A Baywatch sorozatból nekem nagyon kevés rémlik. Arra határozottan emlékszem, hogy mindenki nézte, és habár erőltetett, mű jelenetekkel dolgozott, mégis volt egyfajta bája. Emellett David Hasselhoffért és Pamela Andersonért én is odavoltam, így néha leültem a TV elé. Amikor megtudtam, hogy a ’90-es évek látványpornójából film készül, nem terveztem megnézni. Aztán jöttek az előzetesek, az első képek, és szinte biztos voltam benne, hogy ez egy igazi bulis, nyári vígjáték lesz, amit nem szabad kihagyni.
Már a remake főcíme és a mellette nevetségesen ugráló 3 delfin is jelzi, hogy a film nem veszi komolyan magát. Mitch Buchanon (Dwayne Johnson) a vízimentők parancsnokaként szinte maga Aquaman: mindenki ismeri, tiszteli és több mint 500 életet mentett meg. Aztán jön Matt Brody (Zac Efron), a kétszeres olimpiai bajnok úszó, hogy Mitch csapatának a tagja legyen. A film ezen részén még egész jók a poénok, Rock ügyesen oltogatja a nagyképű, de folyton felsülő Efront; holott már itt elkezdődik az, ami aztán végigkísér minket 116 percen keresztül: kínos, értelmetlen és egyszerűen unalmas, komikusnak szánt jelenetek tömkelege. A mű ezért például olyan sablonokat dobál megállás nélkül, mint egy férfi teljesen fölösleges beöltöztetése nőnek vagy a mellekkel kapcsolatos poénok.
Aztán felcsillan a remény a krimi szál megjelenésével: valaki egy veszélyes drogot csempész folyamatosan Mitch strandjára, sorra jelennek meg a hullák, így a csapat összefog, hogy kiderítse az igazságot és rendet tegyen. Már a film elején is elhangzik az, amit a későbbiekben többször hangoztatnak: ők „nem rendőrök, csak vízimentők”, nem hatáskörük a nyomozás. És valóban fölösleges a pattogásuk, a bűntény megoldása, mert sajnos nem menti meg a filmet. Az akciójelenetek vérszegények, pedig lángoló hajótól kezdve helikopterig mindent kapunk, mégis csak egyetlen egy nagyon jó verekedést láthatunk (meglepő módon) Johnsontól. Hiába a sok ironikus utalás a sorozatra; David és Pamela felbukkanása a nosztalgia kedvéért; a film nem tud úszni a rendelkezésére álló lehetőségek tengerében.
A Baywatch tehát megmarad félúton a bugyuta sorozat és a modernebb, valami értéket képviselni próbáló remake között. A film saját magát vágja pofon: a csapatszellem, mint közvetítendő erény a mű végére elveszik a rengeteg hiba között. Dwayne Johnsont és Zac Efront tudom egyetlen pozitívumként kiemelni; Rock még a borzalmas Halálos iramban - filmekben is jó és szórakoztató, ahogy itt is; illetve Zac-nek is határozottan jól áll a bohóckodás. A piros fürdőruhák (modernizálva), a szép nők és a kidolgozott testű férfiak a mozifilmben is megmaradtak. A Baywatch főként erre építkezett anno, és sajnos most is ezt teszi, emiatt egy teljesen üres, a mai filmekhez képest nem elég bevállalós zagyvaságot kapunk, ami sablonos poénokkal operál (a jókat már a trailerben lelőtték), és nem képvisel semmilyen értéket vagy mondanivalót. Ha valaki betéved rá a moziba, szép embereken és testeken kívül ne számítson sokra. Hiába telt el majdnem 30 év, a mozifilm - habár a potenciál megvolt benne, hogy hatalmas siker, akár az év vígjátéka legyen- végeredményben megmaradt látványpornónak.
5/10
A Baywatch teljes adatlapja a Magyar Filmes Adatbázis (Mafab) oldalán
