Ennek a könyvnek bizonyos tekintetben nyert ügye volt nálam: II. világháborúban játszódó, nőkről szóló történelmi regény, én pedig mindent elolvasok, ami ebben a témakörben a kezem ügyébe kerül. Másrészről olyan sokat és sokfélét olvastam már ebben a témában, hogy nehéz nekem újat mutatni, ill. az összehasonlítgatás elkerülhetetlennek tűnik. Szerencsére Kristin Hannah regényét nem hiába dicsérték sokan és végre magyarul is olvasható.

A történet főszereplője egy testvérpár, akik sorsát keményen eltérítette az édesanyjuk halála. Az idősebbik nővér, Vianne belekapaszkodik az első emberbe, aki ezt engedi. Antoine-al békés, boldog házasságban élnek és egy kis francia városban nevelik lányukat, Sophie-t. Isabelle, a másik testvér azonban még túl fiatal volt, mikor elvesztette édesanyját és hirtelen azzal kell szembesülnie, hogy sem apjának, sem nővérének nincs szüksége rá, senki sem szereti. Évekig járja a különböző bentlakásos iskolákat, és zabolátlan, vad fiatal nővé cseperedik. A két nővér amúgy sem egyszerű viszonyába beleszól a háború, Franciaországot megszállják a németek és mindketten elborzadva nézik, mi történik a szeretett világukkal és megpróbálnak nemcsak túlélni, hanem életet is menteni.

A II. világháborús Franciaország kedvelt helyszín filmekben és könyvekben egyaránt. Épp a napokban pótoltam be végre valahára a Ryan közlegény megmentését, így eléggé a fejemben volt ez a kor. A Fülemüle pedig nagyon gyorsan megragadott, úgy olvastam el belőle 100-150 oldalt, hogy fel se tűnt. A könyv elején megkapjuk a sajnos ilyenkor elkerülhetetlennek tűnő, napjainkban játszódó keretsztorit, amely szinte minden ilyen témájú történetben visszaköszön. Valahol ott gyökerezhet ez az eszköz, hogy segítsen feldolgozni a történteket, és hogy a végén megkaphasson az olvasó minden információt, amire kíváncsi, de attól még szörnyen mesterkélt tud lenni. Itt sem volt ez másképp. Az írónő végig próbált rejtélyes maradni, nagy gondolatokat fogalmazott meg, de attól még idegesített az egész és emiatt az utolsó nagy csavar is félrement nálam.

De szerencsére ami 1939-1945 között történik, az teljesen rendben van. A két szálon futó történetet remek dinamikával vezeti az írónő. Az elejétől Isabelle története volt a kedvencem, de idővel Vianne-é is felnőtt hozzá, ahogy az asszony küzd a németek által megszállt városban. Mivel mindkét nő ott van a történtek sűrűjében, így elég mozgalmas az egész könyv, vannak kiszámítható fordulatok, de sok meglepő fordulat is. A témához passzolóan komorabb mélységekbe sem félt belenyúlni az írónő, abszolút olyan letaglózó történetet kaptam, amit várok egy ilyen témájú könyvtől.

Ami nagyon tetszett, hogy Kristin Hannah nem próbált meg úgy tenni, mintha ha az övé lenne az egyetlen ilyen könyv, nem kiált mindent az olvasó arcába, mert úgy gondolja, hogy sok összefüggést, információt amúgy is összeszedett már az olvasmányai során. És igaza volt, sok mindent kikövetkeztettem előre, viszont bőven nyújtott újdonságot is (pilótaszöktetés), úgy érzem sokat tanultam olvasás közben.

A könyv nem csak az izgalmas történet miatt olvastatja magát, az írónő remekül ír, az elején szinte a francia gasztroregények stílusában, később vált át egy gördülékeny és szép fogalmazásmódra, szinte él a szöveg. Ennek köszönhetően nagyon beleéltem magam az egészbe, az utolsó 70 oldal letehetetlen, muszáj az embernek megtudni, hogy mi lesz a vége.

Úgyhogy valóban megérdemelten dicsérik oly sokan a könyvet (a borító is hirdeti, hogy a Goodreads szerint a legjobb történelmi regény volt 2015-ben) és örülök, hogy magyarul is megjelenhetett. Egyre több kiváló, női sorsokkal foglalkozó regény jelenik meg a Park Könyvkiadónál, jár a pacsi!

8,5/10

A könyvet a Park Könyvkiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.