Lovagot ide, de freitánt ám! Irtó nagy szükség van őtökéletességére, mert van itt egy lökött leányzó, akinek kellene valami életcélt adni a lopáson túl, meg is kellene zabolázni egy picinykét, mert eléggé szertelen a drága, és a modora sem éppen úri, de legalább teljesen kiszámíthatatlanul viselkedik. És ő lenne az egyik kiválasztott, akinek isteni rendelés alapján meg kellene ölnie egy sárkányt. Oltári mák, hogy a másik Q lovag, aki úgy hős, ahogy van, de szerencsétlennek lila gőze sincs arról, hogy Thani, a szeszélyes árva lány sokkal több kihívást jelent a számára, mint az összes harci kalandja együttvéve. Onnantól kezdve, hogy a könyv első oldalain nem éppen romantikus körülmények között találkoznak a főszereplők, féktelenül elszabadulnak a kalandok, a humorfaktor kiveri a biztosítékot, és miközben egyre őrültebb dolgokba keverednek ők ketten, annak rendje és módja szerint egymásba is szeretnek, mert ugyebár az ellentétek vonzzák egymást. Elképesztően szórakoztató könyvről van szó, amelynek a műfaja elég nehezen behatárolható, poénos kalandregénynek titulálnám leginkább, de leginkább a címére hajaz, ugyanis ez tényleg egy isteni balhé, mert amerre Thani jár, ott kő kövön nem marad, Q pedig csendes belenyugvással takarítja szíve hölgye után a romokat, és közben még arra is ráérnek, hogy a sárkánydolgot megoldják. Nagy örömömre szolgált, hogy miközben betegre nevettem magam a könyvön, egy újabb magyar íróval ismerkedhettem meg, hiszen a J. Goldenlane név mögött Goldman Júlia rejtőzik, akit mindenkinek csak ajánlani tudok, mert lehengerlő stílusban ír.

Thani szokásához híven jó nagy bajban van, azonban ezúttal egy mesebeli fordulattal besétál az életébe egy igazi lovag, akiről később kiderül, hogy Q al Aquim-nak hívják, és megmenti, hogy aztán laza csuklóval közölje vele, hogy tartson vele, mert isteni küldetésük megölni egy sárkányt. Az ifjú hölgy szereti a kalandokat, no és a hős lovag is megdobogtatja a szívét, így gondolkodás nélkül elindul vele a hosszú és kalandos útra...

Nagyon jó írói húzás, hogy a történetet egymás után mindkét főszereplő szemszögéből olvashatjuk, ezzel ugyan kicsit lelassul a cselekmény, de annyira szórakoztató a tökéletes lovag és a szeszélyes leányzó kettőse, hogy  ez egyetlen pillanatra sem zavaró. Az örök férfi-nő ellentét rendkívül viccesen kerül ábrázolásra, és Thani-nak olyan eszméletlenül alpári stílusa van - ami remekül ellensúlyozza Q nemes eleganciáját -, hogy erősen javasolt nem közterületen olvasni ezt a remek kis könyvet, mert csendes kuncogással nem lehet megúszni a történet magunkévá tételét. A lovag a maga racionális elméjével próbálja lekövetni azt az érzelemcunamit, amit Thani rázúdít, és a kezdeti sokk után magához képest egészen jól tűri a hebrencs lány kleptomániáját és bajkeverését. A látszólagos lazaság mögött nagyon profi írói ismeret rejtőzik, hiszen a két stílust úgy kellett vegyíteni, hogy a történet is haladjon, a karakterek is fejlődjenek és az olvasó figyelme se lankadjon el. Jelentem, a feladat pipa, a könyv a letehetetlen kategóriába tartozik, az utolsó oldalig istenien szórakoztam rajta.

Eléggé a dolgok közepébe vágva csöppenünk bele a cselekménybe, kell néhány oldal, amíg akklimatizálódunk, de aztán viharsebesen felvesszük a ritmust, azonnal magába ránt a történet, amely annyira sodró, hogy nem nagyon van időnk azon filózgatni, hogy most akkor hol is tartunk jellemfejlődésileg, mert ha ilyen léhaságokra vesztegetjük a drága időnket, lemaradunk egy jó kis balhéról, verekedésről, Thani legújabb őrült kalandjáról, és akkor a sárkányról még nem is beszéltem. A főszereplőkön van a hangsúly, de a mellékalakok is jól ki vannak találva a freitán lovagrend fejétől kezdve Q nagymamáján keresztül az apjáig, akibe nem túl sok atyai szeretet szorult, és akkor a tenyérbe mászó öccséről nem is esett szó. Hát csoda, ha lovagunk ha teheti, kihagyja a családi fészek nyújtotta "örömöket", és inkább a csatákat választja, mert ott legalább szemtől szembe áll az ellenséggel? Különös ízt ad a történetnek ez a nem éppen hétköznapi és csillámpónis családi háttér, de végülis ez így logikus, lovagunk olyannyira tökéletes, hogy famíliája csakis furcsa lehet.

Thani és Q teljes mértékben kiegészíti egymást, bár teljesen különböző a természetük és múltjuk, mégis remek párost alkotnak, miközben egymás agyára mennek, lassan megtanulják becsülni a másikat, olyannyira természetes módon szeretnek egymásba, hogy egyátlalán nem viszik túlzásba a romantikát (nem érnek rá, mindig történik velük valami, amelynek az a vége, hogy Q-nak meg kell mentenie Thanit az éppen aktuális halálos veszedelemből). Igazi kis gyöngyszem ez a könyv a kalandregények tengerében, amelybe teljesen bele tud feledkezni kicsi és nagy, kár lenne kihagyni az életünkből! Én részemről már alig várom, hogy elkezdhessem a folytatást, mert Q és Thani kalandjai még közelről sem értek véget, sőt, még csak most kezdődnek igazán...

10/10