Nincs olyan gyermeket nevelő ismerősöm, aki nem mondja el nekem minden lehetséges alkalommal, hogy minél később alapítsak családot, mert utána bizony a kölykökről szól az élet, önmagunkra semmi idő sem marad. Ugyanakkor olyan melegség és fény költözik a szemükbe, amikor elkezdik panaszolni, hogy éppen milyen égbekiáltó tettet követett el a beste kölyke, hogy néha irigylem őket, mert olyan pluszt kaptak az élettől az engedetlen utódok által, amelyről nekem jelen pillanatban még fogalmam sincs. Világ életemben azt vallottam, hogy túlságosan egoista vagyok egy gyerekhez (többhöz pedig pláne), mostanában azonban egyre többször kapom magam azon, hogy olyan könyvek kerülnek a kezembe, amelyek meghozzák a kedvemet a családalapításhoz. Szily László könyve is ilyen, pedig nyoma sincs benne idealizálásnak, sőt, azt tudatosítja az olvasóban, hogy a gyereknevelés bozótharc, amelyet csak egyetlen titkos fegyver bevetésével lehet túlélni, nevezetesen a humorral. Ebben pedig nincs hiány ebben a vaskosnak tűnő (420 oldal), ámde meglepő gyorsasággal elfogyó nyomdaipari termékben, ami lehúzza az összhatást, azok az időnként picit ízléstelen rajzok, és pár politikai alapú vicc, de ennél több hibát nem nagyon tudok felróni ennek a rendkívül szórakoztató alkotásnak.

Emberünk boldogan élte a fiatal férfiak gondtalan életét, mígnem kiderült, hogy élete párja gyermeket vár. A terhesség időszakában még nem annyira látszott, hogy az életük fenekestül fel fog fordulni, azonban miután hazatért a kórházból a kis család, folyamatosan növekvő problémahalmazokat kellett megoldania a szülőknek, és a helyzet nemhogy javult volna, ahogy a gyerekek nőni kezdtek, hanem rosszabbodott. És mégsem cserélnének senkivel...

Női szemmel nagyon érdekes volt olvasni, hogyan éli meg egy férfi, hogy hirtelen apuka lett, mégpedig rövid idő leforgása alatt két gyermeké. Hatalmas váltás ez egy addig teljesen más stílusú életet élő fiatalembernek, de minden elismerésem, mert derekasan állta a sarat, a kölykök pedig túlélték az óvodás kort (és a folytatásból tudjuk, hogy már az iskola padjait és persze szüleik idegeit koptatják). A szerző nem fest idilli képet a hétköznapokról, horrorisztikus részletekbe menően kapjuk a kiképzést arról, hogy mit jelent a gyakorlatban az orrporszívó (elképzelni sem tudom, hogyan fogom rávenni magam arra, hogy ezt a brutális kínzóeszközt bevessem leendő gyermekemnél, tényleg), milyen az, amikor a pici hasfájós (halvány lila gőzöm sincs róla, hogyan lehet idegösszeomlás nélkül elviselni hosszú távon, hogy a gyerek szenved, atyaég, mi vár rám...) és megannyi mindennapi helyzetet, amelyhez képest a munka, a tanulás, és hasonló dolgok semmiségnek tűnnek.

A gyereknevelés igazi embert és kapcsolatot próbáló feladat, ráadásul be kell arra rendezkedni, hogy ez még néhány évtizedig így marad, ezért vagy halálosan komolyan vesszük az egészet, és akkor a fizetésünket a gyereken kívül a pszichológusra költjük, vagy pedig lazára vesszük a figurát, és megpróbáljuk jól érezni magunkat abban a helyzetben, amely számunkra rendeltetett. Mert végülis pl. a játszótér egy rendkívül izgalmas hely, ahol olyan érdekes arcokkal találkozhatunk, mint pl. a kataton számoló apuka vagy a diszpécser anyuka. De a mozizás is soha nem látott élményekkel gazdagít bennünket, ha gyerekkel megyünk, és akkor olyan klasszikusokról, mint lázmérés, gyógyszerbeadás, vagy akár a légzésfigyelő kérdésköre (a büfiztetést és a pelenkázást csak azért nem emelném ki, mert amúgy is eléggé közismertek). Az anya szempontjából ezerszer leírt gyermekgondozási alapműveletek egy férfi szemszögéből papírra vetve lehengerlően viccesek tudnak lenni, a szerző nagyon szórakoztató stílusban vezeti fel a történeteket.

Nem véletlenül lett nagy siker anno ez a könyv (ez már egy újabb kiadás, két korábban megjelent kötetet fűztek össze benne), a gyerekes szülőknek mindenképpen igazi enyhet adó humorral adja a tudtára a szerző, hogy nincsenek egyedül, ő is pontosan ugyanolyan problémákkal küzd, mint ők. Ugyanakkor annak a kedvét sem veszi el a gyerekvállalástól, aki még családalapítás előtt áll, mert a vicces történeteken átsüt a szeretetet, tetten érhető az a bizonyos plusz, amely minden nehézség ellenére olyan sokat tud adni egy (vagy több) gyerek.

Egyáltalán nem veszi magát komolyan a könyv, lazán vezeti fel a szürkének látszó, valójában nagyon is ingergazdag hétköznapokat, az biztos, hogy akinek gyereke van, egy életre elfelejtheti az unalmat. Őszinte, cukormáz nélküli eseményleírás, jó szerkesztés, egyedi stílus, és egy letehetetlen könyv - ezt kapjuk Szily Lászlótól. Nem világmegváltó alkotás, de nem is készült annak, ellenben tökéletes kikapcsolódást tud nyújtani ez a szórakoztató könyv a szülőknek és a többi élethelyzetben lévő olvasónak is a midennapok sodrában, ennél több nem is kell.

8/10

A könyvet a Libri Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.