Dombóvári Istvánt mint humoristát nagyon szeretem, de íróként eddig nem ismertem. A Pisti vagyok, ments ki innen! című regénye nagyon kellemes meglepetés, egyetlen hibája, hogy nem terjedelmesebb. 

Soha nem szoktam könyveknek utánaolvasni, az ajánló fülszöveg alapján döntök; esetleg egy-egy kedvenc író, barátok, családtagok ajánlása jöhet még szóba. Dombi művénél azonban még ez sem történt meg, ahogy megláttam az e-mailek között a nevét, máris kértem a recenziós példányt. Amikor megérkezik egy könyv, elolvasom a fülszövegét, beleolvasok, barátkozok vele. Itt azonban minden más volt, ahogy kivettem a futár kezéből a csomagot, már téptem is szét a borítékot és nyitottam a könyvet; minden bemelegítés nélkül elkezdtem olvasni. Egy szuszra eljutottam a feléig, fel sem tűnt közben, hogy milyen gyorsan haladok, és milyen kevés van már csak belőle. Ezután óvatosabb lettem: mint az adventi kalendárium, minden napra csak egy fejezet. Sajnos a könyv vékonyka, de mint tudjuk, a minőséget nem oldalszámra mérik.

Amíg a könyv végére nem értem és (hála az algoritmusoknak) bele nem botlottam egy interjúba a szerzővel, meg voltam győződve arról, hogy ez egy életrajzi mű sci-fi elemekkel keverve. Csakhogy a címben szereplő Pisti nem azonos Dombóvári Istvánnal; egy fiktív karakter, mivel ahogy Dombi nyilatkozta, Pistiből úgyis sok van, könnyű az azonosulás és átlagosabb is lett ezáltal a figura. Nőként sajnos nem tudok nyilatkozni a témáról, de állítólag hozzám hasonlóan sokan kissé elszontyolodva fogadták a hírt, ugyanis egyfajta igazolást jelentett a férfi olvasóknak, hogy nemcsak nekik voltak anno gondjaik a csajozással, esetleg a karrierépítéssel. Vagy mindkettővel, mint Pisti esetében. Én csak azért szomorodtam el, mert a fejemben elképzelt karakter -főleg a kamaszkorig játszódó részekben- Dombi volt. Kicsit olyan érzés, mint amikor adaptálják az ember lányának egyik kedvenc könyvét, és olyan színész testesíti meg a kedvenc karakterét, aki eltér az általa elképzelttől. 

A Pisti vagyok, ments ki innen! nem véletlenül hihető életrajzi könyvnek, mivel Pisti életét követhetjük benne nyomon: a születéstől egészen a halálig, olyan mérföldköveknél megállva, mint az első nagy szakítás, az első állásinterjú, vagy éppen az első gyermek születése. A könyv hangulata nagyon könnyed és szórakoztató, ha valaki kikapcsolódni szeretne, de nem vágyik se romantikára, se bonyodalmakra, akkor mindenképp' olvasson bele a Dombóvári-műbe. A fejezetek rövidek, emiatt utazáshoz, várakozáshoz is tökéletes, én szinte csak a boltban nem vettem elő sorban állás közben. Viszont a villamoson páran furcsán néztek rám, amikor olvasás közben hangosan felnevettem, ugyanis a humort is nagyon jól adagolja Dombi, amellett hogy elgondolkodtat. Főleg a nosztalgia érzése kapott el eleinte, és bár a '90-es évek szülötte vagyok, az első szerelmek, viták, az első egyetem emléke mind-mind sorban tódult fel nálam is, ahogy haladtam előre a történetben. És mint fentebb kiderült, a férfiaknak vigaszként is szolgálhat. 

Dombóvári István új könyvét bátran ajánlom mindenkinek; kamasz, középkorú, idős, nő, férfi egyaránt jól fog szórakozni rajta, mindenki megtalálja benne a többletet, és mindenkit máshol szólít majd meg. Ami ráadás a regényben, hogy bármikor elővehetjük, minden életszakaszban másképp' értelmezzük majd, más lesz a mondanivalója. Engem kicsit megnyugtatott; mindig félek a jövőtől, de ahogy a regény is bizonyítja, semmi sem történik úgy, ahogy elképzeltük. Még az is lehet, hogy tényleg a Holdon találjuk meg az ideális állást. 

8/10

A könyvet az Jaffa Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.