Philip K. Dick-et azt hiszem nem kell már bemutatnom, FilmBaráth kollégám az egyik legjobb könyvét nemrég már górcső alá vette, én pedig most egy eredetileg 1957-ben megjelent regényének második magyar kiadását olvastam el. A Figyel az ég alapötlete, miszerint egy másik dimenzióban Isten tényleg létezik és könyörtelenül lesújt a hazudozókra, hitetlenekre egészen zseniális és kíváncsi voltam, hogy az író merre viszi tovább.

Philip K. Dick-ben legjobban a temérdek ötletét csodálom, annak ellenére, hogy a legtöbb könyve mégis kicsit "ehhh" érzéssel csapódik le bennem, mintha a jó ötletek mögött nem lennének jó gondolatok. Ennek ékes példája nálam Az ember a Fellegvárban, amelynek sorozatadaptációja hatalmas mázlimra csak elemeket emelt át a regényből, pedig ugye az a könyv arról szól, hogy Hitler nyerte a II. világháborút és ezt a világot egyszerűen nem tudta jól kihasználni. Úgyhogy ennél a könyvnél is bennem volt a félsz, hogy csalódni fogok.

Az egész regényen nagyon érződött, hogy 1957-ben jelent meg: a hidegháború, a II. világháború utáni világnézet, hangulat végig érződött és némi kommunista felhang is volt egy-két karakternél. Ez tetszett, nagyot dobott a sci-fi érzetemen is.

A regény (első) fordulópontjáig kissé döcögősnek éreztem a történetet, de utána rendesen beindult a sztori, főleg a karaktereknek hála. Jack Hamilton tekinthető a főszereplőnek, aki tudós, és tényleg meg van a magához való esze. Tetszett, hogy rögtön megérzik, fokozatosan kitapasztalják a szereplők, hogy miként működik az a világ, amelybe csöppentek és később is elég talpraesettek maradnak. A történetből elég is ennyi, mert nem akarok spoilerezni, mert hiába vékony könyv - 230 oldal - bőven van benne történés.

A bő 200 oldal amellett arra is elég volt, hogy PKD a "mi a valóság?" kérdésköre mellett kitérjen a vallási fanatizmusra, a mentális betegségekre pszichiátriai betegekkel foglalkozom, ez pluszban nagyon eltalált volt, és a radikális ideológiai nézetekre. Egyenként is elég könyvalapanyag lehetne belőlük, de az író megtalálta azt a szórakoztató egyensúlyt, ahol nem azt éreztem, hogy csak villogó petárdákat pufogtat, vagy hogy a szerkesztővel nem megfelelően szerkesztették meg a szöveget. Minden a helyén volt.

Ez a könyv most 8/10, csak örülni tudok, hogy sort kerítettem rá. Örülök, hogy az Agave Kiadó újra kiadja PKD regényeit, ráadásul elég menő borítókkal.

A könyvet az Agave kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.