A nyár folyamán nem igazán volt alkalmunk beszélni a Netflix filmgyártásáról, ugyanis a vállalat elsősorban a sorozatok megjelentetésére fókuszált ebben az időszakban. De most, hogy már azt is tudjuk, jövőre nem kevesebb mint 80 filmmel készülnek elárasztani minket, újraindulhat a diskurzus arról, hogy pontosan mi is határozza meg a streamszolgáltató filmes felhozatalát. A címek alapján ez egyelőre még számunkra is kérdés: a Gerald's Game és az 1922 révén jött két Stephen King-horror, a The Babysitter képében egy horrorkomédia, és ezekkel szinte egyszerre a cannes-i Arany Pálma-jelölt The Meyerowitz Stories, és a B-kategóriás akció-thrillernek ígérkező Wheelman. És ez utóbbi kapcsán kellett szomorúan konstatálnom, hogy a helyzet semmit nem változott a War Machine óta, amikor arra jutottam, a Netflix egyelőre ész nélkül szórja a pénzt.
A Wheelman ugyanis még visszafogott ambíciói ellenére is ígéretes darabnak tűnt: abból indultam ki, hogy ha nem is váltja meg a világot, a John Wick mintájára egy feszült, pörgős darab jöhet ki belőle. Azonban koncepcionálisan ennek nagyjából szöges ellentéte történik: a film éppen azokra a motívumokra fókuszál, amelyekhez komoly művészi elszánás kéne, és azokra nem fordít egyáltalán figyelmet, amelyek egy szélsőségesen műfaji B-mozi erősségeit képezhetnék. A Wheelman ugyanis a szegény ember Locke-ja szeretne lenni, csak éppen valódi emberi dráma helyett maffiával és autós üldözésekkel, ami nyilvánvalóan teljes ellentmondás.
Az elsőfilmes Jeremy Rush író-rendező olyan alkotó benyomását kelti, aki nagyon nincs tisztában a saját korlátaival, egyszerre szeretne nagyot mondani és egy agykikapcsolós péntek esti mozit összehozni. De ha a startvonalnál nincs eldöntve, hogy melyikre fókuszál, akkor egy olyan félkész ötletekkel megtöltött kliséhalmot kapunk, mint amilyen a Wheelman is. Látszik például a teljesen tudatos alkotói szándék, hogy ne hagyjuk el az autó belsejét (ez talán egy-két snitt erejéig törik csak meg a 82 perc alatt), hogy a legtöbb kép szépen legyen bevilágítva, és a játékidő rövidsége ellenére is jusson idő a merengésre, ugyanakkor erre a rendezői koncepcióra ültetve nem lehet megvalósítani a kitalált akció-krimit. Főhősünk ugyanis így kénytelen telefonbeszélgetéseken keresztül felgöngyölíteni az őt fenyegető bonyodalmat, ami igazából a szokásos "nem mondtam ezt a konkrét dolgot, honnan tudsz róla mégis?"-csavart leszámítva nem használja ki az ebben rejlő lehetőségeket, és jórészt csak szenved a képi segédeszközök hiányától. Az ügy háttere (noha rettentő egyszerű) jó ideig zavaros, a párbeszédek rendre egysíkú anyázásba torkollnak, és így nem is igazán adódnak izgalmas akciójelenetek, vagy ha igen, azok akkor sem működnek jól.
Rush ugyanis így mindent az autók visszapillantójára és sárhányóira szerelt kamerákkal akar fotózni, ami rettentő egysíkúvá teszi az egyébként is csak színtelen-szagtalan kanyargásból álló üldözéseket. (Azt már meg sem említem, hogy ezeknek a jeleneteknek annyi karaktert nem sikerült adni, hogy egy autó és egy motor, vagy egy Porsche és egy SUV ne ugyanabban a tempóban menjen.) A legnagyobb baj azonban az, hogy az író-rendező ezeket az áldozatokat láthatóan a dráma kedvéért hozza meg, amely viszont érdemben nem több a főszereplő igazságosztásához kapcsolódó pluszmotivációnál. A címszereplő karaktere számára semmilyen fejlődést (vagy éppen bukás) nem jelent, hogy másfél óra leforgása alatt megoldja élete nagy problémáit, ami az egyébként karizmatikus Frank Grillo alakításának hatását is megöli - szegénynek nincs több dolga, mint hogy nagyon idegesen kiabáljon a telefon másik végén hallható figurákkal.
A Wheelman tehát annak ellenére tucatfilm, hogy látszólag nem akar az lenni: egyedi látvánnyal, a kiüresített zúzás ellen dolgozva indul el, hogy végül belesüppedjen az átlagosságba, és még olyan igazán jól sem szórakozzunk. Egy ártalmatlan, jelentéktelen darab, amelynek egyik hibája sem igazán fájdalmas, amely szódával még éppen elmegy. De azt nem tudom, hogy a filmgyártás felforgatására felesküdött Netflix miért ilyen produkciókra szeretné felépíteni a brandjét.
6/10
A Wheelman teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán
