Szegény férfiak el vannak nyomva. Senkit sem érdekel, hogy nemcsak az anyukák szenvedik végig a kölykökkel az általános iskola minden gyötrelmét, hanem ők is. Nos, ez koránt sincs így, egyrészt mert ugye a gyereknevelés jó esetben csapatjáték, azaz apuka és anyuka együtt őrül meg, amíg a gyerkőc átvergődik az ált suli minden akadályán, másrészt pedig a témáról szóló könyv elég régen tanyázik az eladási listákon, úgyhogy én is kíváncsi lettem rá. Bár én csak röhögni jöttem ide (ez nem vicc, egy teszttel keződik a nem hétköznapi humorú alkotás, és ebből tudtam meg, hogy én ebbe a kategóriába tartozom sulis gyerekes témában, ami tökéletesen megfelel a valóságnak, ugyanis nincs még gyerekem, tehát valószínűleg el fog tartani még pár évig, amíg az érintett fázisba fogok kerülni), és ebben semmi hiba sem volt (székről lefordulós kategória a könyv, előre szólok), mégis át tudtam érezni, milyen komoly feladatot jelent egy férfinak túlélni ezt az időszakot, minden tiszteletem azoké, akik hősiesen végigcsinálják ezeket az éveket. A tanulság az, hogy a sulis évek duplán, sőt triplán számítanak szegény szülők idegrendszerének vonatkozásában, ám megfelelő humorral és beletörődéssel kezelve a dolgot, időnként még élvezni is lehet ezt a soha vissza nem térő időszakot. Mindenkinek ajánlom a könyvet, mert szellemesen szórakoztató, és kellőképpen megnyugtatja az érintetteket, hogy másnak sem könnyebb.

Adva van egy apuka, akinek szembe kell néznie azzal a ténnyel, hogy két gyermeke is bekerül az általános iskolai rendszerbe, amelynek következében soha nem látott feladatokkal kell megbirkóznia a felelősségteljes szülőnek, úgy mint iskola választás, osztálykirándulás, ottalvós bulik, lecke, verekedés más apukákkal és akkor a szex és a suli összefüggéseiről még egyetlen szó sem esett...

Mi a leggyakoribb szexuális pervezió a magyar iskolákban? A tolltartófétis! De ne feledkezzünk meg a grafithuligánokról, a GYAOAESZFSBA-król (azaz a GYEREKEKTŐL AZ OSZTÁLY AJTAJÁBAN EGY SZOVJET FILMDRÁMA STÍLUSÁBAN BÚCSÚZÓ ANYÁKRÓL), és megannyi furcsa szerzettől, akikkel bizony össze lesz zárva jó néhány évig az a szerencsétlen szülő, akinek végig kell navigálnia csemetéjét a suli útvesztőjében, miközben meg kellene őriznie a józan eszét, nevelnie kellene a porontyot, és még élnie és dolgoznia is kellene valamikor (és akkor a párkapcsolatról még nem is beszéltünk). Agyrém, ugye?

Bár én még előtte vagyok ezeknek a megpróbáltatásoknak (boldog szingliként élvezem, hogy csak a saját kis életemmel kell foglalkoznom), de őszintén remélem, lesz bennem annyi bölcsesség, hogy ennyi humorral viszonyuljak majd a helyzethez, mint az író. Mert az általános iskola (és szerintem az egész gyereknevelési cécó) egy hatalmas túlélőtúra, amelyet csak úgy lehet túlélni, ha felvértezzük magunkat azzal a belső mosollyal, amely csak az évek és a tapasztalat következében alakulhat ki kicsiny lelkünk bonyolult érzelmi labirintusában. Ha volt bárkinek illúziója ezzel a vészterhes időszakkal kapcsolatban, az nyugodtan felejtse el, kőkeményen megkapjuk a pofinkba, hogy mi vár ránk, de annyira vicces formában, hogy komolyan mondom, szinte megjött a kedvem a családalapításhoz. Mert a végső kicsengése az a könyvnek, hogy minden megpróbáltatás ellenére a kölykök nélkül dögunalom lenne az élet, érdemes belevágni abba az életreszóló kalandba, amelyet ők jelentenek a számunkra.

Elementáris erejű agymenés az egész könyv, képtelenség letenni, a konstans nevetőgörcs garantált. rendkívül szórakoztató stílusban ír Szily László, a végére sajnos egy picit szétesik a szerkesztés és a virtuozitás is fékezett habzásra kapcsol, de ennél nagyobb bajunk ne legyen. A különleges olvasmányélményt fokozzák a vicces illusztrációk (amelyeket szintén a szerző készített), amelyek nagyon jól egészítik ki az egyedi stílusú szöveget. Habkönnyű szórakozást nyújt a könyv, miközben nagyon is komoly témákról beszél, de kivételesen nem azért, hogy komolyan elgondolkodtasson, hanem azért, hogy ellazítson. Nem kell rágörcsölni az ált sulira, az életnek az a dolga, hogy menjen, nekünk pedig az, hogy megoldjuk az elénk tornyosuló problémákat, amelyeken kár felidegesíteni magunkat, inkább nevessünk rajtuk, abból baj nem lehet!

Érintettség hiányában eddig nem jutott el az ingerküszöbömig, hogy Szily Lászlónak megjelent már korábban Kitolás címmel két részletben a babavárásról és a gyerekek első éveiről szóló apasági élményzuhatag, azonban a Beírás után nagyon kíváncsi lettem rá, záros határidővel pótolni fogom (pláne, hogy nemsokára újra kiadásra kerül egy kötetben a két rész, hiába, addig kell ütni a vasat, amíg meleg, nyilván nem én leszek az egyetlen, akinek megjön a kedve az előzményhez is, miután betegre nevette magát ezen az írásművön). Éljenek az apák és a jó könyvek!

8/10