A 90-es évek elején nagyot fordult a kémvilág, megszűnt a hidegháború, új ellenségek, új játékszabályok, új világ köszöntött a hírszerzőkre, akikről John Le Carré - nak köszönhetően már régen tudjuk, hogy nem éppen James Bond-ra hasonlítanak a szürke hétköznapokban, akcióban szegény, szürke agysejteket mozgató feladatokat látnak el általában. Az író nem volt könnyű helyzetben, hiszen neki is lépést kellett tartania a korral, az olvasók modern történetet vártak tőle, nem nosztalgikus múltba révedést. Nem is okozott nekik csalódást, az 1993-ban megjelent Éjszakai szolgálatban megmutatta nekik, hogy még egyáltalán nem tervezi, hogy nyugdíjba megy. A sztori üvöltött a filmvászon után, azonban különböző okok miatt nem került rá sor, végül tévésorozat készült belőle Tom Hiddleston és Hugh Laurie főszereplésével. Ennek apropóján az Agave Kiadó újra kiadta a könyvet, amelyhez eddig még nem volt szerencsém, ezért kíváncsian vetettem bele magam a nem túl régmúlt kémvilágába. Nem csalódtam, izgalmas, kiválóan megírt történetről van szó, amelyből azonban sajnálatosan hiányzik a Karla-trilógia zsenialitása.

Jonathan Pine a zürichi Meister Palace Hotel éjszakás szállodavezetője, és egészen addig a percig viszonylag békésen telnek a napjai, amíg be nem toppan az életébe Richard Onslow Roper, a világ leggonoszabb férfija, és nem mellesleg gyönyörű barátnője, Jed. Egy másik hölgy halála miatt érzett lelkifurdalása miatt keveredik bele egy kémügybe, azonban a három ember sorsa végzetesen összefonódik, miközben a világ legkülönbözőbb részeit bejárva megismerhetjük a fegyver - és kábítószer kereskedelem minden mocskát...

Lassúdadon indulnak be az események, a megszokottnál kicsit tovább tart, amíg bűvkörébe vonja az olvasót az író, azonban utána már nem ereszti el egészen a végéig, amely azonban sajnálatosan kicsit súlytalan lett, pláne a korábbi művek ismeretében. A stílus még mindig verhetetlen, a történet kanyarítása és a karakterek kibontása mit sem változott azzal, hogy a hidegháború utáni új korszakot mutatja meg nekünk Le Carré, azonban ha nagyon halványan is, de lehet érezni, hogy ez már nem igazán az ő terepe. A szíve ott maradt Smiley-nál, de a rutin és az új világ iránti kíváncsiság átsegítette a holtponton, és ha nem is született újjá, de át tudott lépni a modern korba, amelyben igazából sok minden nem változott, csak a politika helyett immár a pénz irányítja a világ folyását. Akinek volt bármilyen illúziója afelől, hogy egy boldogabb és szabadabb időszak köszöntött be, az nagyot fog csalódni, és a legfájóbb az, hogy a könyv megjelenése óta sem sokat változtak a dolgok, az idealisták kerüljék el messze a jól kivitelezett könyvet, amelyben a politika, a szerelem, a hatalom és a szerelem összefonódása olyan mértékben nyűgözi le az olvasót, hogy együltében végig fogja olvasni a több mint 500 oldalt. Egyetlen pillanatig sem unalmas a könyv, azonban mégis némi hiányérzettel fogja becsukni az utolsó oldalt.

Jonathan Pine már jóval James Bond-osabb főhős, mint egykoron Smiley, azonban még megmarad annyira emberközelinek, hogy elhiggyük, valóban megtörténhetett ez a történet vele. Kiváló főgonoszt kapott ellenségként, azonban a legnagyobb tanulsága a könyvnek az, hogy Roper nem azért félelmetes, mert kegyetlen, hanem azért mert egy új típusú bűnöző, akinek az egész világ a játszótere, és mindenki a zsebében van. A politika és a kémszervezetek egymás iránti féltékenysége és a kezére játszik, ezért Pine hamar olyan csávába kerül, amelyből már csak egy olyan fordulat húzhatja ki, amely miatt pindurkát hiteltelen lesz a végkifejlet. De ha az utolsó néhány oldalt leszámítjuk a könyvből, hihetetlenül izgalmas és elgondolkodtató kalandok részesei lehetünk, amelyet kár lenne kihagyni az életünkből.

A karakterek nagy előnye, hogy nem jók vagy rosszak, egyszerűen csak olyanok, amilyenek, az író nem ítélkezik felettük, pusztán megmutatja, milyen sorsot választottak maguknak és mi okból tették ezt. Pine sokáig sodródik az életben, aztán egy haláleset akkora sokkot vált ki belőle, hogy könnyen be tudja szervezni a brit titkosszolgálat, Roper pedig alapvetően egy üzletember, akinek vannak érzései, csak éppen nem keveri őket bele a munkájába. A végkövetkeztetés az, hogy azért ő a világ leggonoszabb embere, mert kihasználja, hogy milyen gonosz a világ, és azt a saját javára fordítja. Pine sem hős James Bond-mértékkel mérve, ő csak egy ember, aki jót akart - le akart buktatni egy, az ő fogalmai szerint rossz embert - , azonban szembesülnie kellett azzal, hogy az erkölcs olyan magas szinten, ahol Roper játékát játsszák, egyszerűen nem létező fogalom.

Véres és mocskos világba kalauzol el bennünket Le Carré, egy lebilincselően izgalmas történetben, kár a kicsit szirupos végjátékért, de ennél nagyobb bajunk tényleg ne legyen. Élmény olvasni a mester sorait, minden mondata lenyűgöző stílusbravúr, pusztán a kor változott, az író teremtő ereje változatlan maradt. Csak a történet végét tudnám feledni...

8/10

A könyvet az Agave Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.