Kata kritikáját ide kattintva tudjátok elolvasni
Vártam ezt a filmet. Vártam egyfelől azért, mert az utóbbi pár évben Steven Spielberg noha nem készített pocsék filmeket, de egy igazán jó, spielberg-i élménnyel adós maradt. Másfelől pedig azért vártam, mert ez a geek filmes vonal egy olyan rés, amit még nem sok filmrendező próbált betömni. A kritikák, illetve a nézői vélemények tükrében az amúgy sem alacsony elvárásaim még inkább megemelkedtek. Nem tudom, hogy ennek tudható-e be az a gondolatom, ami a stáblista megjelenésével ugrott be: ha ez a geek filmek Szent Bibliája, akkor még elég sokat kell(ene) fejlődni a továbbiakban, hogy tényleg egy olyan filmet kapjunk, amire elismerően tudnék csettinteni. A Bibliás metafora azért indokolt, mert sokan már most úgy hivatkoznak a Ready Player One-ra, mint a kocka szubkultúra alfájára és omegájára, pedig a mozivetítések még javában tartanak.
Már az alaptörténet ismertetésénél elkezdtem kicsit aggódni, remélve, hogy ez nem egy ugyanolyan elcsépelt és klisés sztori lesz, amit korábban már megannyiszor láttunk. Ezzel alapvetően még nem is lenne baj, hiszen számos olyan filmmel találkoztam már, ami a sablonjai ellenére is működőképes, élvezhető volt, a Ready Player One váza viszont olyan ingatag, hogy szinte arról is hajlamos voltam megfeledkezni, hogy egyáltalán van neki olyanja. Adott a helyzet: az elrejtett nyomok alapján kell teljesíteni három próbát, aki pedig elsőként éri ezt el, megörökli az Oasis-t, néhai tulajdonosától. Megismerjük a film elején a hányatott sorsú, kocka, 18 éves srácot, és nahát, csak nem ő lesz a végkifejletben a kiskirály, aki mindent visz? Persze én tudom, hogy a "kisember az egyenlőség jegyében beszáll a dicsőségért folyó küzdelemben" jellegű történeteket zabálja a nép, de 2018-ban az n+1-edik ilyet lenyomni a néző torkán...
Már a film első harmadában sikerült kiakadnom, nevezetesen az első próba megfejtésén. Komolyan, az eltelt évek alatt a több ezer próbálkozó, valamint az IOI kutatói nem voltak képesek egy olyan összefüggést megtalálni az első próba teljesítésének kulcsa, és Halliday szavai között, amit egy 7 éves gyerek is képes lenne fejben összerakni magának? Apropó IOI. A történet szerint az Oasis mögött ez a világ második legnagyobb cége, ám a film alapján ez egyáltalán nem érződött. Egy ilyen ügyetlen, buta, szedett-vedett bagázsról, mint az IOI dolgozói, nehezen tudom elhinni, hogy egy ekkora gigacéget szolgálnak. Mondjuk mit is várok egy olyan cégtől, ahol jó látványosan feltüntetik egy fotelen a biztonsági jelszót, hogy a lázadók játszi könnyedséggel be tudjanak törni a rendszerbe? De ha már ide kitértem, akkor megemlítem a film "főgonoszát" (akit az egyébként kiváló Ben Mendelsohn alakít), kinek személyében megint kaptunk egy teljesen súlytalan, idióta, ködös motivációkkal rendelkező főgenyát. Számomra már az sem teljesen világos, hogy a világ második (!) legnagyobb cégének a feje, akinek annyi pénze van, hogy még az ükunokái is luxusban élnének, miért akarja ennyire az Oasis-t. Persze tisztában vagyok vele, hogy a kapzsiság nagy úr, de vagy a figyelmem kezdett már lankadni a film során vagy tényleg nem kaptunk egy rendesen kidolgozott háttérmotivációt. Valami nagyon langyos kis flashback-et kapunk, ahol láthatjuk, hogy a bizonyítani vágyó, fiatal Sorrento gyakornokként viszi a kávékat Halliday-éknek (nem tudtam eldönteni, hogy nevessek vagy sírjak, amikor ezt megláttam), de ezen kívül semmi másra nem emlékszem a karakter múltját illetően.
A castingot sem éreztem a legjobbnak. A főszereplő srácot alkító Tye Sheridan a tátott szájjal történő, riadt nézésen kívül jóformán semmit nem csinál. Olivia Cooke szépnek szép, de az amúgy sem túlságosan elmélyített karakterhez ő sem tudott sokat hozzátenni. A film vizualitására egyébként nem lehet panasz, de alighanem ez a minimum elvárás egy megaköltségvetésű produkció esetében. Ellenben a játékidő indokolatlanul túlnyújtott volt. A könyv cselekménye nem tudom, mennyire részletes, de a filmben közel sem éreztem annyi tartalmat, ami ki tudná tölteni a több, mint kétórás játékidőt.
És akkor ki is térnék a legszembetűnőbb dologra, ami miatt sokan piedesztálra emelték a Ready Player One-t, az easter egg-ekre. Ezeknek a kis elrejtett utalásoknak, szimbólumoknak az esetek 90%-ában semmi jelentőségük nincs, semmi pluszt nem tesznek hozzá a sztorihoz. Egyszerűen lerí az egészről, hogy csak azért rakták bele ezeket a különböző popkulturális paneleket a filmbe, hogy a geek közönséget ki tudják velük szolgálni. Én is geek vagyok valamilyen szinten, hiszen zabálom a filmeket, sorozatokat, imádok képregényeket, könyveket olvasni, gyakran nyüstölök videójátékokat, és még gyakrabban hallgatok zenét. Mindezek mellett mégsem éreztem azt a bizonyos "hűha" érzést attól, mert felbukkant a filmben egy Batman logó vagy az egyik karakteren ott virított egy Mortal Kombat-os kitűző. Azt elimserem, hogy voltak ötletes átfedések, mint például a Zemeckis-kocka vagy a Ragyogás-próba esetében, de túlnyomó többségben ezek az utalások teljesen összefüggéstelenek és szükségtelenek a történet szempontjából. Persze az is hozzátartozik, hogy a mozinézők majd egymást oldalba böködve suttoghatják örömittasan, hogy "nézd má', Minecraft logó van a film elején", de ezen kívül ezeknek a vágóképeknek semmi céljuk, jelentőségük nincs. Lehet, bennem van a hiba, de nem érzem attól többnek a Ready Player One-t attól, hogy egy tizedmásodperc erejéig olyan Halo-katonákat látok a csatatéren, akikről sem előtte, sem utána nem esett szó. Ennyi erővel bármilyen huszadrangú statiszták is szerepelhettek volna a Halo-katonák helyett. Vagy ez a poszt jobb lenne, ha teljesen indokolatlanul beszúrnék ide egy Superman-emblémát?
Ezek alapján úgy tűnhet, hogy gyűlölöm a filmet, pedig ez egyáltalán nincs így, nem tartom egy rossz alkotásnak (jónak sem feltétlenül), de számomra kevés volt az, amit a Ready Player One nyújtott. A moziterem sötétjében ülve pedig végig az a kérdés motoszkált a fejemben: ugyanazt a filmet láttam, mint a nagy többség?
6/10
A Ready Player One teljes adatlapja a Mafab (Magyar Film Adatbázis) oldalán
