A férfilélekről sokszor mondjuk mi nők, hogy nagyon egyszerű. Pedig valójában ugyanolyan bonyolult, mint a miénk, csak teljesen másként működik. A legfőbb jellemzője az, hogy befelé él, nem a szavakban nyilvánul meg, hanem a tettekben, és nagyon kemény pajzs védi a valódi érzelmeket, mert fél a tulajdonosa, hogy visszaélnek a gyengeségeivel. Egy pasit megszerezni viszonylag könnyű, megtartani azonban nehéz, ahhoz pedig hihetetlen türelem és kitartás kell, hogy beengedjen a lelke legmélyebb traktusaiba, holott az rejti a valóban fontos érzelmeket, és tulajdonságokat. Lanczkor Gábor beengedi az olvasót ezekbe a nagyon ritkán megközelíthető mélységekbe, de annyira természetes módon teszi, hogy nem érezzük úgy, hogy olyan területen járunk, amelyhez valójában semmi közünk sincs. Ez a kisregény egy igazi kincs, a felszínen semmi érdekesről nem szól, de ha kicsit jobban odafigyelünk, észrevesszük, hogy egy nagyon intim férfias lírához van szerencsénk, végigkövethetjük, hogyan válik felnőtté egy fiatalember. Szép, időnként kicsit csapongónak tűnő, de nagyon szívhez szóló írásmű, amelyet kár lenne kihagyni az életünkből!

Gergő a főiskolán ismerkedik meg Évával, annak rendje és módja szerint egymásba szeretnek, majd összeházasodnak. A fiatalember bioboltot vezet, amely egyre jobban megy, a lány a diploma megszerzése után jó állást kap, úgy tűnik, sok boldog év áll előttük. Azonban amikor Éva terhes lesz, kiderül, hogy rákja van, és úgy dönt, hogy meg akarja szülni a gyereket, pedig tudja, hogy ez az ő életébe kerül. Az idill pillanatok alatt omlik össze, és nekik csak pár hónapjuk marad együtt...

Nincs happy end, a lány tényleg meghal, miután a baba megszületik, a férfinek pedig újra kell kezdenie az életét a kicsivel. De erről már csak néhány oldal szól a könyvben, az igazi történet Gergőé és Éváé, pontosabban a fiúé, hiszen ő meséli el nekünk, hgoyan élte meg a lánnyal töltött időszakot a megismerkedéstől egészen a végső búcsúig. Nem egyenes vonalú a leírás, sokszor kalandozunk el látszólag a tárgytól, ugrálunk térben és időben, ami kezdetben kicsit káoszosnak tűnik, kell egy kis idő, amíg az olvasó rájön, hogy valójában nagyon is fontosak ezek a kitérők, hiszen így tudjuk megérteni, miként lett képes egy igazi felnőtt kapcsolatot felépíteni az a fiú, akinek Éva előtt csak egy kamaszos szerelme volt. Akkor, amikor élte az életét, nem is tűnt fel neki, hgoy mekkora lelki fejlődésen megy át, csak utólag visszagondolva értette meg, hogy mennyire fontosak voltak azok a jelentéktelennek tűnő pillanatok, amelyekből kettejük átlagosnak látszó, mégis egyedi története rajzolódik ki, hiszen együtt alakították ki azt a kapcsolatot, amelyben mindketten jól érezték magukat. Brutális kegyetlenséggel tör be a halálos betegség az életükbe, Éva dönt úgy, hogy megszüli a gyereket, pedig tudja, hogy ennek mi az ára, Gergő csak sodródik az eseményekkel, és egyszerűen nem hiszi el, hogy valóban el fogja veszíteni a feleségét, hiszen egészen a legutolsó fázisig úgy tűnik, semmi baja sincs.

Kicsit nehezen indul be a kisregény (hiszen csak 130 oldal az egész), körülbelül a közepéig tart, amíg az olvasó elkezdi megérteni az összefüggéseket, és rájön, hogy valójában egy mélylélektani íráshoz van szerencséje. A könyvnek nem igazán vannak szépirodalmi erényei, nincsenek szép szavak, gyönyörűen cizellált mondatok, egyszerű és szikár a stílus, melyet a legváratlanabb helyen feltűnő versek oldanak fel valamennyire, de még így is nehéz líraként tekinteni erre az írásműre, pedig valójában egy gyönyörű szerelmi vallomás egy asszonyhoz, egy hétköznapian szép, és borzalmasan tragikus történetet mond el nekünk. Gergőben és Évában semmi különleges nincs, mindennapi emberek, akiknek nem sok idő adatott meg együtt, de addig legalább boldogok voltak, még akkor is, ha nem igazán tudták megismerni egymást, és a kislányukban tovább él az ő látszólag nem túl magas fokon izzó ("általában olyan zörejtelenül éltünk egymás mellett, mint a lajhárok, a boldog lajhárok az állatkertben"), de valójában nagyon is bensőséges szerelmük. Azt hiszem, egy bizonyos kor után mindannyian egy ilyen érzelemre vágyunk, és valakire, akivel ezt meg tudjuk élni.

Meglepően sok szó esik a szexről ebben az amúgy eléggé puritán stílusú könyvben, nőnként nagyon érdekes volt olvasni, hogyan éli meg egy férfi ezeket az élményeket (nem kevés bátorság és érett személyiség kellett ezeknek a soroknak a leírásához). Ebben a könyvben egyetlen harsány mondat sincs, csendesen, tartózkodva és mégis nagyon érzelmesen osztja meg velünk az író a gondolatait. Ezt az alkotást én harminc év alatt nem nagyon ajánanám senkinek (egy teljesen fiatal és tapasztalatlan személyiség nem tudja értékelni a sorokból kicsengő mély érzelmeket), de ha adunk egy kis időt az írónak, hogy igazán bele tudjon vonni bennünket a történetbe, különleges olvasmányélményt kapunk tőle,  egy hétköznapi love story-t, amelyből megtudhatjuk, milyen, ha a férfi igazán szeret.

9/10

A könyvet a Jelenkor Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.