Mondd, te kit választanál? A karizmatikus, lázadó Koppányt vagy a sokkal haloványabb, de igazi reálpolitikus Istvánt? A válasz életkorfüggő, jómagam soha nem gondoltam volna, hogy eljön az idő, amikor belátom, hogy az egyetlen járható utat első királyunk képviselte, és nem Koppánynak fogok drukkolni ezerrel, mert ő sokkal coolabb, mint a sápatag fejedelmfi. Egy dolog azonban nem változik: az István a király legendás, királydombi előadásából készült 1984-es film nem tud kimenni a divatból, mert bár a külcsíny már nem kicsit retro, a belbecs (a zene, a szöveg és a színészi játék) még mindig van olyan erős és szívet-lelket rengető, hogy felejthetetlen élményt tudjon nyújtani. Habár ezen a darabon nőttem fel, régen nem láttam már, most Berek Kati iránti tiszteletből újráztam (tudom, hogy rengeteg kiváló szerepet játszott el pályája során, de nekem ő örökre Sarolt maradt), és teljesen ledöbbentem azon, hogy még mindig mekkorát tud ütni ez a nem mostanában készült alkotás. Pedig nem ez volt a legelső rockopera (ínyencek kedvéért: Várkonyi Mátyás-Miklós Tibor: Sztárcsinálók), és nem is ez a Szörényi - Bródy páros legérettebb műve a zsánerben (hanem a Veled, Uram, amely az idős István királyról szól, de Kőműves Kelemen sem megvetendő darab, nekem még volt alkalmam színházban látni ezt a sajnálatosan elfelejtett alkotást), de egy olyan időpontban mutatták be, amikor akkorát tudott szólni, hogy mára már klasszikussá érett. A film egy színházi előadás újrázása, nem igazán lehet önálló alkotásként értékelni, mert csak a látványt turbózták fel filmes eszközökkel, ugyanazokkal a szereplőkkel és ugyanúgy Novák Tata koreográfiájával vették fel, de mivel ezt látták a legtöbben, nem a valódi előadást, ez a feldolgozás rögzült a legtöbbünknek.
Géza fejedelem halála után kiéleződik a konfliktus István (Pelsőczy László) és Koppány (Vikidál Gyula) között a hatalomért. István nem rajong túlságosan a harcért, de édesanyja, Sarolt (Berek Kati) meggyőzi arról, hogy nincs más választása, az ország jövőbeli sorsa múlik azon, hogy ne az ősi törvények kerekedjenek felül, hanem a nyugati kereszténység. Ennek az küzdelemnek csak egyetlen győztese lehet...
Egy rockoperához énekelni is tudni kell (ezért nem jött be nekem az nagy port felvert Alföldi-féle verzió, mert bár a kiváló prózai színészek nagyot alakítottak, de a hangjuk sajnos nem volt elegendő ahhoz, hogy igazi színházi élményt tudjanak nyújtani ebben a műfajban), ezért remek ötlet volt Koltay Gábortól, hogy akkoriban fénykorukat élő rockerekkel játszassa el a lázadókat. Vikidál Gyula karizmája ellensúlyozni tudta színészmesterségbeli hiányait (sok évvel később volt szerencsém megbizonyosdni arról, hogy A nyomorultak Jean Valjean-jaként mennyit fejlődött ezen a téren), ahogyan Nagy Feró is simán lejátszotta tanult kollégáit a színpadról. Bill kapitánynál sem volt azóta jobb Torda, ahogyan Victor Máténál sem emlékezetesebb Asztrik. Az "igazi" színészek közül Berek Kati vitte a prímet, hihetetlen erővel formálta meg Saroltot, aki tűzzel-vassal, de királyt csinál fiából, mert tudja, hogy a Koppány által képviselt régi idők lejártak. A Sörös Sándor-Balázs Péter-Szakácsi Sándor trió utánozhatatlanul gyarlóskodott, a férfi nézők pedig vélhetően igencsak irigyelték Vikidált darabbéli asszonyaiért, Nyertes Zsuzsáért, Hűvösvölgyi Ildikóért és Tóth Enikőért. Máig nem értem, miért Pelsőczy László tátogott Varga Miklós hangjára, ahogyan azt sem, hogy miért Kovács Ottília szerepelt a filmben a csodálatos hangú Sebestyén Márta helyett, de ezen ma már véleményem szerint kár morfondírozni, ez van, ezt kell szeretni.
A Szörényi-Bródy páros tökéletes összhangban alkotta meg a zenét és a szöveget, nem véletlen, hogy mindenki ismeri ezeket a dalokat, amelyek a maga korukban kőkeményen reagáltak a fennálló politikai helyzetre, miközben teljes Ívű történetet mutattak be. Az alapmű Boldizsár Miklós Ezredforduló című drámája volt, a rockzene és a sokrétegű dalok önmagukban is nagyon ütősek voltak, de a rockerek rengeteget dobtak a produkció színvonalán, hiszen belevitték azt a tüzet, amely miatt a lázadáson lett a hangsúly, a coolságfaktor kiverte a biztosítékot, akkor is és most is. A politikai felhang miatt lehetett ekkora legenda ez a rockopera, amelynek az évek során rengeteg színpadi feldolgozása született, ezek közül az 1990-es Népstadionbeli előadás volt a legemlékezetesebb a számomra, mert azon Varga Miklós és Vidikál Gyula együtt léptek színpadra ebben a darabban. A filmből mára már igazi klasszikus lett, amely felett még mindig nem szállt el az idő.
Érdekes, hogy mennyire színtelenre írták az alkotók István amúgy rendkívül izgalmas alakját, sokáig bosszankodtam azon, hogy mennyire nem kapott egyetlen ütős dalt sem, miközben máig lenyűgözőek Koppány vezér dögös nótái (na és persze Vikidál még dögösebb rucija, miközben a Szállj fel szabad madarat tolja nekünk talpig bőrnaciban és egy olyan bőrövvel, hogy nőként még mindig meg tudja dobogtatni a pici szívemet). Pedig valójában Szörényiék nagyon is finoman érzékeltették, hogy mennyire más karakter István, az ő jóval árnyaltabb karakteréhez igazították a dallamokat, és akkor a mára már világhírűvé vált Sebestyén Márta népdalos hátterű szólóiról még nem is beszéltem. Vagyis ennek a darabnak az a legnagyobb titka, hogy minden életkorban lehet találni benne olyan új vonást, amit korábban nem fedeztünk fel benne, ifjabb éveinkben lázadunk ezerrel, aztán miután lehiggadunk, kezdjük értékelni István tépelődéseit és csendes eltökéltségét, valamint Sarolt szenvedélyes hitét a fiában és a bármi áron való győzelemben.
Koltay Gábor filmként nem sokat adott hozzá ehhez a remekül megírt és eljátszott rockoperához, viszont megőrizte nekünk egy legendás előadás hangulatát, amellyel nekünk is lehetőségünk van átélni, azt az élményt, amelyről szüleink meséltek nekünk kiskorunkban. Mégsem csak a nosztalgiafaktor miatt érdemes megnéznie ezt a remek rockoperát annak akinek eddig még kimaradt volna az életéből, hanem azért is, mert különböző életkoroban megtekintve máshová helyezik ugyan a hangsúly, de az érzelmi töltet ugyanaz marad. Örök darab!
9/10
Az István, a király teljes adatlapja a Magyar Filmes Adatbázis (Mafab) oldalán.
