A tavalyi évem egyik legszórakoztatóbb könyve volt Virág Emíliától a Sárkánycsalogató, amelyet a kevésbé jól sikerült Boszorkányszelídítő követett. A bizalmam azonban nem csappant meg az írónőben, aki szerencsére nem feledkezett meg a teremtett világáról és olvasóiról, és egy rövidke, de annál izgalmasabb novellában visz minket egy mesés kalandra ebben a rekkenő hőségben.

A Lidércmegállóban a főszereplő Bencének igazi hatefőben van része: másnaposságtól szenvedve mereng a pocsék melójáról a villamos megállóban, mikor is egy macska megszólítja. Bence az első sokk után úgy dönt, hogy a munka helyett inkább a végére jár a dolognak és a macskához szegődve egészen a Hetedik Királyságig vezet az útja, ahol nem csak vasvillás parasztokkal gyűlik meg a baja, hanem lidércekkel és boszorkányokkal is.

Virág Emília a már bevált receptjét vette tehát újra alapul, miszerint egy átlagos pesti fiatal unalmasan folyó életét feldúlja valami varázslatos fordulat. Ezzel a recepttel itt sincs nagy probléma, bár kérdéses, hogy hány történeten át válik esetleg elcsépeltté. Mindenesetre mostanra a főszereplő Bence rácsodálkozása a rejtett világra elég ismerős volt.

Nagyon megszerettem az írónő által teremtett világot, a különböző Királyságokat, a népmesei elemeket. A Lidércmegálló leginkább a Boszorkányszelídítőre építkezik a mitológiájában, aminek örültem, a lidércek érdekes lények. Sajnos a szereplőket tekintve már ez a novella sem tudta megugrani a Sárkánycsalogatót, amiben benne lehet az is, hogy abban 4 remek főszereplő is volt, itt viszont egy. Plusz egy macska. Bence rendes srác, aki szerencsére enged a kíváncsiságának és mer követni egy beszélő állatot, de ennyi. A történet végére természetesen alakul egy kicsit a jelleme - ahogy az eddigi főszereplőknek is - de egy percig sem izgultam érte, tudtam, hogy valahogy úgy is kikeveredik a szorult helyzetekből.

A novella szerencsére bővelkedett a pörgős oda-vissza mondogatásokban, Bence és a különböző lények összes párbeszéde bővelkedett ebben, ill. a főszereplő végig jóféle humorral kommentálta magában az eseményeket. Kalandos, abszurd eseményből van is egy pár, de szerencsére Bencéék mindenből kivágják magukat, akár úgy is, hogy bagollyá változnak. A történet egy váratlan csavart is tartogat, ami kellemes visszautalás a Sárkánycsalogatóra.

Aki még nem ismeri Virág Emília fantasy sorozatát, annak is remek belépő lehet a Lidércmegálló, akik pedig szerették a Sárkánycsalogatót és/vagy Boszorkányszelídítőt, azoknak pedig szinte kötelező.

7/10