Mivel a Hatalmas kis hazugságok sorozatot a könyv hazai megjelenése előtt láttam (és imádtam), nem tudtam tőle elvonatkoztatni olvasás közben. Habár ismertem a történetet, mégis tudott újat nyújtani, emellett nagyon szórakoztatónak és lebilincselőnek találtam a súlyos témákat érintő Moriarty-művet.
A történet egy ausztráliai, tengerparti kisvárosban játszódik, ahol látszatra mindenki és minden tökéletes. A fényűző villákban élő feleségek világába érkezik Jane, akinek kisfia az általános iskola első osztályába készül. Itt ismerkedik meg a többi elsős anyukával, Madeline-nal és Celeste-tel, akik hamar a szárnyuk alá veszik a fiatal nőt a karrierista Renata támadásai miatt. Renata lányát ugyanis az első nap bántalmazták, ráadásul Jane fiát, Ziggy-t gyanúsítják.
A történetnek keretet ad egy haláleset, pontosabban egy gyilkosság, ezért a szerző visszatekint a tragikus adománygyűjtő bál előtt történtekre. A cselekmény az első napon kialakuló anyák közti tigrisharccal kezdődik, majd szépen lassan bontakoznak ki az események. Habár a mű központi kérdése nem a gyilkos kiléte, Moriarty végig előttünk lebegteti, így akarva- akaratlanul tippelgetünk olvasás közben, amit a kihallgatottak fejezetek közé szúrt vallomásai, véleményei és a nyomozás újabb fejleményei csak még inkább fokoznak. Az írónő végig kitartó csipkelődő, szarkasztikus stílusa ezekben a kiszólásokban mutatkozik meg leginkább, görbe tükröt tartva ezzel a felsőközéposztály felszínessége, romboló pletykái és ítéletei, valamint a kirakatként szolgáló tökéletessége felé. A fókuszban a három nő története és egyben titka áll. A füllentésekkel, intim, ismerős és hétköznapi gondolatokkal megfűszerezett tökéletes karakterábrázolások miatt könnyű a feleségekkel való azonosulás; cselekedeteik gyakran önzőek, néha meggondolatlanok és kiszámíthatóak, emiatt pedig nagyon természetesek és emberiek; ezek összességének segítségével pedig az adott problémát nagyon részletgazdagon és hitelesen mutatja be a szerző. A másik oldalon pedig ott vannak a gyerekek, akik visszatükrözik a szüleik rejtegetni próbált világát. Habár egy tökéletes világban nem szokás kiteregetni a szennyest, az újonc Jane mégis megteszi, amivel nemcsak kilóg a sorból, de cselekvésre is sarkall másokat.
A műben olyan fontos kérdések kapnak helyet, mint a családon belüli erőszak, az azzal kapcsolatos önámítás, a tehetetlenség érzése, a beletörődés, az önhibáztatás bemutatása; a szexuális bántalmazásból született gyermekét egyedül nevelő anya démonjai és mindennapi nehézségei; a mozaikcsaládokban felmerülő konfliktusok tömkelege. Habár súlyos témákat boncolgat az írónő, a regény atmoszférája mégsem nyomasztó, sokkal inkább könnyed, stílusa és csípős humora miatt pedig többször is megmosolyogtat. A szálak a regény végén, a jótékonysági bálon összeérnek, sőt, több minden is kiderül, mint a gyilkos kiléte.
A Hatalmas kis hazugságok letehetetlen, lebilincselő regény nagyon érdekes atmoszférával, ami annyira magába szippantja az olvasót, hogy sokszor fel kell ocsúdnunk, miközben elgondolkodtat a saját életünkről, és fontos, nőket érintő tabutémákat ismertet meg szinte testközelből. A mű tökéletes lenyomata annak a jelenségnek, hogy a nők közti kapcsolat mennyire nem fekete- fehér: hol széttépik egymást, hol pedig a legnagyobb empátiát és összetartást tanúsítják, miközben - a főszereplők kivételével - látszatbarátságokat tartanak fenn, és fúrják egymást. Aki látta a sorozatot, annak is érdemes, sőt ajánlott elolvasnia a Moriarty- alkotást, mivel sokkal részletgazdagabb, néhol más megoldásokkal operál, teljesen más élményt nyújt, mint az HBO produkciója. Minden nőnek ajánlom, mert ezekről a kérdésekről tudnunk és beszélnünk kell, mivel ahogy a mű végén is elhangzik: "Bárkiből lehet áldozat".
9/10
A könyvet az Alexandra Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.
