Nagyon várjuk már, hogy újra lecsapjon ránk a Kék acél, ugye? Riszaversenyre vár bennünket újra  Ben Stiller és Owen Wilson, nem lehetünk olyan Hanyagok, hogy kihagyjuk, ahogy újra bedobják a Magnumot, ugye? Ha egyetlen szót sem értesz abból, amit most felvezettem neked, akkor nagyon sürgősen pótolnod kell egy alapművet a vígjátékok műfajában, csak hogy tudd, mi az igazán MENŐ. Mert Ben Stiller filmje nagyon is az volt tizenegynéhány évvel ezelőtt, szakadtunk a poénokon, ámultunk és bámultunk azon, hogy mennyi ismert arc tűnt fel a filmvásznon. Hatalmas szatírája volt ez a modellszakmának, ugyanakkor egy eszement vígjáték, amelyet egyszerűen nem lehet elfelejteni ennyi év után sem, nem véletlen, hogy olyan kíváncsian várjuk a második felvonást, pláne, hogy a trailer nagyon jól sikerült. A premierig még simán belefér, hogy újrázzunk egy régi kedvencet, amelyben garantáltan nem fogunk csalódni, jó film ez még mindig!

Derek Zoolander (Ben Stiller) férfi szupermodell, aki azonban túl van már a karrierje csúcsán, amelyet az is jelez, hogy nem ő lesz az év férfimodellje, hanem a laza Hansel (Owen Wilson), Depressziós lesz, amelyet csak fokoz, hogy egy balesetben elveszíti barátait. Úgy dönt, visszavonul, és megkeresi saját magát. Azonban erre nem sok ideje marad, ugyanis az őrült divattervező, Mugatu (Will Ferrer) kimossa az agyát, azért, hogy a megfelelő pillanatban megölje a maláj miniszterelnököt. Azonban egy rámenős újságírónő, Matilda (Christina Taylor) keresztülhúzza a számításait...

Ben Stiller karrierje finoman szólva sem szárnyal fennen, és hát ő sem lesz fiatalabb, ideje lenne már egy hangosabb sikernek. A Walter Mitty titkos élete óta elég nagy a csönd körülötte, pedig nem csak színészként dolgozik, hanem rendezőként is olyan filmeket köszönhetünk neki, mint a Nyakunkon az élet, A kábelbarát, a Trópusi vihar és a vizsgálatunk tárgyát képező örökbecsű darab. Zoolander megtestesíti azt, amiért Ben Stiller egykoron nagyon szerettük: a hihetetlenül kreatív humort, a bátor kísérletező kedvet és a maróan szatirikus stílust. Ebben a filmben a modellszakma kapja meg a magáét, olyan elborult módon, amit vagy imádni lehet vagy utálni, középút nincs. Csak azt tudom tanácsolni mindenkinek, aki az utóbbi kasztba tartozik, hogy lazítson, keverjen magának egy kis nyugtató teát, és csak hagyja, hogy megtörténjen vele ez a film.

A modellek szépek, de buták, a talmi csillogás, amelyben élnek, annyira elvakítja őket, hogy nem veszik észre, mennyire felületes életet élnek. Ebből az alaptételből indul ki Ben Stiller, és olyan kacagtató eseményhalmazt kanyarít köré, hogy sírva nevetünk rajta még ennyi év után is. Persze a poénok érdekében feláldozzák a történetet, amelynek mindene van, csak egyenes íve nincs, de kit érdekel, amikor gyilkosan találóak a karakterek, helyzet és jellemkomikumok sora teszi próbára a nevetőizmainkat. Képtelenség kedvenc poént mondani a filmből (azért nyugodtan meg lehet próbálni kommentben), olyan bőségesen áramlanak felénk a játékidőben. Egyetlen pillanatra sem lehet komolyan venni ezt a lökött alkotást, ellenben istenien lehet szórakozni rajta.

A saját korában páratlan sztárparádét vonultat fel a film, a modell és partivilág legnagyobb arcaival találkozhatunk David Bowie-tól Winona Ryder-en keresztül a kor legismertebb férfimodelléig, és akkor Billy Zane-ről még egyetlen szót sem ejtettem. Szinte minden jelenetben felismerhető a divatvilág egy-egy ikonja (a kezdő jelenetben az utalás Karl Lagerfeldre a simán zseniális kategória szerintem), egy idő után már nem lepődünk meg semmin és senkin. A forgatókönyv kiválóan sikerült, Ben Stiller csúcsformában volt, nemcsak az írást, a főszerepet, hanem a rendezést is magára vállalta. Azonban mint minden igazi komikus, fel tudta villantani Derek Zoolander alakjában a modellek életének tragikus oldalát is, Lehet borongani azon, hogy mennyire kérészéletű a siker ebben a kívülről ragyogó, belülről azonban eléggé üres világban, és mennyire nem számít egy ember sorsa, de mielőtt még túlságosan belegondolnánk ebbe, mindig jön egy poén, ami visszaterel bennünket a humorosabb oldalra.

Ben Stiller kiválóan rendezte saját magát, pont annyira volt ripacs, mint amennyi a szerephez kellett, öröm nézni, mennyire felszabadultan játszanak együtt Owen Wilsonnal, tökéletesen kiegészítették egymást. Will Ferrer még magához képest is extrémen jól alakította az őrült Mugatu karakterét, Christine Taylor hozta a kötelezőt. Felsorolhatatlan a cameozók sztárok neve, magasan kiemelkedik közülük David Bowie és David Duchovny.

Ez a film nem tud kimenni a divatból, dacára annak, hogy a nálam eggyel fiatalabb generáció egy rakás poént már nem ért meg belőle, de még mindig átlagon felül szórakoztató tud lenni, annyira eltalálták az alkotók a modellvilág legjellemzőbb vonásait, és merték nem tisztelni a sablonokat, szellemesen és ötletdúsan nyúltak a témához, melynek eredményeként még mindig heveny nevetőgörcs kíséretében tudjuk abszolválni sokadjára is egykori kedvencünket.

8/10

A Zoolander, a trendkívüli teljes adatlapja a Magyar Filmes Adatbázis (Mafab) oldalán.