[A FORGATÓKÖNYV INNEN TÖLTHETŐ LE]
Az időutazás témájának érdekes módon rengeteg műfaji átfedése van a romantikus filmekkel, úgy tűnik, az alkotók rendkívül szeretik, ha az idő ékel akadályt a szerelmesek közé. A The Time Traveler's La Ronde ezt a képletet fordítja meg, az időutazás ugyanis ezúttal nem leküzdendő probléma, hanem éppen annak eszköze, hogy a múltbeli tévedéseket kicsorbítsák hőseink. Ráadásul az egy-egy motívumra fókuszálás helyett egy szédületesen komplex módon megragadott időutazós motívumba ágyazza történetét.
Tom Dean nem kis fába vágta a fejszéjét, ugyanis egy időben és térben is számos karaktert mozgató, többszörösen is összefonódó romantikus sci-fit alkotott, amely mellett a Felhőatlasz komplexitása is nevetségesnek tűnik, és legjobban úgy lehetne jellemezni, mint az Időről időre Shane Carruth-féle verzióját. A The Time Traveler's La Ronde nem kevesebb, mint 8 romantikus kapcsolatot mutat be, amelyek az idő múlása során valamilyen formában mind hatással vannak egymásra, de ami még érdekesebb, hogy mind egy új oldalát tudja megmutatni a szerelemnek, nemcsak az eseménysort, de a mondanivalót is továbbfűzve.
Zseniális, ahogyan Dean egy huszárvágással kiüti az időparadoxonokat és létrehoz egy olyan világot, amelynek az időutazás is egy teljesen természetes, demisztifikált része, ahol átugrani a 19. vagy a 24. századba éppen olyan, mint egy szomszédos országba kiruccanni. Ugyanakkor ezt nem azért húzza meg, hogy új távlatokat nyisson az időutazós filmek történetében, hanem pont a téma agyalós-filozofikus vonulatainak háttérbe szorítása végett. A The Time Traveler's La Ronde-nak nem célja, hogy az időutazás természetén és lehetséges hatásain filozofálgasson, például a napjaink köré húzott 300-300 éves sávokon nem merészkedik túl vagy arra sem tesz erőfeszítéseket, hogy kimerítő alapossággal bemutassa az időutazás összes praktikus felhasználását. Ezekre a kérdésekre épp csak annyi figyelmet fordít, hogy a történet számára teremtett közeg kellően természetesnek és összetettnek érződjön.
Dean remekül érzékelteti, hogy mindig csak egy szeletét mutatja meg világának, nincs beleszerelmesedve és nem erőlteti túl egyik ötletét sem, emiatt könnyű befogadni még a legnagyobb képtelenségeket is, illetve emiatt elégíti ki a The Time Traveler's La Ronde a hagyományos sci-fit keresőket is. Igaz, romantikus drámaként eleve sokkal inkább rezeg a léc, a számos szereplő és kapcsolat okán ugyanis nincs elég idő egyiküket sem a teljesség igényével megformálni, sokszor 1-2 jelenetet szánva a kibontakozó (vagy éppen elmúlóban lévő) szerelemre. Ugyanakkor a szerző annyira frappánsan alkotja meg karakterei megnyilvánulásait és interakcióit (illetve kellően jó időzítéssel használja mindentudó narrátorát), hogy ezeket a hézagokat többnyire sikerül is befoltoznia.
A The Time Traveler's La Ronde-nak tehát lehet, hogy egy-két akadállyal meg kell még küzdenie, hogy filmként se valljon kudarcot, azonban szkriptként az egyik legambiciózusabb és legelképesztőbb filmterv, amit az utóbbi időben olvastam. Jól jegyezzétek meg ezt a címet, mert ha komolyabb csorbulás nélkül sikerül vászonra vinni, hamarosan egy újabb kultfilmmel gyarapodhatunk.
