Az animációs filmek az elmúlt egy-két évtizedben már kiléptek a gyerekeknek szóló, családbarát komfortzónából, és kaptunk ez idő alatt olyan alkotásokat, amelyek ennél már sokkal komolyabb történettel és témával rendelkeztek. Pontosan nem tudom azokat a mérföldköveket belőni, amik ezt a fajta komolyabb hangvételt eredményezték, de az biztos, hogy a Fantomfiú is ezt a tábort bővíti.

A történet egy olyan fiúról szól, aki nem mindennapi képességgel rendelkezik. Egy rejtélyes betegségből kifolyólag képes kilépni a saját testéből, és egyfajta szellemként képes bejárni a várost. A fiú megismerkedik egy sebesült rendőrrel, aki egy hajsza során sérült meg. A két fél összefog, hogy kézre kerítse a kegyetlen gengsztert, és megmentse a várost.

A Fantomfiú legerősebb pontja számomra kétségtelenül a látványvilág volt. Az animáció stílusa enyhén retro beütésű, amit a szó legnemesebb értelmére gondolok. Öröm ránézni erre a filmre, minden egyes képkockájára lehetne referenciaként hivatkozni. Külön funkciója ennek a megvalósításnak igazából nincsen, nem lehet rá azt mondani, hogy a történetből kifolyólag olyan a vizualitás amilyen, de ez cseppet sem zavaró az összképet nézve. A játékidő rövidsége már annál inkább szemet szúr. Összesen nincs másfél óra hosszú a Fantomfiú, amivel alapvetően nem is lenne gond, de a különböző témákat, a felgöngyölített szálakat, és a karakterábrázolásokat ennyi idő alatt nem sikerült a rendezőpárosnak mélyrehatóan bemutatni. Sokat markoltak, de keveset fogtak a készítők, akik érezhetően egy komoly, több témát feszegető, részletgazdag filmet próbáltak lerakni az asztalra.

Pedig maga a sztori felkeltette a figyelmemet, ám a film nem mert kellően bátor, szókimondó és tabudöntögető lenni. Szerintem el lehet várni egy kicsit vakmerőbb stílust egy olyan alkotástól, amiben gengszterek, a saját testükből kilépő emberek, és sebesült rendőrök szerepelnek. Persze az is elképzelhető, hogy a készítők inkább a tizenéves korosztályt akarták megcélozni, de nem hiszem, hogy az ebben az esetben felmerülő célközönség egy ilyen filmre lenne kíváncsi.

A Fantomfiú egy érdekes, abszolút nézhető darab, de sajnos nem elég bátor. Nincsenek benne váratlan fordulatok, a felmerülő témákat sem vesézi ki különösebben, ami miatt sajnos az összkép elég összecsapottnak hat. Ettől függetlenül érdemes tenni vele egy próbát, sőt, valószínűleg még az Oscar-mezőnyben is nevezve lesz. Igaz, azt a díjat már előre oda lehetne adni a Szenilla nyomában-nak.

6/10

A Fantomfiú teljes adatlapja a Mafab (Magyar Film Adatbázis oldalán)