[A FORGATÓKÖNYV INNEN TÖLTHETŐ LE]

Liz Scott lassan 20 éve üldöz járványokat éjt nappallá téve, most azonban eddigi legnehezebb feladata vár rá: egy ebolagyanús esetet kell kivizsgálnia Afganisztánban, a tálib hadműveletek (innen a cím) kellős közepén. Liznek nemcsak azt a kérdést kell megválaszolnia, hogy az Afrikában őshonos vírus hogyan kerülhetett Belső-Ázsiába, de a beteg karanténba zárásáért is meg kell küzdenie a NATO-haderőkkel, az afgán hatóságokkal, sőt, akár még saját kollégáival is.

A Spring Offensive a tekintetben nem mond sok újat, hogy szokás szerint egy munkamániás, ráadásul egy meglehetősen veszélyes és magas fokú elhivatottságot igénylő karriert űző főhőst láthatunk, aki számára végig a tenni akarás és a kiegyensúlyozott élet szembenállása jelent majd dilemmát - és azt is tudhatjuk előre, a kettő közül végül melyik mellett fogja letenni a voksát. A forgatókönyvnek láthatóan nem ez az emberi oldal az erőssége: ugyan egy kellemesen sokoldalú szereplőgárdát vonultat fel, szemléletesen mutatva be az egyes figurák számára jelentkező problémaköröket, kevés igazán érett karakterívet hagy kialakulni, elsősorban sakkbábukként használva alakjait a történet játszmájában.

Azonban ez a játszma bőven elviszi a hátán a Spring Offensive-et: egy remek krimi-thrillert láthatunk, amely már abban az alapvetésében is elüt az átlagtól, hogy egy vírus megállításáért és eredetének kiderítéséért folyik a munka, azonban egyáltalán nem katasztrófafilmes szemszögből, és végképp nem a B-mozik hatásvadászatával. Ebben pedig nemcsak maga a betegség képez akadályt, de az afgán társadalmi viszonyok kényes komplexitása és a részt vevő haderők saját protokollja is. A forgatókönyv kiválóan mutatja meg, hogy egy halálos járványt megfékezni egy ilyen közegben szinte a lehetetlennel határos, főleg, hogy a WHO-funkcionáriusokon kívül senki nem a humanitárius érdekeket tartja szem előtt - ugyanakkor ezért is kelt kis csalódást a finálé, amely a korábbiakhoz mérten mintha túl könnyen szolgálna megoldásokkal. Viszont a nyomozás fordulatai, az események lendülete még így is bőven egy átlagon felüli moziélménnyel kecsegtetnek.

A Spring Offensive tehát nem feltétlenül hordoz magában elég kreativitást ahhoz, hogy meghaladja műfaját, azonban demonstrál annyi profizmust, hogy egy kiemelkedő darabja legyen. Egy maximális hatásfokon működtetett zsánerfilm, amely még akkor sem ijed meg, ha történetesen egy-két gondolatot is meg kell fogalmaznia témájával kapcsolatban.