Kevés téma foglalkoztatta jobban az elmúlt napokban a filmvilágot, mint Az utolsó Jedik körül kialakult hisztéria. Persze számítottunk arra, hogy nagy felfordulás lesz, csak arra nem, hogy ilyen jellegű: ömlengés helyett majd az fogja megtölteni az internetet, hogy milyen gyenge lett a film, hogy vegyék ki a kánonból, a Disney-nek pedig úgy kell majd magyarázkodnia, mintha legalábbis a következő Batman Superman ellen-t készítették volna el. Számos vonatkozását meg lehet ragadni annak, hogy egy jól behatárolható kör botokkal, hamis profilokkal, mindenféle eszközzel igyekezett befolyásolni a film értékelését, de abban a korban, amikor macedón fiatalok számára konkrétan megélhetéssé vált, hogy az amerikai választásokat befolyásolják álhírekkel, már meg sem lepődünk azon, hogy az interneten bármit el lehet hitetni, és hogy egy hangos kisebbség sokkal nagyobbnak tud tűnni, mint amekkora valójában. Az utolsó Jedik bevételei köszönik szépen, jól vannak, nagy kárt tehát nem tett a gyűlölethadjárat (mint ahogyan a Szellemirtóknak sem ez tett be, hiába panaszkodik erre vagy dicsekszik ezzel bárki), de azért mégsem szabad egy kézlegyintéssel elintéznünk a dolgot.

Eljutottunk ugyanis oda, amitől már májusban rettegtem: egy stúdió kötelességének érzi, hogy hallgasson a trollok hisztijére, még ha a Disney esetében egyelőre csak olyan szinten is, hogy magyarázkodni kezdenek 60 ezer kamufelhasználónak. Egyelőre csak találgatni lehet, fog-e ez valamit számítani? A Disney a a Rotten Tomatoes-indexet nézi majd, vagy a befolyó pénzt, ami azt jelzi, hogy nincs semmi baj? Az viszont biztos, hogy valami végleg megváltozott: az, hogy egy filmről nincs normális diskurzus, már kilépett a 4chan bugyraiból, a kommentfolyamokból, most már a címlapokon sem az elemző írások, a kritikák követelnek helyet maguknak, hanem az átideologizált kereszteshadjáratok, a sértődöttség, az óvodás asztalcsapkodás.

Ironikus, hogy mekkora fordulat ez: miközben Hollywood évekig mindenfajta negatív visszajelzés kapcsán a dollármilliókkal tömte be a fülét, a filmek bukásáért nem a színvonaltalanságot, hanem a kritikusokat hibáztatták, most hirtelen elkezdtek figyelni. Most már nem azért kell imádkozniuk, hogy a nézők nem foglalkoznak a Rotten Tomatoes kritikai indexével, hanem azért, hogy a nézői index-szel, az Imdb-pontszámmal ne foglalkozzanak. Miközben stúdiók, alkotók évekig fürödtek be azzal, hogy megpróbáltak kritikuskedvenc mozikat készíteni, vagy az esetleges kritikai sikerrel indokolni egy produkció létezését, most a "rajongókedvenc" mozik sora jött el, és mint a DC kapálózásán is láthatjuk, ez esetben is édeskevés, hogy a célcsoportot sikerül-e boldoggá tenni.

Miközben évtizedeken keresztül tettek magasról nézők milliói a kritikákra, hirdették büszkén, hogy ők bezzeg nem hallgattak senkire, eljött annak az ideje, hogy a petíciókból, kommentek és hírek olvasásából, végeredményben pedig magából a véleményalkotásból és vitákból kell kilépnünk, hogy ugyanezt a hatást elérjük. A kritika marginalizálódását, az, hogy a filmes írások egyre kevésbé töltenek be véleményvezér/kultúrmisszós szerepet maximum a filmek átlagos színvonala szenvedte meg, illetve bebizonyosodott, hogy egyébként a kritikai és nézői értékelések meglehetősen nagy korrelációt mutatnak, alapvetően tehát erről nehéz kijelenteni, hogy maradandó károkat okozott, illetve maradandó károkat okozhat. Ez azonban össze sem hasonlítható azzal, hogy mindenféle mozgóképes diskurzusra rátelepszik egy toxikus attitűd, ami jóformán lehetetlenné teszi az értelmes megnyilatkozásokat. Nagyon kíváncsi lennék, hány olyan filmes oldalt, fórumot, teret tudtok mondani, ahol elsődlegesen nem a másik ízlésének lefitymálásáról, értelmi képességének megkérdőjelezéséről, vagy éppen a felek saját nagyságának bizonygatásáról szól a vita, de tartok tőle, hogy iszonyú keveset. És pokolian sajnálom, hogy a Szárnyas fejvadász 2049, egy ennyire inspiráló, gondolatébresztő mozi kapcsán a legtöbben vagy azt tartották megjegyezni, hogy mekkora "blöff", vagy azt, hogy aki az előbbit állítja, annak bizonyára magas minden, a Transformersnél összetettebb film.

És most kérdezhetnétek: a politikáról, sportról, úgy egyáltalán bármiről folytatott vita nem így néz ki ma mindenhol az interneten? Én pedig mondanám, hogy de. Csak amíg a futballnak nem az a lényege, hogy utána milliók vitatkozzanak a taktikáról, az összeállításokról, addig egy filmnek jó esetben pontosan az, hogy a nézők figyelmébe emeljen keveset érintett témákat, gondolatot ébresszen, vitákat kezdeményezzen. Ahogy a politikának sem alapvetően arról kéne szólnia, hogy ki elég szimpatikus ahhoz, hogy négyévente megérdemelje a szavazatunkat, hanem éppen azokról a társadalomelméleti, gazdasági stb. vitákról, amelyeket a sárdobálás és propaganda jelenleg elfed. És aligha hiszem, hogy jelenleg oldaltól függetlenül bárki is elégedett a politikai légkörrel.

Nagyon úgy tűnik, hogy ez lesz a filmek sorsa is, és ennek csak legelső lépése, hogy megpróbáljuk átpolitizálni őket (a Star Warst is sokan azért gyűlölik, mert női és színesbőrű szereplőket is fel mer vonultatni). A következő az lesz, hogy ha ennek mentén nem tudjuk, majd máshol alakítjuk ki a frontvonalakat: idősek és fiatalok, "akik értik" és "akik nem értik", "akiket átvertek" és "akik látják az igazságot" csaphatnak össze a produkciók felett. És egy alkotást szeretni már nem annak érdemei, hanem lojalitás kérdése lesz: "az igazi Star Wars-ranjongók szeretik / utálják az új filmeket!". Tényleg szuper forgatókönyvíró az élet, mert ezt még egy disztópia sem tudta megjósolni.