Indiana Jones óta tudjuk, hogy a műkincsek helye a múzeumban van, azonban ebből a könyvből azt is megtudhatjuk, hogy a való életben a hősök nem korbáccsal a kezükben és egy szép nővel az oldalukon oldják meg a rejtélyeket, hanem öltönyben és nyakkendőben, a józan eszüket és a tapasztalatukat használva. A kémkedés egy olyan szegmensébe nyerhetünk bepillantást, amelyről nagyon kevés szó esik, mert nem kísérik olyan látványos akciók, mint pl. a drogügyeket, pedig a műkincsek piacán is hatalmas összegekről van szó. Egy rendhagyó önéletrajzot tartunk a kezünkben, amelyben egy igazi FBI-os fedett ügynök meséli el nekünk valóban megtörtént kalandjait (nyilván biztonsági okokból némi változtatásokkal), érdekesen és jól felépítve, azonban egy hangyányit hosszúra sikeredett a könyv, a végére kifogy belőle a szufla, és időnként túlságosan csapongunk, és elveszítjük a fonalat, de összességében egy figyelemre méltó könyvhöz van szerencsénk, akit érdekel a téma, annak mindenképpen érdemes elolvasnia, nem fog csalódni benne.
Bob Wittman gyerekkori álma volt, hogy az FBI-nak dolgozzon, amelyet sikerült is valóra váltania. A dolgok úgy alakultak, hogy egy teljesen egyedi területre, a műkincsek visszaszerzésére specializálódott, 20 éven keresztül fedett ügynökként nyomozott a felbecsülhetetlen értékű festmények és történelmi ereklyék után. Sok érdekes és izgalmas ügyhöz volt köze, az élete is többször veszélyben forgott közben, de ő mindig megoldotta a feladatát...
A műkincsvadászok az FBI-nál egyáltalán nem hasonlítanak James Bondra, inkább Le Carré hőseire emlékeztetnek a mindennapjaik. Meglepően sok bürokratikus akadállyal kell szembesülniük, viszonylag keveset dolgoznak a terepen, de akkor annál izgalmasabbak a nyomozások, hiszen valójában szerepet játszanak, azonban az ő filmjükhöz az élet írja a forgatókönyvet. Nagyon alapos művészeti tudással kell rendelkezniük, ugyanakkor pszichésen nagyon erősnek kell lenniük, hiszen igazi alvilági nagyágyúkkal kell tölteniük a napjaikat, elég egyetlen hiba, és rengeteg pénz és idő megy veszendőbe. Ezeknek az ügyeknek a felgöngyölítése ugyanis éveket vesz igénybe, meg kell nyerni az orgazdák bizalmát, bizonyítékok kell szerezni ellenük, nem lehet kizökkeni a szerepből, és a végén mást fognak fényképezni a sajtótájékoztatón a riporterek, hiszen egy fedett ügynöknek a kilétére soha nem derülhet fény (emberünk már nyugdíjba ment az FBI-tól, tehát nyugodtan felfedhette az inkognítóját). Nem könnyű pálya ez, nagyon kevesek alkalmasak rá, éppen ezért igazi kuriózum ez a könyv, mert egy nagyon ritka mesterség kulisszatitkaiba nyújt bepillantást a szerző, akinek egy Pulitzer-díjra jelölt újságíró segített megírni fordulatos élete történetét.
Meglepő őszinteséggel avat be bennünket magánélete titkaiba is a szerző, nem hallgatja el, hogy évekig fenyegette a börtön egy halálos kimenetelű autóbaleset miatt (ő vezetett, és egy barátja halálát okozta, bár nem az ő hibája volt a tragikus esemény), és hogy a felesége megértése és türelme nélkül soha nem tudta volna befutni azt a szakmai pályát, amelyről beszámol nekünk a közel 400 oldalas memoárban. Profi írásműről van szó, időnként túlságosan is, egy idő után ki lehet számítani, hol fog csavarni egyet a történeten az író, talán egy kicsit több fésületlenség jót tett volna a könyvnek, de szórakoztató és érdekes tud maradni mindvégig.
Összességében egy izgalmas kémtörténetet kapunk, amelynek során megismerhetjük a fedett FBI-ügynökök különleges életét annak minden szépségével és árnyoldalával együtt. A szerző nem hallgatja el a szervezet problémáit, és azokat az okokat sem, ami miatt otthagyta a munkáját (nyugdíjba vonult, manapság a magánszférában tevékenykedik, egy saját biztonsági céget igazgat), amelyet szenvedélyesen szeretett. Egy érdekes életutat ismerhetünk meg, egy zárt világba nyerhetünk bepillantást, olyan nyomozások részesei lehetünk, amelyek nem olyan látványosak ugyan, mint a filmekben, de legalább annyira fontosak és fondorlatosak. Jó könyv, érdemes elolvasni!
8/10
A könyvet a Twister Média Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.
