Gordon Zsigmond visszatért! Kicsit ráncfelvarrva, kicsit bő lére eresztve, de a lényeg az, hogy kedvenc bűnügyi újságírónk újra itt van velünk, és meglepő módon jót tett neki a stílusváltás. A Bűnös Budapest sorozat legnagyobb erénye a sötét atmoszféra volt, amely miatt úgy éreztük, mintha egy film noir forgatókönyvét olvastuk volna, az a történet véget ért, azonban mindannyiunk szerencséjére nemcsak nekünk hiányzott a főszereplő, hanem az írónak is, így írt nekünk (és természetesen saját magának) egy előzményregényt. Gordon Zsigmond és Budapest múltjában kalandozunk ezúttal, jóval könnyedebb hangvételben, de ugyanolyan izgalmasan, mint korábban, bár eltart egy ideig, amíg beindulnak az események, utána azonban a régi elánnal nyomoz a nem éppen hótiszta erkölcsű zsurnaliszta, mégpedig nagystílű szélhámosok ellen. Ismét igazi időutazáson vehetünk részt, Kondor Vilmos még mindig úgy tudja egymás után fűzni a szavakat, hogy úgy érezzük, mi is ott járunk a korabeli Budapest bűntől és mocsoktól párolgó aszfaltján, miközben egy szórakoztató, jó kis krimit is kapunk. A könyv nem éri el a zseniális Budapest Noir színvonalát, de nem sokkal marad el mögötte, kár lenne kihagyni az életünkből!

1930-ban járunk, az ifjú Gordon Zsigmond nemrégiben tért haza Amerikából, most ismerkedik Budapesttel, természetesen annak a bűnösebbik részével. Mivel még csak kezdőnek számít Az Est című lapnál, neki jut egy nem túl érdekesnek tűnő gyilkosság a Tabánban, azonban emberünknek már akkor is nagy hajlma volt arra, hogy belekeveredjen a sűrűjébe, sikerül is belecsöppennie a kor legnagyobb szélhámosainak hatalmas svindlijébe...

Zsigmondunk ifjabb éveiben is ugyanolyan vonzóan romlott volt, mint később, nem vette meg a dorbézolást, a szép nőket, már akkor is bűn vékony mezsgyéjén egyensúlyozott. Viszont történetünk idején még nem volt befutott bűnügyi újságíró, csupán kezdőként téblábolt Az Est szerkesztőségében, ennek megfelelően senki sem vette komolyan, vagyis be kellett dobnia magát ahhoz, hogy feltegye magát a térképre. Amerikából hozott tapasztalata, lezsersége, egyedi stílusa és nem utolsósorban boksztudása nélkül nem tudott volna beépülni az alvilág krémjének számító szélhámosok legnagyobbjai közé. Érdekes végigkövetni, hogyan szembesül kedvencünk azzal a Budapesttel, amelynek később az egyik legjobb ismerője lesz, miként kerül be az alvilág,  a rendőrség és a szerkesztőség legbelsőbb köreibe, miközben sokat megtudunk a múltjáról, Tata sem maradhatott ki a történetből, amiként a szép hölgypartner sem, aki ezúttal egy Piri névre hallgató belevaló színésznő.

Kondor Vilmos már rutinosan írja Gordon Zsigmond kalandjait, és néha érezni, hogy a profizmus a történet rovására megy (aki olvasta a Bűnös Budapest könyveket, nem nagyon lepődik meg a fordulatokon), mégis új színt tudott hozni a sorozatba, mert jóval könnyedebb a stílus, mint ahogyan megszokhattuk, ha úgy tetszik, ártatlanabb (na persze csak magához képest) a főhős, és az egész kor sem olyan sötét, mint a néhány évvel később kezdődő eseményeknél. Ez nagyon jó írói húzás, mert nincs olyan érzése az olvasónak, mintha újabb bőrt akarna lehúzni a korábbi sikerekről a szerző, valóban valami újat akart mondani nekünk és magának Gordon Zsigmondról. Az alapok persze maradtak, hozza azt a feelinget a könyv, amit várunk tőle, mégis sikerült egy kis frissességet hozni a történetbe, amelyből megismerhetjük a korabeli Tabánt (amelynek a hűlt helyét biztosan meg fogom nézni, halálosan kíváncsi lettem rá), és természetesen Budapest félvilági életét, amelyben még Dayka Margit is feltűnik a sok szélhámos, színész, zsurnaliszta és rendőr között.

Kell egy kis idő, amíg belerázódunk a történetbe, talán túlságosan leragadunk a Tabánnál (ami alapvetően nem baj, mert legalább megismerünk egy régen letűnt kort és helyszínt, de azért egy kicsit kevesebb bevezető sokkal több lett volna), aztán amikor végre beindulnak az események, le sem tudjuk tenni a könyvet, egekbe szökik az adrenalin, és boldogan merülünk el Gordon Zsimonddal a szélhámos Budapest egyre mélyebb bugyraiba, sokkal többet tudunk meg a melegbárokról, mint talán szerettük volna, de erről a világról sem tudunk volna meg semmit, ha nem olvassuk el Kondor Vilmos összességében jól megírt könyvét.

Kondor Vilmos hozta a tőle elvárható szintet, kiválóan szórakoztat bennünket, miközben megidéz egy régi kort, annyira filmszerűen, mintha nem is könyvet, hanem forgatókönyvet olvasnánk. Jó kis krimi, amelyben tehetünk egy érdekes kirándulást a 30-as évek Budapestjének nem éppen szalonképes, éppen ezért rendkívül vonzó életébe, Gordon Zsigmond még mindig eszméletlenül dögös karakter, vagyis minden adott egy igazi bűnös kikapcsolódáshoz. A könyvnek megvannak a maga hibái, de tökéletes választás az egyre hosszabb őszi estékre, egy finom bor (a hozzám hasonló javíthatatlan antialkoholisták számára tea) társaságában.

8/10

A könyvet a Libri Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.