Könyvkritika: Virág Emília: Boszorkányszelídítő (2016)
2016. december 22. írta: tonks

Könyvkritika: Virág Emília: Boszorkányszelídítő (2016)

nevtelen23.png

Virág Emília felbukkanása az egyik legjobb dolog volt idén, fiataloknak szánt könyveivel színesíti kicsit a magyar könyvpiacot. Legelső könyvét, a Sárkánycsalogatót rögtön nagy érdeklődés övezte, és nekem is nagyon bejött. Összességében egy ötletes, fun, urban fantasy-t tett le az asztalra az írónő, és hasonlónak tűnt a Boszorkányszelídítő is. 

A két könyv egyazon világban játszódik, de teljesen különálló kötetként is megállják a helyüket. Sajnos a Boszorkányszelídítő nem tudta megugrani a Sárkánycsalogató szintjét. Pedig nagyon próbálkozott.

A történet főhőse a 23 éves Adri, egy átlagos budapesti lány, akinek pocsék melója, és szegényes bankszámlája van. A pasijával, Sanyival jól el vannak egészen addig, amíg a fiú egy másodkézből kapott operációs rendszert nem telepít a lány gépére, mire egy fényárban úszó lyuk keletkezik a lány szobájának padlóján. Amiből néha manók bukkannak föl, ellopott kincsüket keresve. Adri nyomozni kezd a barátja és a rejtélyes telepítő program után, így rá kell jönnie, hogy az általa ismert világ mellett létezik egy másik is, amit lidércek, manók, boszorkányok és egyéb teremtmények laknak.

A Sárkánycsalogatónak köszönhetően nagyon szerettem volna szeretni ezt a regényt, de nem jött össze. Sajnos nagyon döcögősen indul el a cselekmény, az első 100 oldalon még az sem volt biztos, hogy én ezt végig tudom majd olvasni. Adri jófej csaj ugyan, de nem sok értelem szorult belé. Nem értettem, miért ragaszkodik annyira a pasijához, akit csak egy hónapja ismer. Később azért már jobban feltalálta magát, főleg, amikor bekerültek a szereplők a dolgok sűrűjébe, hiszen nem kevesebbet kell véghez vinniük, mint megtalálni és visszatenni a helyére az ellopott Napot. Adrin és Sanyin kívül Berzence a harmadik főbb szereplő, akiről egy darabig nem tudjuk, hogy főhős-e, vagy épp az ellenség. Ahogy a neve is mutatja, elég menő a csávó, a Hetedik Királyság ügyes boszorkánya. Szimpatikus húzás az írónőtől, hogy újfent egy férfit tett meg boszorkánynak. Főleg, hogy sem Adrit, sem Sanyit nem tudtam megkedvelni a könyv során, de Berzencének végig szurkoltam, hogy túlélje a kalandokat és elérje a célját. Bár a cím kicsit elspoilerezi a lényeget, de azért voltak váratlan fordulatok a történetben. A stílus már ismerősen pörgős, a szereplők egysorosai csak úgy záporoznak, Virág Emília igyekezett most is hétköznapi nyelvezetet használni, szerencsére nem elavult szlengszótárat hív ehhez segítségül.

A könyv egyetlen nagy pozitívuma, hogy tovább tágította a Sárkánycsalogatóban bemutatott világot. Az előző kötetben egy klasszikusnak mondható sárkány, lovag, boszorkány sztorit olvashattunk, a Boszorkányszelídítőben egy kevésbé tipikus alapsztorit ismerünk meg, más lényeket vonultatva fel. Nagyon tetszenek a Királyságok, a Hetedik Királyság, különösen ha a mi világunkkal állítható párhuzamba. Virág Emília nagyon kreatívan nyúl vissza a magyar népmesékhez, amiket én is szerettem gyerekkoromban. A lidércek mitológiája különösen jól sikerült, miattuk jutott először eszembe, hogy akár film-, vagy sorozatadaptációt is el tudnék a történetből képzelni.

6/10

u.i.: nem tudom hova tette a borítótervezésnél a grafikus a szemét.

A könyvet az Athenaeum Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr8512054293

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása