A tinidisztópiák mellett a különböző tinifantasyk még azok, amelyek lelkesen ostromolják a fiatalabb generáció pénztárcáját, és a Harry Potter sikerét nézve persze érthető is, hogy a producerek és filmesek látnak ebben a műfajban fantáziát. R. L. Stine regénysorozata pedig volt annyira népszerű, hogy különösebben a siker miatt se kellejen aggódni, azonban ennek ellenére a Libabőr éppen azt bizonyítja, hogy már nem sok kreativitás maradt ebben a zsánerben.

Az egyetlen értelmes húzásai az alkotóknak az volt, hogy a változatos sztorikat megpróbálták egy nagyszabású, "all star"-jellegű forgatókönyvbe összerázni, az író szerepeltetésének köszönhetően nem kevés önreflexióval a szóban forgó történetek kapcsán. Azonban a végeredmény közel sem olyan merész, mint amilyennek a fentiek alapján tűnne, ugyanis ezt a koncepciót éppen azokra a tini-kalandfilmes klisékre építették, amelyek iszonyatosan megmérgezték a műfajt az utóbbi időben. Ha például Stine szörnyeit kicseréljük zombikra, máris nagyjából ott vagyunk, ahol az eredetiséggel szintén nem vádolható Scouts Guide to the Zombie Apocalypse tartott. De az még valamennyire elviselhető lenne, hogy a Libabőr forgatókönyve egy jól beprogramozott robotként manőverez az idióta csajozógép haver, az apakomplexusok és a megmentendő iskolai bulizók között, azonban sajnos mindezt iszonyatos mértékű bugyutasággal önti nyakon.

Ahhoz képest, hogy elvileg egy horrorfilmes körítést látnánk, a rendező annyira nem akar ráijeszteni a nézőkre, hogy minden szörnyet és szituációt kínosan parodisztikusra alkot meg, ugyanakkor ezzel párhuzamosan mégis elvárja, hogy a szereplők rettegését is megértsük és átérezzük. Ők azonban együttérzésünk helyett már csak azért is a nevetség tárgyai maradnak, mert az egész filmnyelv akkora mértékű infantilitást fecskendez a produkcióba, hogy még a komoly pillanatok is cinikus kinevetésért kiáltanak. (Persze nem nehéz így reagálni egy olyan forgatókönyvre, amely annyira lusta, hogy a szereplői még csak nem is csak egymásnak, hanem saját maguknak magyarázzák el pszichologizálva, hogy hogyan fogják végrehajtani karakterfejlődésüket.) A humor viszont éppen ezzel nem tud semmit kezdeni, és előbb viccelődik bármi máson, mint saját magán.

Ennek nyomán pedig a Libabőr hiába foglalkozik a 16-17 évesek problémáival (új helyre költözés, első szerelem), nem hiszem, hogy az eredeti célcsoportja bármilyen szinten is komolyan tudná venni, ugyanakkor a 8 évesek számára értelemszerűen még nem lesz releváns. Könnyed horror-vígjátékként pedig tipikus módon éppen azért bukik el, mert a két műfaj tökéletesen egymás ellen dolgozik benne. Igaz, amennyi erőfeszítést ebbe a szkriptbe öltek, ez a legkevésbé meglepő...

4,5/10

A Libabőr teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán