Lauren Graham, avagy mindenki Lorelai Gilmore-ja mindig is megmaradt számomra egy tehetséges, sztárallűröktől mentes színésznőnek, pár éve pedig írónőként is feltette magát a radaromra. A Gilmore Girls háza táján sok minden történt az elmúlt évben és részben ennek is állít emléket ez a memoár, de leginkább beláthatunk Lauren Graham mindig vidám arca mögé, ahol pont az az optimista, bátor és kicsit hebrencs nő, akinek mindig is képzeltem.

Lauren Graham 2013-ban jelentette meg első regényét, az Egy nap talán-t, és mindig is sajnáltam, hogy utána csend következett, úgyhogy nem is volt kérdés, hogy erre a könyvre le fogok csapni. Az élet úgy hozta, hogy vonatozás közben volt időm kiolvasni és remek utastársra leltem Graham-ben, érdekes és vicces memoárt alkotott. Nem tartom ezt teljes értékű életrajznak, hiszen remélem, hogy hallunk még róla színésznőként és írónőként is, inkább "csak" egy korszaknak állít emléket.

A könyv 14 fejezetet tartalmaz, amelyek mind-mind más témával foglalkoznak. Vannak kötelező körök, például hogyan lett keresett színésznő, de leginkább azok a részek fogtak meg, amelyekben kifejti a véleményét egy témáról, legyen az Betty White menősége vagy hogy nincs mit szégyellni a munkában, legyen az bármi. Örültem, hogy az Egy nap talán-nak is szentelt egy részt, jó volt megtudni hogyan is született meg a könyv, ill. itt van is egy érdekes váltás, amely arra engedett következtetnem, hogy az írói munkák kerülhetnek a következő években előtérbe. 2 fejezet lett talán gyengébb (a fogyókúráról szóló már-már túl vicceskedő, ill. a "ne ítélkezz" példabeszéde sem jött át annyira).

A Gilmore Girls természetesen átitatja a lapokat, az első 7 évadot kielemzése után naplószerű bejegyzésekben elmeséli az új Netflix évad születését is. És ezt olyan jól csinálta, hogy már-már megfeledkezem arról, mennyire utáltam a Gilmore Girls: A Year in the Life-ot. Nem véletlen nem írtam belőle kritikát, nem volt kedvem szétfröcsögni a Smoking Barrels-t. De hát a siker nem a színészeken múlt és többször visszatér az utolsó szavak jelentősége a fináléban és természetesen Lauren is cliffhangernek érzi a dolgot - lesz még itt folytatás, úgy érzem. Jó látni, hogy nem csak mi rajongók szeretjük a Gilmore Girls-t hanem a színészek, készítők számára is fontos. Graham másik nagyobb sorozatát a Vásott szülőket nem láttam, de annyira nyilvánvaló volt a szeretete, ragaszkodása ehhez a szériához is, hogy lehet bele kéne abba is majd néznem valamikor.

A kedvenc fejezetem végül a Mielőtt REI kártyám lett, amelyet a (sokáig nem létező) szerelmi életének szánt és Peter Krause-nak. Ezt a részt szerintem nem is lehet mosolygás nélkül olvasni. Nagyon nevettem, mikor a könyv elején kitér arra, hogy az Emily Gilmore-t alakító Kelly Bishop a való életben is anyáskodott felette és megjegyezte neki, hogy olyasvalakire lenne szüksége, mint "az a csodálatos színész a Sírhant művekben." És pár év múlva tádám! Egy romkom számára nem lenne elég izgalmas az ő egymásra találásuk, de a való életben egész meghatódtam. Van a fejezetnek némi feminista, önsegítő könyv jellege is, de hát nyilván nehéz sokáig egyedül lenni, különösen ha éppen ismert színésznő az ember.

A könyv stílusa végig humoros, néha csapongó ugyan, de követhető, rengeteg kikacsintással és megható pillanattal. Sok idézhető gondolatot tartalmaz, mulatságos történetet szintúgy. Eredeti nyelven készült belőle hangoskönyv is, olyan formában egész zseniális lehet, de így is remek olvasmány volt ez a könyv. Lauren Graham gyorsan elhadarta, én pedig épp olyan gyorsan elolvastam.

8/10