Csinibaba (1997)
2016. február 26. írta: FilmBaráth

Csinibaba (1997)

csinibaba.jpgSusu bolondság, de mennyország a filmek szerelmeseinek. Tímár Péter alkotása hatalmasat szólt a 90-es évek végén, ami két dolognak volt köszönhető alapvetően: a zenének és az abszurd humornak. A rendező bátran felrúgta a szokásokat, és vicces formában mutatta be a 60-as évek mindennapjait. Zseniálisan ötvözte a drámát, a romantikát, a nosztalgiát és a társadalomkritikát. Miközben beandalodunk a mindenki által ismert zenén, jókat nevetünk a poénokon, szembe is nézhetünk azzal, milyen körülmények között éltek szüleink, nagyszüleink a hétköznapjaikat azokban az években. Hatalmas élmény volt számomra egykoron ez a mozi, a Kispál és a Borz Kicsit szomorkás a hangulatom című videoklipje nagy kedvencem volt hajdanán. Nyilván tiniként még nem értettem sokat az a komolyabb mondanivalóból, a bulihangulat jobban átjött nekem akkoriban. Kíváncsian újráztam, és nem csalódtam, rendkívül szórakoztató, ugyanakkor tartalmas film ez még ma is!

1962, Budapest. Simon, a tömbbizalmi (Gálvölgyi János) sokat fáradozik azon, hogy a közösség mindennapjait igazgassa. A fiatalok életét alaposan felbolygatja a Világifjúsági Találkozó, amely lehetőséget nyújt arra, hogy külföldre menjenek, és lelépjenek az országból. A fiúk tánczenekart alapítanak, zajlik az élet, szerelemek szövődnek és érnek véget, de ahogyan közeledik a döntő időpontja, egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy itt bizony jó ideig semmi sem fog változni...

Korom okán csak a bulikra emlékszem a Kádár-korszakból (1976-ban születtem), a 60-as évek nagy slágereit is apukámnak köszönhetően ismerem, mégsem unatkoztam soha ezen a filmen. Felnőtt szemmel nézve természetesen már nem gondolom annyira tökéletesnek, mint egykoron, de tény, hogy unikum ez az alkotás, átmenet a közönségfilm és a művészfilm között, jó arányérzékkel egyensúlyoz a szórakoztatás és az elgondolkodtatás között,a végeredmény pedig egy emlékezetes mozi lett. Örkényien abszurd, Rejtőien szellemes, mégsem szerzői film, humorral és zenével oldja fel a nagyon is drámai mondanivalót. A 60-as években már nem voltak hatalmas politikai változások, beállt a sok évtizedes viszonylagos unalom, vagyis szó szerint megállt az idő, amelyet nyilván mindenki másként élt meg, de ettől még meg kellett tanulnia elviselni ezt a helyzetet.

A forgatókönyv legnagyobb erénye azon túl, hogy kiválóan elegyíti a slágerek szövegeit a történettel, az, hogy remekül mozgatja a karaktereket. A 60-as évek legkülönbözőbb életkorban és élethelyzetben lévő, teljesen hétköznapi alakjait mutatja be, akikkel azonban mégis tudunk azonosulni, ugyanis alapvetően ők sem akarnak mást, mint mi: az adott körülmények között jól érezni magukat a bőrükben, csak egy másik, mára már letűnt korban. Különböző mélységűen lettek kidolgozva a karakterek, mégis mindenki megkapja azt a játékidőt, amelyben ha csak felvillantás szintjén, de meg tudja mutatni magát. A történet központja Simon, az egykori ÁVH-s, aki ma már "csak" a háztömböt terrorizálja, de ezzel együtt ő maga a hatalom, minden joviálisságával és háttérben meghúzódó, mégis létező fenyegetésével együtt. A fiatalok kedvesek, szerelmesek, és még hiszik, hogy az ő életük más lehet, mit a szüleiké. Aztán a végén a sok ritmus dáridó közepette kiderül, hogy erre sajnos esély sincs, így más választásuk nem lévén, belenyugszanak a megváltoztathatatlanba. Egy nemzedék sorsa sír a képeken, egy korszakot mutat be Tímár Péter, igazi időutazás ez az alkotás, amely nem ítélkezik, csak könnyed csomagolásban mutatja meg, hogy milyenek voltak a 60-as évek.

Az abszurd humor királydrámája ez az alkotás, amelyben nem véletlenül jelennek meg a műfaj akkori nagyágyúi, a L'art pour l'art társulat tagjai. Nagy Natália részvétele sikerült a legemlékezetesebbre, a dögös szexbomba eltúlzott karikatúráját nagyon jól eltalálta. Dolák-Saly Róbert és Galla Miklós sem maradhatott ki a buliból, de az ő jelenlétük nem lett annyira meghatározó eleme a filmnek. Kiváló színészek sorát láthatjuk kisebb-nagyobb szerepekben, a rutinos művészek mellett az akkoriban kezdő fiatalokat is megismerhettük, akik tehetségesek voltak, de a show-t elvitték előlük tapasztaltabb kollégáik. Reviczky Gábor, Pogány Judit, Molnár Piroska, Lázár Kati, Igó Éva, Andorai Péter mellett Cseh Tamás is beköszönt egy cameo erejéig, de a prímet mindvégig Gálvölgyi János vitte.

csinibaba2.jpg

Nemzedéki filmnek túlzás lenne nevezni ezt a remek alkotást, de a saját korának meghatározó darabja volt, mára sem kopott meg a varázsa. Vélhetően mindenkinek megvan a kedvenc poénja belőle (az enyémek: "személyi igazolványokat, valamint jó estét!" és "Én, benned, a nőt?"), kíváncsian várom őket kommentben. Persze vannak hibái is a filmnek (a közepe táján határozottan leül a történet, szerencsére a zene eltereli erről a figyelmet, a végére pedig nem kicsit fullad ki a lendület), de ezzel együtt megunhatatlan, még akkor is, ha félelmetes belegondolni a humoros jelenetek mögöttes tartalmába.

8/10

A Csinibaba teljes adatlapja a Magyar Filmes Adatbázis (Mafab) oldalán.

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr948411868

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

borosnyuszi 2016.02.26. 13:28:38

A szavazásból is látni és úgy gondolom Timár Péter ,,nagy,, filmje a Csapd le csacsi. Szerintem a Csinibaba túl lett tolva, nincsenek benne hús vér karakterek csak karikatúrák (Zimmer sorozattal ugyanez a bajom) szemben a Csapd le csacsi szerethető, ügyeskedő kádári kisemberével. Akik mind megfogható sztereotip alakok, de mind ilyenek voltunk akkoriban könnyen lehet azonosulni a karakterekkel. Csinibabát minden színész kivétel nélkül gondolom rendezői utasítására, szétripacskodják. A filmet a kíváló zenei feldolgozások (KisPál Lovasi) menti meg és tette klasszikussá. Ha, nem lenne ilyen jó zenei aláfestése a filmnek eltűnt volna szemben.

==T== 2016.02.27. 20:24:19

Szerintem a Zimmer Feri első része is klasszikus, és nekem a 6:3 is bejött.

Andika69 2016.02.28. 17:06:59

Nem volt unalmas a 60-as évek egyáltalán. Konszolidálódott a helyzet, és hát nyugatra nem igen lehetett utazni, azért megnyílt az út a dolgozó rétegek számára Bulgária, Lengyelország, és persze Szovjetúnió felé (Szocsi). Elindult lassan az új gazdasági mechanizmus, egyre több lakás épült, amihez hozzá is jutottak szüleink, nagyszüleink. Csökkent a gyermekhalandóság, és az írás tudatlanság. Nőtt a nemzeti össztermék, és bár államosítottak, kollektivizáltak, központosítottak, lassan a többség megtalálta a helyét ebben a világban. Az évtized második fele, a beinduló szálloda építések, a külföldiek beutazásának a lehetősége, az ipar, és a mezőgazdaság modernizációja, új lendületet adott az országnak, de hiányzott a gazdasági, és politikai pluralizmus akkor is............

greenkeeper 2016.02.28. 22:29:04

Számomra nagyon infantilis a film, nem színészkedés hanem ripacskodás jellemzi. Egyszer láttam, azt hiszem ennyi elég is volt.
süti beállítások módosítása