Ernest Cline azonos című 2011-ben megjelent regénye hatalmas siker lett, a Warner pedig már a megjelenés előtt megvásárolta a megfilmesítés jogait; Eric Eason, Zak Penn és Cline pedig évekig dolgozott a sokáig rendező nélküli film forgatókönyvén. Aztán jött korunk egyik legnagyobb élő legendája, Steven Spielberg, és megmutatta, milyennek is kell lennie 2018-ban egy blockbusternek.
A legtöbben tudják, hogy nagy rajongója vagyok Spielberg munkásságának, épp' ezért is jelentkeztem a sajtóvetítésre; habár sok jóra nem számítottam, mégis bíztam a rendezőóriás tudásában. Azt hiszem nálam szélesebb vigyorral senki sem távozott a moziteremből, ugyanis minden korábbi várakozásomat felülmúlta a Ready Player One, annak ellenére, hogy a műfaj sem áll közel hozzám, és igazi gamer sem vagyok. A film egy flashforward- és flashback- történet is, ami 2045-ben játszódik. A valóságban nincs semmi jó, azonban nem is kell törődni vele, már mindenkit beszippant a világot átfogó virtuális játék, az OASIS, amelyben mindenki az lehet, aki akar, és azt csinálhat, amit csak akar. Amikor az OASIS-t feltaláló és a céget alapító James Halliday (Mark Rylance) meghal, a végrendeletéből kiderül, hogy elrejtett egy húsvéti tojást a játéktérben. Aki ezekre rátalál, mesés gazdagságot, és egyben Halliday teljes örökségét nyeri. Wade Watts (Tye Sheridan) 18 éves, és az egész életét a játékban töltötte. Barátaival nekivág a kalandnak, hogy megmentse a társadalmat a gonoszt megtestesítő IOI óriáscég elől, nem törődve azzal, hogy az élete a tét. De nemcsak az, amelyiket a játék számára használ, hanem a valódi is.
A valóságban mindenki gettókban nyomorog, és az emberek a problémákat már nem megoldani, csak túlélni akarják. A disztópikus jövőkép komoly figyelmeztetést jelent, ugyanakkor a virtuális közegről való gondolkodásmódunkon is igyekszik csiszolni. Habár a film szerint az emberek a játékokba menekülnek a rideg valóság elől, igazság szerint a virtuális világ maga a valóság: valódi emberi kapcsolatok és érzelmek alakulnak ki, amelyek nem helyettesítik a valóságot, hanem a helyükbe lépnek. Minden, amit kint nélkülöz a társadalom, azt az OASIS-ben megkapja: legyen az akár materiális, akár immateriális. Mivel a mű 60%-a játszódik a virtuális világban, és csupán a maradék 40% a Földön, a CGI nem élethű, sokkal inkább a játékok világának grafikájára hajaz, amelynek minden kockája tökéletes.
A könyv gyakran hivatkozik Spielbergre és alkotásaira, ugyanis az író nagy rajongója a rendezőnek. Kevesen mondhatják el azt, amit Cline: regényének adaptálását az az ember vezényli, aki nagyban befolyásolta a történet megszületését is. A direktor azonban nem hiú, ezért minimálisra csökkentette a munkásságára való utalásokat. Szerencsére azonban találkozhatunk a Jurassic Parkból ismert T-Rex-szel, illetve a Vissza a jövőbe c. műből ismert DeLoreant is láthatjuk. A fentebb említett flashforward jelleg oka már kiderült, a flashback pedig a filmet végig uraló '80-as évekbeli popkultúrában manifesztálódik.
A Ready Player One minden pillanatán látszódik, hogy olyan ember munkája, akinek a kisujjában van a szakma. Okkal borulhatunk le Spielberg előtt, ugyanis manapság ritkán születik olyan alkotás, mint ez. A látványtól a mi CGI-orgiákhoz szokott szemünk is káprázik, a hozzá kapcsolódó pörgő ritmus és az olyan jelenetek, mint pl. az autóverseny, az akciófilmekben jártas publikumot is meg fogja lepni. A produkció erősen IMAX-vászonért kiált, a XXI. századi moziba járó, magas ingerküszöbű embernek szó szerint nyitva marad a szája. A történet üresjáratoktól, kínos, vagy oda nem illő dialógusoktól mentes; egy olyan aranyos sci-fi kalandfilm, ami nemcsak többször elcsodálkoztatja nézőjét, hanem 140 percre garantáltan a székbe is szögezi. És ha ez nem lenne elég, még a fejünket is kapkodhatjuk, ugyanis annyi film- és játéktörténeti utalás jelenik meg - sokszor egyszerre - a színen, hogy a felét sem vagyunk képesek felfogni; vagy ha mégis igyekeznénk lépést tartani, Spielberg rendszerint ámultba ejt, gondoskodva róla, hogy mindenkinek legyen oka a későbbi újrázásra (valószínűleg még az 5. alkalommal is találunk majd benne újdonságot).
A film egyik nagy erénye, hogy sem a könyv, sem a popkulturális hivatkozások ismerete nem szükséges a maradéktalan szórakozáshoz, emiatt pedig minden generációt kiszolgál. A rendező újra és újra elvarázsol, sallangmentesen mutatja meg, hogy a digitális világ nem feltétlenül rossz, csak meg kell tanulnunk elhelyezni a valóság részeként miközben teljes életet élünk, és így kifejezetten a hasznunkra is válhat. A műfajához képest meglepően kedves darab, hatalmas szíve mellett tisztelettel és szeretettel bánik a megidézett moziklasszikusokkal és játékokkal is. A spielbergi jellegzetességek sem maradnak el: többek között a történet meseszerűsége; a gyermeki naivitással és ártatlansággal rendelkező jó küzdelme és győzedelme a rossz felett mind ismerős lehet, azonban mindez hozzátesz az alkotáshoz, nem pedig sóhajokat kiváltó pátoszossággal és modorossággal futja le a kötelező köröket. Habár a karakterek nem egyediek, nagyon szerethetőek; és bár a színészek nem igazán tudnak kibontakozni, mindenki jól hozza a karakterét; Mark Rylance kevéske játékidejét viszont nagyon fájlalhatjuk. A magyar szinkron határozottan jó, a lélegzetelállító megoldások és a film tempója miatt pedig nem is javaslom a feliratos verziót - hacsak valaki nem boldogul magyar szöveg nélkül is -, ugyanis szinte lehetetlen a feliratot és a cselekményeket egyszerre követni.
Steven Spielberg tehát visszatért a csúcsra; újabb olyan klasszikust alkotott, amit 2045-ben is orrvérzésig fogunk nézni, és amelynek joggal van ott a helye a Jurassic Park, az ET., vagy az Indiana Jones filmek mellett. A Ready Player One az eddigi legjobb blockbuster az idei felhozatalból, sokan tanulhatnának - és remélhetőleg tanulnak is - belőle. Aki olvasta a könyvet, nem biztos, hogy örömében ugrálva fog a moziból távozni, ugyanis - többek elmondása szerint - nem teljesen azonos a regény és az adaptáció cselekménye; ugyanakkor abban a kivételes helyzetben vagyunk, hogy ezúttal a képi megvalósítás jobb, mint az alapjául szolgáló írás. Mindenkinek bátran ajánlom, hogy üljön be rá a moziba, a nem gamerek is, ugyanis a két évente két hétre geekké változásommal én sem erősítem túlzottan a tábort, mégis teljesen magával ragadott és imádtam a rendezőóriás új alkotását. Nagyon úgy fest, hogy idén Spielberg a húsvéti nyuszi, az "easter eggeket" pedig a vásznon kell keresni.
9,5/10
A Ready Player One teljes filmes adatlapja a Magyar Filmes Adatbázis (mafab) oldalán
