Imádom a Dark Cityt és a Hollót, szóval amint kiderült, hogy Alex Proyas újra munkába állt, egészen izgatott lettem. Mivel nem szokásom trailereket nézni, semmit nem tudtam ezen kívül az Egyiptom isteneiről. De valamennyire óvatosságra intett, hogy bárkinek meséltem a hét elején, mit fogok megnézni, az lesajnálóan csak annyit mondott: "Hát haver nem irigyellek." Szóval akkor nézzük miféle filmet szállított hazája ókori mitológiájáról a rendező.

Ozirisz, Egyiptom király/egyik istene, trónját továbbadni készül fiának Hórusznak (Nikolaj Coster-Waldau). Váratlanul a ceremónián megjelenik Ozirisz bátyja, Séth (Gerard Butler), ki megvakítja Hóruszt és megkaparintja magának a trónt, majd rabszolgaságra kárhoztatja Egyiptom népét. Egy ügyes tolvajnak, Beknek (Brenton Thwaites) viszont sikerül ezt ellopnia és alkut köt Hórusszal, hogy segíti visszajuttatni a trónra, ha megmenti a szerelmét.

Ez igazából nem más, mint a Titánok harca és a Aladdin összemosva buddymovieként Egyiptomban. Tipikusan az a szórakoztató kalandfilm, amit csak úgy nézel vasárnap délután, mikor adja a TV. Bármikor bekapcsolódhatsz, mert bárhonnan elindítva 5 perc alatt rá lehet jönni az összes előzményre, és annak igazából kifogástalan. A film semmi mást nem vár tőled, minthogy kedveld meg a két főszereplőt, mosolyogj a poénkodásokon, gyönyörködj a pazar látványban és élvezd az akciókat.

A gondok leginkább ott kezdődnek, ha elkezded kapirgálni a felszínt és rájössz, hogy ez vékonyabb, mint az aranyfüst. Persze élvezetes látni, hogy végre egy akciófilmben van valami jellemfejlődés, mert bizony Hórusz fejlődik, nem is kicsit, de amikor azt látom, hogy Széth motivációja akkora egy baromság, hogy nem igaz, akkor össze leszek zavarodva, hogy most akkor nem számoltak azzal, hogy amit egészen jól felépítettek egy kapitális faszságba torkollik? Ez az 1000 évig élek, de ez nekem kevés, ezért kiszabadítok egy démont, ami majd legyak mindent a világon. Mintha megbuknék egy vizsgán és ezért felgyújtanék egy egész országot, hátha odavesznek a Neptun szerverek is. Külön utálom az ilyen mitikus meg varázslós filmekben, mikor a képességeknek kb nincs határuk meg törvényszerűségük, hanem csak ilyen random szabályok szerint működnek, ami éppen a cselekményt viszi előre vagy gátolja. Ilyen téren a film vége kész káosz, de amúgy is hemzseg az ilyen szkript által generált falaktól. A szfinx meg pedig (igen még olyan is volt) röhej volt. Alapból hót egyszerű rejtvénye volt, de ha nem mondják meg előtte, hogy az egy szfinx, én rá nem jöttem volna, annyira nem hasonlított.

Hórusz (a film saját Perszeusza) karakteréről már meséltem milyen pozitív meglepetés volt, de Bekkel (a film Aladdinjával) már annál több gondom volt. Igazából ez a srác már csak azt nem értem, hogy miért nem lottózott, mert az ismertető jegyei azon kívül, hogy szerelmes, poénkodó és kétkedik az istenek szándékaiban csupán annyi, hogy olyan mázlista amilyen nincsen. A karakter igazából a leleményes fiú archetípusa, azt leszámítva, hogy egyáltalán nem leleményes csak mindent úgy él túl, hogy mázlik sorozata kíséri útját. Ezt még meg is jegyzik a filmben. Ez így legjobban akkor fájt mikor konkrétan a térkép ott van a kezében, de a hülyegyerek akkor is csak találomra választ útvonalat. A 3D-ről pedig annyit, hogy korrekt volt, de semmit nem ad hozzá a filmhez. A brutális látvány 2D-ben is ugyanúgy fog ütni.

Összességében egy szórakoztató, kikapcsolódós akció-kalandfilm, de sose fog a Múmia örökébe lépni.

6/10

Az Egyiptom istenei teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán