Valamit nagyon jól csinálnak a Könyvfesztivál szervezői, mert idén senki és semmi sem tarthatott vissza attól, hogy életemben először kimenjek a Millenárisra és jól megnézzem magamnak a könyvünnepet. Ezer okot tudnék felsorolni, hogy miért nem lett volna erre szükség (messze van, az összes általam kinézett könyvet előrendeltem online vagy elkértem a kiadótól recenziós példányként, tömeg van és egyáltalán), mégsem merült fel bennem, hogy ki kellene hagynom ezt jó kis könyves bulit, mert tavaly annyi ismerősöm áradozott arról, hogy milyen jól érezte magát a rendezvényen, hogy muszáj volt a saját szemmmel látnom, mi is a nagy beájulás oka. Így szépen kíirtam egy szabadnapot, reggel felültem a vonatra Tatabányán, hogy aztán nem kevés kevergés után (nem bízom a telóban, térképről meg kicsit macerás volt eljutni a helyszínre az én nullához konvergáló tájékozódási képességemmel, de szerencsére rengetegen tartottak velem együtt a könyvfesztre, csak követnem kellett a tömeget) végre meglássam az impozáns bejáratot:

Szerencsére nem sokkal a nyitás után érkeztem, ezért még nem voltak sokan (az általam kinézett workshopról viszont sajnos lemaradtam, mert késett a vonat, ez van), így nyugodtan végigsétálhattam a a B és D épületben sorjázó kiadós standok mellett. A B-ben voltak a felnőtteknek szóló könyvek, a D-ben a gyerek és ifjúsági irodalom képviseltette magát, amit én nem tudtam, ezért jól ledöbbentem azon, hogy hirtelen egy mesefoglalkozás kellős közepébe csöppentem, ami olyan elbűvölően aranyos volt, hogy hosszú percekre ott ragadtam. Aztán csak elindultam, és egy részletes épületrajzzal felvértezve elkezdtem felfedezni a könyves Kánaánt. Másodpercek alatt magába szippantott a hangulat, amelyről az ismerőseim annyit áradoztak, itt tényleg a könyvek barátai adnak randevút egymásnak, hiába a rengeteg stand és kiadó, aki alapvetően ugye azért van ott, hogy eladja a termékeit, mégsincs hipermarket-érzése az ember lányának, mert itt az eladók nem csak azzal foglalkoznak, hogy a kasszát csörgetik, hanem kedvesen mosolyogva eltársalognak bárkivel a könyvekkel kapcsolatosan bármilyen témáról. Békésen megfér egymással a képregény, a szórakoztató bestseller és a fajsúlyos szépirodalom, nincsenek klikkek, mindenkivel nyugodtan szóba lehet elegyedni akármilyen műfajról, ez tényleg egy hatalmas fiesta, ahol még Lukács Sándorral is összefuthatunk, csak úgy. A belbecsen túl a kiadók a külcsínt sem hanyagolták el, az egyik sarkon például majdnem frontálisan ütköztem ezzel a könyvtoronnyal:

 Ezen a könyves ruhán is megakadt a szemem:

A kültéren is akadt látványosság, az én abszolút kedvencem a könyvbusz volt:

Mire mindezt végigjártam, már dél felé járt az idő, hirtelen rengeteg ember lett, és mivel ki nem állhatom a tömeget, ezért már nem volt kedvem visszamenni tolongani, inkább úgy döntöttem, hogy csak szép emlékeket szeretnék megőrizni erről a szeretetreméltó rendezvényről, ezért csöndben távoztam a Millenárisról, és megfogadtam, hogy jövőre is jövök, csak immár rutinosan nem hétvégén, hanem pénteken. Sajnálom, hogy az előzetes terveimmel szemben arra már nem maradt időm, hogy Fumaxéknál személyesen érdeklődjek Petitől, hogy mikor jön már végre az Oculus folytatása, nem beszélgethettem egy jót a Twisteresekkel és megannyi más kiadó munkatársával, akivel jó lett volna ezer apró dolgot megvitatni, de majd legközelebb. Tényleg érdemes volt eljönni, ez a fesztivál valóban ajándék a könyvmolyoknak, és ráadásul slusszpoénként a végén még nagy kedvencemet, Varró Danit is láthattam a Mammutnál a villamosmegállónál. Jövőre, veletek, ugyanitt!

(FilmBaráth)

FilmBaráth-hoz hasonlóan én is most voltam először a Könyvfesztiválon. Tavaly is tervben volt már, de végül nem tudtam felutazni rá, szóval idén már mindenképp bakancslistás lett számomra az esemény. Én sem hagytam, hogy a szombati munkanap az utamba álljon, és életemben talán először olvasnivaló könyv nélkül szálltam fel egy vonatra, mert láttam annyira a jövőbe, hogy tudjam, a hazaúton bőven lesz mit hazacipelnem. Egyszer már írtam arról (ha nem is itt), hogy milyen különleges hely marad nekem mindig Budapest, és felettébb örömteli pillanat volt most is megérkezni Szegedről a Nyugatiba és kicsit elveszni a pesti forgatagban.

Elsősorban arra az élményre voltam kíváncsi, milyen is egy olyan fesztivál, ahol a könyveké a főszerep. Már napokkal korábban bújtam a molyt, hogy milyen könyvek érdekelnek, úgyhogy egy szorgosan megírt bevásárlólistával érkeztem, hogy tudjam, mely kiadókat figyeljem mindenképp. 1-2 könyvet én is előrendeltem korábban, de lassan egy éve nem vettem "szemtől szembe" könyvet és hát már ez is hiányzott. Tény, hogy az interneten rendelve a Könyvfesztiválnál nagyobb kedvezményeket is össze lehet szedni, de most a vásárlás élménye is vonzott.

(Sarah Andersen tökéletesen illusztrálja, hogyan is érzi magát egy könyvmoly, ha könyvvásárlásról van szó.)

Nem egymagam mentem, így először körbeszagoltunk a két épületben, mi a helyzet (spoiler alert: tömeg, mi FilmBaráth után nem sokkal érkeztünk, dél után), később pedig részt vettünk az Athenaeum Kiadó szervezte beszélgetésen, amely az egyik új megjelenésükre a Nevelj Jedit - A képzelet pedagógiája könyvükre épült. Az antológia kötet majdnem mindegyik szerzője részt vett az eseményen, elsőre mókásnak tűnő jelmezben, de hamar értelmet nyert, hiszen a könyvben a Harry Pottertől a Star Warson át az X-menig sok fantasy, sci-fi világ előkerül, méghozzá a pedagógia szempontjából. A beszélgetésen elgondolkodhattunk azon, melyik világ lenne a legmegfelelőbb a diákok számára, melyik tanít a legjobban, stb. Jó igazgató-e Dumbledore, vagy X professzor halott diák statisztikája a legrosszabb mind közül? Milyen alapokon nyugszik a jedik iskolája? Elküldenék-e a szerzők Roxfortba tanulni a gyereküket? Nagyon érdekes egy óra volt, megérte miatta kicsit lepirulni a napon, bár jövőre azért remélem a külső pódium kap valamilyen árnyékot is.

Végül szinte az egész napot a Millenárisan töltöttük, ami felettébb alkalmas helynek tűnt egy ilyen rendezvénynek, tetszett a sok zöld terület körülötte, le is telepedtünk ejtőzni egy kicsit. Sokan tettek még így, szinte piknik hangulata támadt az embernek a benti embertömeg után. Meg hát az elsőre üresnek tűnő vízről kiderült, hogy igencsak lakott.

És, hogy miket vettem? Könyvvásárlás szempontjából szerencsére sikerült tartanom magamat az előre eltervezettekhez, sőt, egyet végül nem szereztem meg - megvárom róla az első kritikákat, és ha jók, akkor valószínűleg az lesz a névnapi ajándékom magamnak pár hét múlva. A kísértés persze meg volt, a rengeteg akció, ajándék láttán nem csodálom, hogy sokan 10-20 könyvvel tértek haza. Nagyon tetszett, hogy szinte minden kiadó próbált kitűnni a (nem kis) tömegből,  a kedvencemet, a jópofa könyvtornyot FilmBaráth is megörökítette. A csúcsidőben ugyan nem volt egyszerű odaverekednem magam egy-egy standhoz, főleg Neil Gaiman Soseholjáért kellett megküzdenem, amit nagy örömömre most új borítóval jelentettek meg. Szabó Magda köteteit már 1-2 éve elkezdtem a Jaffa Kiadótól gyűjteni, mert szerintem gyönyörűek ezek a kiadások. Most megint két újabb könyvvel gazdagítottam a gyűjteményemet. Tavaly V.E. Schwab könyve volt a kedvencem, így a Fumax standjához érve azonnal le kellett csapnom az új könyvére, a  Viszályra. Nagyon örülök, hogy egy újabb könyvsorozatát adják ki magyarul. Vasárnap este hazafelé a vonaton el is kezdtem olvasni. A Twister Médiától recenziós példányként kaptam meg Anne Bishop új regényét (az írónő könyvsorozatának első darabjáról itt írtam sokat), és Krausz Emma Osztálykép című könyve is tőlük származik, méghozzá...

... egy könyves meglepetés dobozban. Az utóbbi időben itthon is kezdtek feltünedezni a külföldön már nagy népszerűségnek örvendő könyves tematikájú dobozok, amelyekben könyvek és különféle ajándékok vannak, de bevallom, eddig egyik sem tudott lenyűgözni annyira, hogy kísértésbe vigyen. A Könyvfesztiválra a Twister Média is megjelentette az első ilyen dobozát, amelyből én is kaptam egy ajándék példányt. És húha!

Ami az abszolút kedvencem, hogy tényleg friss-ropogós kiadványt tettek a dobozba, amelyhez külön levél járt és az írónő sok kis post-iten lábjegyzeteket is írt, így még jobb élménnyé téve az olvasást. Az ajándékok - többféle könyvjelző, ceruza, könyv, vagy tablet tartó szütyő (amiből többféle is volt) - is ötletesek és/vagy a könyvhöz passzolóak. Sok más doboznál a kreativitást szoktam hiányolni, mert ugyan van olyan doboz, amiben több mindent belepakolnak, de sokszor ötlettelen dolgok, vagy egyenesen nem passzolnak az adott témához. Nagyon kíváncsi leszek az Osztályképre is, amely az első magyar LMBT témájú young adult/ifjúsági regény.

Örömmel láttam azt is, hogy nem csupán kiadók képviselték magukat, a Bookline buszát jó volt végre nem csak képeken látni, ill. a Petőfi Irodalmi Múzeum standján beszereztem két kitűzőt a gyűjteményembe. (A Múzeum egyébként elég menő hely amúgy is!)

Végül elfáradva, de mosolyogva, könyveket cipekedve hagytuk el a Millenárist. Jövőre én is mindenképp visszatérek, szeretnék több programon részt venni (most még nem akartam annyira lekötni magam) és újra élvezni kicsit jobban azt, hogy a könyvmolyoké a világ.

(tonks)