Vártam ezt a filmet. Vártam egyfelől azért, mert az utóbbi pár évben Steven Spielberg noha nem készített pocsék filmeket, de egy igazán jó, spielberg-i élménnyel adós maradt. Másfelől pedig azért vártam, mert ez a geek filmes vonal egy olyan rés, amit még nem sok filmrendező próbált betömni. A kritikák, illetve a nézői vélemények tükrében az amúgy sem alacsony elvárásaim még inkább megemelkedtek. Nem tudom, hogy ennek tudható-e be az a gondolatom, ami a stáblista megjelenésével ugrott be: ha ez a geek filmek Szent Bibliája, akkor még elég sokat kell(ene) fejlődni a továbbiakban, hogy tényleg egy olyan filmet kapjunk, amire elismerően tudnék csettinteni. A Bibliás metafora azért indokolt, mert sokan már most úgy hivatkoznak a Ready Player One-ra, mint a kocka szubkultúra alfájára és omegájára, pedig a mozivetítések még javában tartanak.
Már a film első harmadában sikerült kiakadnom, nevezetesen az első próba megfejtésén. Komolyan, az eltelt évek alatt a több ezer próbálkozó, valamint az IOI kutatói nem voltak képesek egy olyan összefüggést megtalálni az első próba teljesítésének kulcsa, és Halliday szavai között, amit egy 7 éves gyerek is képes lenne fejben összerakni magának? Apropó IOI. A történet szerint az Oasis mögött ez a világ második legnagyobb cége, ám a film alapján ez egyáltalán nem érződött. Egy ilyen ügyetlen, buta, szedett-vedett bagázsról, mint az IOI dolgozói, nehezen tudom elhinni, hogy egy ekkora gigacéget szolgálnak. Mondjuk mit is várok egy olyan cégtől, ahol jó látványosan feltüntetik egy fotelen a biztonsági jelszót, hogy a lázadók játszi könnyedséggel be tudjanak törni a rendszerbe? De ha már ide kitértem, akkor megemlítem a film "főgonoszát" (akit az egyébként kiváló Ben Mendelsohn alakít), kinek személyében megint kaptunk egy teljesen súlytalan, idióta, ködös motivációkkal rendelkező főgenyát. Számomra már az sem teljesen világos, hogy a világ második (!) legnagyobb cégének a feje, akinek annyi pénze van, hogy még az ükunokái is luxusban élnének, miért akarja ennyire az Oasis-t. Persze tisztában vagyok vele, hogy a kapzsiság nagy úr, de vagy a figyelmem kezdett már lankadni a film során vagy tényleg nem kaptunk egy rendesen kidolgozott háttérmotivációt. Valami nagyon langyos kis flashback-et kapunk, ahol láthatjuk, hogy a bizonyítani vágyó, fiatal Sorrento gyakornokként viszi a kávékat Halliday-éknek (nem tudtam eldönteni, hogy nevessek vagy sírjak, amikor ezt megláttam), de ezen kívül semmi másra nem emlékszem a karakter múltját illetően.
A castingot sem éreztem a legjobbnak. A főszereplő srácot alkító Tye Sheridan a tátott szájjal történő, riadt nézésen kívül jóformán semmit nem csinál. Olivia Cooke szépnek szép, de az amúgy sem túlságosan elmélyített karakterhez ő sem tudott sokat hozzátenni. A film vizualitására egyébként nem lehet panasz, de alighanem ez a minimum elvárás egy megaköltségvetésű produkció esetében. Ellenben a játékidő indokolatlanul túlnyújtott volt. A könyv cselekménye nem tudom, mennyire részletes, de a filmben közel sem éreztem annyi tartalmat, ami ki tudná tölteni a több, mint kétórás játékidőt.
És akkor ki is térnék a legszembetűnőbb dologra, ami miatt sokan piedesztálra emelték a Ready Player One-t, az easter egg-ekre. Ezeknek a kis elrejtett utalásoknak, szimbólumoknak az esetek 90%-ában semmi jelentőségük nincs, semmi pluszt nem tesznek hozzá a sztorihoz. Egyszerűen lerí az egészről, hogy csak azért rakták bele ezeket a különböző popkulturális paneleket a filmbe, hogy a geek közönséget ki tudják velük szolgálni. Én is geek vagyok valamilyen szinten, hiszen zabálom a filmeket, sorozatokat, imádok képregényeket, könyveket olvasni, gyakran nyüstölök videójátékokat, és még gyakrabban hallgatok zenét. Mindezek mellett mégsem éreztem azt a bizonyos "hűha" érzést attól, mert felbukkant a filmben egy Batman logó vagy az egyik karakteren ott virított egy Mortal Kombat-os kitűző. Azt elimserem, hogy voltak ötletes átfedések, mint például a Zemeckis-kocka vagy a Ragyogás-próba esetében, de túlnyomó többségben ezek az utalások teljesen összefüggéstelenek és szükségtelenek a történet szempontjából. Persze az is hozzátartozik, hogy a mozinézők majd egymást oldalba böködve suttoghatják örömittasan, hogy "nézd má', Minecraft logó van a film elején", de ezen kívül ezeknek a vágóképeknek semmi céljuk, jelentőségük nincs. Lehet, bennem van a hiba, de nem érzem attól többnek a Ready Player One-t attól, hogy egy tizedmásodperc erejéig olyan Halo-katonákat látok a csatatéren, akikről sem előtte, sem utána nem esett szó. Ennyi erővel bármilyen huszadrangú statiszták is szerepelhettek volna a Halo-katonák helyett. Vagy ez a poszt jobb lenne, ha teljesen indokolatlanul beszúrnék ide egy Superman-emblémát?
Ezek alapján úgy tűnhet, hogy gyűlölöm a filmet, pedig ez egyáltalán nincs így, nem tartom egy rossz alkotásnak (jónak sem feltétlenül), de számomra kevés volt az, amit a Ready Player One nyújtott. A moziterem sötétjében ülve pedig végig az a kérdés motoszkált a fejemben: ugyanazt a filmet láttam, mint a nagy többség?
6/10
A Ready Player One teljes adatlapja a Mafab (Magyar Film Adatbázis) oldalán
