Végignézve az Oscar mezőnyét, látatlanban a Lady Bird kapcsán lehetett a legnehezebben megfogalmazni, hogy miért került a legjobbak közé. Átlagos darabnak tűnt, sem főhőse, sem eszközei nem ragadták meg a figyelmet, mégis eddig szinte osztatlan sikert aratott mindenhol. És ha a mű mélyére ásunk, akkor máris látni fogjuk, hogy a Lady Birdöt éppen az átlagos külső teszi olyan produkcióvá, amit egy kritikus sem tud utálni.

Greta Gerwig gyakorlatilag a Sráckort készítette el azzal a különbséggel, hogy az ő műve mindössze 1 évet ölel fel 12 helyett (és nem egy srác, hanem egy lány a főszereplője). A lényeg itt sem egy hagyományos dramaturgia megvalósítása, nagy tanulságok kimondása, hanem az erre az életszakaszra jellemző érzések, élmények, dilemmák, konfliktusok esszenciájának vászonra vitele. Elhanyagolt és újra felfedezett barátságok, összezördülések a szülőkkel, az első szerelem, a pályaválasztás kérdései - ezek mind pontosan úgy lengik be a Lady Birdöt, ahogyan egy végzős tinédzser mindennapjait is.

Az alkotásnak utánozhatatlan sodrása van, ugyanis Gerwig nem kidolgozottabb jelenetek és montázsok váltakozásaként képzeli el művét, hanem egyszerűen a maguk természetes ütemében tárja elénk ezeket a mérföldköveket, mintha valaki csak visszaemlékezne élete fontos pillanataira. És hiába ugrik néha hónapokat is az időben a Lady Bird, mindig képben vagyunk, mindig összeér az eseménysor, mert nem is feltétlenül egy történetet nézünk, hanem magát az életet.

A film igazi csúcsteljesítménye ugyanis elképesztő átélhetősége: bár a címszereplő az indie-filmekre jellemzően meglehetősen sajátos személyiséget és környezetet kap (ld. kapásból azt, hogy "Lady Bird"-nek nevezteti magát), és alkalmasint fordulatai is kissé túlzóak, azonban Christine "Lady Bird" McPherson életének problémái, kihívásai között mindenki számára akad olyan, amelyben magára tud ismerni. (Ami külön ironikus annak fényében, hogy Gerwig többek között az ennek szöges ellentétét képviselő Frances Ha-val alapozta meg karrierjét.) A film ráadásul nemcsak amolyan linklaterien tárja elénk az azonosulási pontokat, hanem kivétel nélkül felettébb frappáns, humoros formában jeleníti meg azokat, ezzel csak még jobban a szívünkhöz nőve.

A Lady Bird ugyanakkor nem akarja megszerettetni magát, és bája ettől még egy fokkal természetesebb is. Egyszerűen csak amit látunk, az annyira igaz, annyira ártatlan, emberközeli, hogy még elképzelés szintjén is nehéz lenne megfogalmaznom, mi lehetne benne antipatikus valaki számára. Kétségkívül nem ez az alkotás fogja új alapokra helyezni a filmművészetet, rendezői bravúrokat felvonultatni, de a filmek jelentős részénél kiválóbb abban, ahogyan ezt a médiumot a nézővel folytatott kommunikációra, az élmény megalkotására használja. Ebben az értelemben pedig igenis csúcsteljesítmény.

9/10

A Lady Bird teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán