Frances Ha (2012)
2013. november 09. írta: danialves

Frances Ha (2012)

frances1.jpgÉrdekes produkciónak tűnt az első pillanattól kezdve a szóban forgó mű, és ebben nincs is hiba. A hiba sokkal inkább abban van, hogy akármennyire is aranyos próbál lenni, a végeredmény inkább idegesítőre sikeredett. 

Frances (Greta Gerwig) a nap folyamán táncosként dolgozik egy társulat külsős tagjaként, esténként pedig egy new yorki apartmanon osztozik legjobb barátnőjével, Sophie-val (Mickey Sumner). Azonban élete nem várt fordulatot vesz, amikor Sophie bejelenti, hogy elköltözik, ráadásul időszakosan munkanélküli is lesz. De nem a pénzügyi gondjai a legnagyobbak, hanem az, hogy elveszítheti a legfontosabb barátját.

A film címe nyugodtan lehetett volna First World Problems is, a történet ugyanis nélkülöz mindenfajta realitásérzéket. Talán ennek köszönhetően beszélhetünk inkább dramedyről, mint drámáról: annak ellenére, hogy egyetlen poén sem hangzik el, Noah Baumbach rendező szinte kínosan ügyel arra, hogy főszereplőnk semmilyen komoly problémával ne találkozzon a sztori folyamán. Gyönyörűbben nem is lehetne megfogalmazni ezt az életérzést annál a rövid szakasznál, amikor főhősünk két olyan sráccal bútorozik össze, akiket a szüleik pénzelnek, hogy valamilyen homályos művészeti fedőtevékenység címén otthon üljenek a kanapén.

francesha.jpgFrances pedig tökéletesen illik ebbe a világba: ugyan annyira életképtelen, hogy a Survivorből még az első adás előtt kiszavaznák, de szerencsére neki megvan az a lehetősége, hogy pénzhiány esetén hazaugorjon a szülői házba néhány hónapra, ezzel együtt pedig arra, hogy elérhetetlen álmokat kergessen. Ezt az éretlen, elvarázsolt karaktert pedig hiába akarják bájosnak és szerethetőnek láttatni, engem nagyrészt irritált a fentiek miatt.

Ugyanakkor a történet fő íve egész értékelhető lett: viszonylag kevés alkotás szól a barátságról, ez a mű azonban jól bontja ki ezt a témát, és még a konklúziója is kifejezetten tetszett. Mint ahogy alapvetően a rendezői megoldások is működnek, különösen az, amikor különböző párbeszédekből összevágott egy-egy mondatokkal igyekszik Baumbach érzékeltetni a hangulatot. Más kérdés, hogy a fent kivesézett körítés miatt nehezen lehet értékelni ezt, és inkább a first world problems témakörét tudja csak újra az eszembe juttatni.

Érdekes film született tehát, azonban nehezen hiszem, hogy sokan kötődni tudnának hozzá, összességében pedig inkább nehezen elviselhetőnek mondanám, mint élvezetesnek, komolyan vehetőnek viszont semmiképpen nem.

6/10

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr25619940

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Wintermoots (törölt) 2013.11.09. 12:25:16

az ilyen filmekkel most már, "a válság után", tényleg az a probléma, hogy igazából kit érdekel olyan, művészi-értelmiségi ambíciókkal rendelkező, de amúgy nem különösebben tehetséges vagy okos, kissé idióta de nem beteg (pl. depressziós) fiatalokról szóló történetek, akiket nem egyszerűen valahogy eltartanak a szülők, hanem lényegében megengedhetnek maguknak sokmindent, pl. szülőktől külön lakni, ezt-azt vásárolgatni ha rájuk jön, stb. stb?
főleg itt, európa keleti felén, ahol azért sokkal több,komolyabb problémája van még a szüleik által úgy-ahogy eltartott fiataloknak is. és miért kellett fekete-fehérben?

lisztes · http://www.facebook.com/LisztesMegmondjaATutit 2013.11.09. 13:15:54

Nah, ismét egy film, amiben nagyon egyetértünk :)

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2013.11.09. 16:04:10

@lisztes: És most már azt is elmondhatod, hogy nem vagy egyedül azzal, hogy nem tetszett. :D
süti beállítások módosítása