "kerek egész" érzetét, az első pár résznek egyáltalán nincs semmiféle íve. Az évad végére azért összekapja magát a forgatókönyvírói brigád, de ez már nem változtat azon, hogy az alapanyag ismeretében ennél sokkal feszesebbre és hatásosabbra is lehetett volna írni a sorozatot.
Az írott alap és a mozgóképes feldolgozás viszonya kapcsán válik a mindkét verziót ismerő néző igazán szomorúvá. A cselekménybeli változtatások sajnos a történet és a mondanivaló lebutítását eredményezték, pedig álláspontom szerint a sorozat jelentette terjedelmi keretek között ez nem minősíthető indokoltnak. Néhány példa: míg a könyvben a jegesmedve-szerű szörnynek komolyan kibontott szerepe és mitológiája van, addig a sorozatban ez a szál csak látszólag építkezik (Némaság kisasszony jeleneteivel, a lélekszívás pillanataival), végül sohasem kerül rendesen megmagyarázásra a rémség kiléte, és az utolsó részben az is csorbul, hogy a fagyos vadon "avatárjaként" a lény mozdíthatatlan és legyőzhetetlen természeti erőt jelképezne. Aztán ott van a SPOILERVESZÉLY miatt e helyütt meg nem nevezhető "túlélő" tiszt figurája is, aki a mozgóképes verzióban nem a születésével magában hordozott különlegessége (ergo a vadonhoz való misztikus kötődése) és saját teste egy darabkájának feláldozása miatt válhat kiemelkedő, a tájjal szimbiózisba lépő szereplővé, hanem a nyelvtudása és vak szerencséje miatt - ergo a szereplő által bejárt út és a mondanivaló (a vadon változtathatatlan, az embernek kell változnia a túléléshez) is kurtábbá válik. További fájdalmas változtatások: Magnus Manson, az Egerek és emberekből kölcsönzött "élő fegyver" karakter bántóan elsikkad. Cornelius Hickey mélységesen emberi gonoszságát az írógárda egy teljesen felesleges fordulattal (SPOILER: ő nem is igazi matróz) elszeparálja a legénységtől, pedig pont az lenne a helyzet lényege, hogy az egyszerű matrózokból válik őrült a nyomás hatására... Azt, hogy a könyvben felbukkanó, és az értelmezésnek új rétegeket adó irodalmi referenciák a minimumra lettek vágva (bye-bye Hobbes!), már nem is minősítem.
Az eredeti történeten végrehajtott változtatások, butítások, szelektálások után végül mi maradt? Egyrészt a pazar körítés a veszedelmes tájjal és kiváló díszletekkel, másrészt a történet váza, tehát egy olyan pszichologizáló kaland történet, ami elsősorban az emberi lélek és morál torzulását mutatja be a szélsőséges körülmények között. Horrorként néhány gore pillanat az, ami ütni tud, de a feszültségkeltés csak korlátozottan működik, mivel a néző számon tartani sem tudja a sok szereplőt, nemhogy izguljon értük. Nem mondom, alkalmanként ez a csupasz "váz" is tud szórakoztató lenni, de a könyvben meglévő "díszítés" nélkül a végeredmény már nem egy közel zseniális alkotás, csak maximum egy korrekt produkció.
Kár érte.
6,5/10
