Ha túltettük magunkat Daniel Radcliffe fingó hulláján, akkor máris megismerkedhetünk Jason Bateman második rendezésével, Mel Gibson veterán akciósztárkodásával és egy James Wan produceri felügyelete alatt készülő horrorral. És persze volt a héten Star Wars előzetes is, méghozzá nem is akármilyen!
Tartok tőle, hogy a Swiss Army Man rendezőpárosa jobban ért a clickbait újságíráshoz, mint a filmrendezéshez, azt ugyanis nagyon jól belőtték, hogy mivel lehet elérni, hogy minden lap az ő filmjüket harangozza be. Viszont ha az előzetest nézem, a valóban kellemesen elvetemült elemek mellé elfelejtettek bármi olyat is filmjükbe pakolni, ami többé tenné egy másfél óráig elnyújtott poénnál. Félek, hogy akármilyen ötletes is lesz a Swiss Army Man, a The Lobster félsikere fog megismétlődni benne.
Jason Bateman már debütáló alkotásával is megmutatta, hogy sokkal érettebb munkákra képes rendezőként, mint színészként, éppen ezért második direktori munkáját is érdeklődve várom annak ellenére, hogy az egyik legnagyobb indie-filmes toposzra (leszámolás felnőttként a sorsunkat megnyomorító szülőkkel) épít. Hozzáteszem, ha Bateman ezúttal mellé is nyúl, valószínűleg akkor sem lesz ez egy szörnyűséges produkció, de én hiszek benne, hogy egy újabb indie-gyöngyszemmel örvendeztet meg minket.
Mel Gibson láthatóan Liam Neeson-ként próbálja újrapozicionálni magát, ami már csak azért is releváns párhuzam, mert a Blood Father sem tűnik többnek egy ausztrál sivatagba kihelyezett Taken-koppintásnál. Ennél is nagyobb baj, hogy bár az atmoszféra ígéretes lenne, az előzetesbe vágott akciójelenetek egytől-egyig borzasztó jellegtelenségről tanúskodnak, pedig nagyjából ez lenne az egyetlen pont, ahol még esélye lenne kitűnnie a veterán színésznek.
Gareth Edwards Star Wars-spin-offjáról sejteni lehetett, hogy radikálisan szembe fog menni néhány dologgal, amely az univerzumot eddig meghatározta, és az első képsorok láttán úgy tűnik, képes is lesz végigvinni ezt a koncepciót. Sokat ront az összképen a kínos kaszkadőrmunka (1:14) vagy a már sokak által felismert londoni metró, mint helyszín, de elnézve Ben Mendelsohnt és az előzetes utolsó (tipikusan edwardsi képsorait), sokkal többet fogunk kapni ettől a filmtől annál, hogy az előbbiek igazán számítsanak.
James Wan most már producerként szállítja nekünk futószalagon a horrorokat, és ez utóbbi egy jó kifejezés egy olyan műre, amely már az első perceiben a műfaj egyik legnagyobb kliséjével ijesztget. Azt mindenképpen a Lights Out javára kell írni, hogy ha nincs is benne semmi eredeti, legalább kellően hatásosan használja ezeket az elemeket. Mindenesetre nem hiszem, hogy egy kellemes borzongásnál több lenne a Lights Outban.
