Manapság, ha belépünk egy könyvesboltba, talán a krimi az egyik legnagyobb választékú műfaj. Ez nem is meglepő, hiszen az utóbbi évek sikerei rendesen tettek érte, hogy a műfaj minél feljebb - és feljebb kerüljön, és ez nem is maradt visszhang nélkül. Csak kapkodjuk a fejünket Nesbo, vagy a Holtodiglan és A lány a vonaton könyves sikere után, újabbnál újabb skandináv írók regényei felé. A Vesalius titkára először a borítója miatt figyelhetünk fel, nem hétköznapi, érdekesnek ígérkező könyvet sugall – ahogy a leírásban megjelenített események, a régi Barcelona, vagy a karakterek is.

Mikor Daniel Amat apja meghal, hét évnyi bujkálás után haza kell térnie Barcelonába. A temetésen szembesül vele, hogy apja halálát valószínűleg idegenkezűség okozta, és Bernat Fleixa újságíró segítségével elkezd nyomozni az ügyben – így rálel a megmagyarázhatatlan módon megcsonkított női holttestek ügyére is. Paul Gilbert orvosnövendék segítségével megpróbálják megfejteni a titokzatos gyilkos kilétét, és ráakadnak egy páratlan, 200 éve titkolt anatómiai felfedezésre.

A könyv nagyon jól kitalált és megkomponált elemekkel dolgozik, minden szereplőnek megvannak a maga hibái és erényei, és ezek meg is mutatkoznak a történet előrehaladtával. Ebből a szempontból nem teljesen száz százalékos a mű, hiszen a karakterjegyek egészen sablonosra sikerültek, de ugyanakkor a szerző mégis hitelesen és szerethetően ábrázolta őket, így ha szemet nem is hunyhatunk felette, de az egyéb erények mellett eltörpül ez a fajta mulasztás. Végletekig dicsérni tudom azonban azt az aprólékos munkát, amivel Llobregat kidolgozta a XIX. századi Barcelonát, valószínűleg történelem iránti szenvedélye nagyban hozzájárult ehhez, de akkor is évek munkájába kerülhetett ilyen szinten felderíteni.

A nyomozás alapját, ahogy említettem, a gyilkosságsorozat adja, amelynek Daniel apja is részese. Viszonylag hamar kiderül egy lehetséges gyilkos neve, ami aztán több mint a könyv felében tartja is magát elkövetőként. Közben „láthatunk” szerelmi vívódásokat, bűnhődést, szégyent, korrupciót, meglepően jó akciójeleneteket, és természetesen a Barcelona alatti négy szintes alagúthálózat sem marad érintetlen, sőt. Betekintést nyerhetünk a kornak megfelelő orvosi tanulmányokba, és a diákok között fellépő konfliktusokba; valamint a város iparosainak munkájába, amely teljesen a világkiállítás körül forog – így egészen magával ragadóvá válik a hangulat.

Sajnos ekkor került a képbe az a váratlan csavar, amellyel az író meglepni kívánta olvasóit, és ez negatív értelemben sikerült is neki, ugyanis a befejező cselekmény már-már porrá őrli a korábban felépített világot, annak minden szépségével, izgalmával, és hitelességével együtt. Egyszerűen sehová sem illeszthető be a történetbe, és ezzel olyan lezárást kapunk, ami tulajdonképpen nem is lezárás; olyan, mintha csak azért lenne ez a vége, mert valaki azt mondta. Végig tudatosan és alaposan pörögtek a cselekmények, a szereplők, és „kiszúrják a szemünket” ezzel a befejezéssel. Személy szerint nagyon mérges lettem, hiszen gyakorlatilag végig magán tartotta a könyv a figyelmemet, és nem ilyen lezárásra számít az ember több száz végigizgult oldal után.

A mű sajnos végül inkább lerombolta az élményt, mintsem katarzist okozott volna, így az alábbi pontozás azt kell mondjam, sajnos reálisnak tűnik. De semmi sincs veszve, Llobregat-ban megvan minden potenciál, a következő években még biztosan találkozzunk a nevével a könyvesboltok polcain, csak reménykedjünk egy jobb kivitelezésben, és akkor egy valóban jó könyvet olvashatunk – ahogy ebből is az lehetett volna, ha alaposabb átgondolás után születik meg a végkifejlet.

6/10

A könyvet az Agave Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.