Duplakritika: Solace (2015)
2016. február 10. írta: danialves

Duplakritika: Solace (2015)

Elég súlyos teher egy alkotásnak, ha eredetileg a Hetedik folytatásának tervezik, márpedig a Solace esetében pontosan ez volt a helyzet. Idővel a koncepció azonban változott annyit, hogy az alkotók letettek erről a szándékukról, amelyből könnyű lenne arra a következtetésre jutni, hogy egy szükségszerű bukással felérőnek tartották, ha egy ilyen óriás árnyékába állítják produkciójukat. Pedig a Solace ha nem is ténylegesen, de szellemiségben tökéletes folytatása lett Fincher klasszikusának, ráadásul úgy képes felvállalni a nyilvánvaló párhuzamokat, hogy a másolás gyanúja fel sem merülhet.solace.jpg

Két nyomozó, Joe és Katherine (Jeffrey Dean Morgan, Abbie Cornish) egy megoldhatatlan sorozatgyilkossági ügy előtt állnak: az elkövető tökéletes, fájdalommentes úton végzi ki látszólag teljesen véletlenszerűen kiválasztott áldozatait, és semmilyen nyomot nem hagy a helyszínen. Joe arra jut, hogy itt az ideje bevonni régi barátját, Dr. John Clancyt (Anthony Hopkins), aki korábban médiumként különleges képességeivel már segített megoldani ügyeket. Lánya elvesztésének tragédiája miatt viszont felhagyott a nyomozó munkában való részvétellel, éppen ezért visszacsábítása komoly munkának ígérkezik. De hiába veti be a doktor minden természetfeletti képességét, úgy tűnik, a gyilkosban méltó ellenfélre akad.

A fentiek a legkevésbé sem hangzanak úgy, mintha bármi közük is lenne a 20 évvel ezelőtt készült Fincher-műhöz, de ha lebontjuk róla a természetfeletti vonatkozásokat, valójában nagyon hasonló szerkezetet követ, szintén megegyező (vagy éppen teljesen visszájára fordított) motívumokkal. A gyilkos például szinte ugyanolyan módon érkezik meg a történetbe, ugyanakkor az ő munkájának tisztasága hatalmas kontrasztot képez a Hetedik erőszaktevőjének gyomorforgató tetteihez képest. Viszont a leglényegesebb párhuzam, hogy a Solace is egy hasonló erkölcsi drámát igyekszik kirajzolni a bűnügyi szál mögött, amely talán egy hangyányival közhelyesebb kérdéseket vet fel, azonban a megközelítése végső soron újszerűnek mondható még.

A szkript pedig tökéletesen hegeszti össze ezt a tartalmat misztikummal, fordulatokkal, karakterívekkel, amelyek egyenként nem feltétlenül lennének lenyűgözőek, de egymás mellé állítva egy egészen sodró lendületű krimit eredményeznek végeredményként, amely teljesen képes volt magába szippantani. Önállóan egy szereplő háttere, egyik gyilkosság vagy fordulat sem lenne kiemelkedőnek mondható, azonban a Solace forgatókönyve lépten-nyomon érezteti, hogy ezek nem kényszerből beszúrt mellékszálak, hanem egy átgondolt koncepció részei. Afonso Poyart pedig mindent megtesz azért, hogy tudását megcsillogtassa, médiumának képességeit például igencsak ötletes vizuális megoldásokkal igyekszik érzékeltetni, és összességében is nagy hangsúlyt fektet műve kinézetére.solace2.jpg

Ezért is furcsa, hogy mintha rajta kívül mindenki dilettáns lenne a stábban: a fényképezés mindenféle koncepciót nélkülöz, és feleslegesen sokat támaszkodik a rángatózó kézikamerázásra (ebben például biztosan nem kellett volna kontrasztot képezni a Hetedikkel), a vágás pedig olyan esetleges és ritmustalan, hogy felvetődik a kérdés, egyáltalán élő ember végezte-e, vagy csak egy számítógépes program. Az egyetlen szerencséje a produkciónak, hogy a fináléra a film tempója utoléri az operatőri munka zaklatottságát és a pattogós vágást - bár az is lehet, hogy csak a fokozódó izgalmak érték el, hogy ne szúrjanak már szemet ezek a borzasztó megoldások. Az viszont biztos, hogy Abbie Cornish végig iszonyúan hiteltelen a keménykedő rendőrnő szerepében.

A Solace mégis az a film, ahol még egy félamatőr alkotógárda is megbocsátható: Afonso Poyart egy olyan elsöprő erejű krimi-thrillert tett elénk, amely képes visszahozni ugyanazt a feszültséget, rejtélyt és mélységeket, amelyek miatt kedvenceinket szeretjük a műfajban. Mindezt pedig úgy, hogy a zsánerben készült egyik legnagyobb műre építkezett, de nem másolva, nem nosztalgiázva, hanem tökéletesen át- és továbbgondolva. Sokszor emlegetem azt, hogy a krimin belül már annyi mindent elsütöttek, hogy szinte lehetetlen eredetit alkotni - a Solace a bizonyíték rá, hogy a legnagyobbaknak ez sem jelent akadályt, hanem (jelen esetben a Hetedik révén) éppen plusz löketet ad.

9/10

(danialves)

--------------

Lehet, hogy bennem van a hiba, de nagyon nehezen tudok visszaemlékezni a Solace című filmre, pedig még csak két-három hete láttam, és isten bizony nem is csináltam a megtekintése közben semmi mást. Most mégis itt ülök a fotelban, kezemben a laptop, és a homokomat ráncolva bámulok a levegőbe, hátha eszembe jutnak a részletek...

A film történetét nagyon nem boncolgatnám, hiszen danialves kolléga fentebb már leírta lényeget, nyugodtan görgessetek egy picit vissza ez ügyben.solace3-xlarge.jpg

A sztori kapcsán felvéve a kritika fonalát: az a motívum, hogy a rendőrség egy sorozatgyilkos utáni nyomozásba bevon egy különleges képességgel rendelkező szakembert, egy nagy rakás krimisorozatból (A médium, Profiler, Hannibál...) ismerős, emiatt már a film elején nekikezdtem az ásítozásnak. A helyzet a későbbiek során sem javult. Bár először a szakértő látomásai is sokkolóak voltak - leginkább a pofátlanul ijesztő hanghatások és a néhol egészen míves vizualitás miatt - de aztán ezek is belesimultak az általános "már ezt is ezerszer láttam máshol"-jellegű unalomba. Azok a kamu jelenetek, amelyek csak a jövőbe látó médium víziójában történnek meg, a valóságban nem, kísértetiesen emlékeztettek a Next című Nicolas Cage-moziban látottakra, szóval ezektől sem estem hasra. A történet végének, a gyilkos valóban különleges, inverz módon a Hetediket (és kicsit talán a Fűrészt) idéző filozófiájának kellett volna jelentenie a katarzist, de ez sem volt rám a kellő hatással. Azt értem, hogy ilyen gondolkodású gyilkos ritkán szerepel a filmvásznon, de az én szememben mégsem volt a finálénak akkora ereje, mint amekkorának kellett volna lennie. Nem volt meg a kellő tét, egyszerűen nem éreztem át azt a hatalmas erkölcsi dilemmát, amit éreznem kellett volna... azt hiszem, főként azért nem, mert az érintett szereplők sorsa abszolút nem érdekelt. Egy kicsit sem - és ez szerintem nem csak a forgatókönyvírók, de a színészek hibája is.solace4.jpg

Álláspontom szerint az Oscar-días Anthony Hopkins már évek óta iszonyatosan rosszul játszik, és nem értem, hogy mások ezt miért nem látják. Valahogy úgy belehülyült színészileg Hannibál szerepébe, mint ahogy Johnny Depp is benne ragadt a Jack Sparrow-szerepben. Hopkins már megint ugyanazt a titokzatos, vészjósló, bölcs figurát alakítja, néha kicsit nyugdíjas-demens tekintettel elmerengve, mint amit Hannibálban, a Rítusban, a Farkasemberben, stb. Na, hát itt is ugyanezt a karaktert hozza, csak éppen egy kis családi veszteséggel a háttérben. A többi színész alakítása szintén hagyott némi kívánni valót maga mögött, szóval én arra gyanakszom, hogy Afonso Poyart rendező nem igazán tudta elmagyarázni a színészeinek, hogy mit is akar tőlük. Az eredmény rutinból hozott, kifejezetten sablonos szereplőket szült... és mielőtt megkérdeznétek, szerintem ebben a filmben Colin Farrell is gyengén teljesített.

Én egyébként olyan hatalmas problémákat nem láttam a vágás és az operatőri munka terén, mint danialves, plusz szerintem a zene és a hanghatások is ellátták funkciójukat, így látvány/hang szempontjából nálam relatíve pozitív volt az összhatás, bár a produkciónak ez az oldala sem hagyott bennem túl mély nyomokat.  

Véleményem szerint tehát a Solace több sebből (sablonmegoldások, forgatókönyvírói gubancok, gyenge színészek) is vérzik, ami a végső megfejtés viszonylagos ötletessége és a néhol tényleg tetszetős audiovizuális megoldások ellenére sem jogosítja fel igazán magas pontszámra. Annyival összegezném az élményt, hogy ez egy közepes krimi, amiben van viszonylag eredeti ötlet is.

Természetesen az is egy opció, hogy maradnom kellene a B-horroroknál, és egyszerűen nem kellene krimiket néznem...

6/10

(Werewolfrulez)

A Solace teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr808300964

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Tom Bobb · http://tombobb.blog.hu 2016.02.11. 13:12:10

Ez nem hogy a fotelbe szegezett, de annyi zsepit még bőgésnél nem használtam el, amennyit itt. Végig sirattam az egész gárdát Hopkinstól a rendezőig, miközben persze az anyukájuk meg a nagynénjük térde kalácsa is felmerült bennem - többnyire magyarul káromkodva, amit e nyelven nem beszélő feleségem hangos kacagásokkal kísért. Ezért aztán úgy néztünk ki (a felállás amolyan Leonés volt), hogy ömlött a filmből a teljesen alaptalan és felesleges titokzatosság, eközben és bőgtem ezerrel az amatőrség ilyetén kivitelezésén, feleségem pedig a kanapé másik végében röhögött. Szóval ezt azért add hozzá a filmhez, hogy képes indulatokat kiváltani - csak éppen nem irányítottan.
Az utóbbi idők ocsmány, túlhájpolt, teljesen felesleges filmjeinek sorába pontosan beillik. Erre vevő ma a nagyközönség, abszolút hiteltelen színészi játékra, borzasztó fényképezésre, elmebeteg zenei aláfestésre, vágásokra és megvilágításokra. Ha 5 éves gyerekeknek odaadod az itt felvonultatott technikát, leraknak eléd egy komoly thrillert, ami az óvodában játszódik, méghozzá olyan parásat, hogy nem mersz sem bőgni, sem röhögni közben.

Ez a film nem film. Csak valami olyasmi.

okleveles naiv 2016.02.11. 23:29:13

A Hetediknél jobb, CF pedig nagyot játszott benne.
Amúgy nem a "többszörnézős" kategória.
Szerintem.

borosnyuszi 2016.02.14. 09:30:37

A film morális mondanivalója szerintem nagyon is rendben van. Fontos kényes kérdéseket vett föl. Jobban belegondolva gyakorlatilag az eutanázia kérdését vetti fel ügyesen egy trhillerbe burkolva. Az már más kérdés, hogy képileg, színészileg messze nem ér a Hetedig nyomába sajnos sokszor elnyomja még a történet mondanivalóját. Mégsem ez ami a legjobban zavart a filben. Ami idegesítő az a paradoxon. Ha, látom egy ember jövőjét ami esetünkben csak szenvedés és halál, ennek elébe menve megszabadítom a várható fájdalomtól akkor a jövőbe ,,pillantva,, nem ezt kéne látnom hosszú szenvedés helyett? Ha, viszont ezt látom miért is végzek az áldozatal, hiszen nem egy gyógyíthatatlan betegséget látok előre (amit több esetben még az áldozatok sem tudnak)? Eleve elrendeltetés benne van a filben mégis több alkalommal tud Hopkins változtatni a jövőn, különösen amikor a saját halálát látja előre pár percel. Vannak Filmek amikbem a patadoxonokat észre sem veszed mert ügyesen eltereli róka a figyelmet a rendező (Terminátor, Looper) a Solace-nek ez nem sikerült kár érte mert az alapanyag kiállt egy jó adaptációért.

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2016.02.14. 13:55:44

@borosnyuszi: Azért nem ezt látod, mert még nem döntötted el. Több olyan jelenet is volt a filmben, ami igyekezett érzékeltetni, hogy többféle kimenetele is lehet az eseményeknek annak függvényében, hogy ki hogy dönt (főleg, amikor egymást üldözik). Pl. (SPOILER) indulj ki abból, amikor elkapják a pszichopatát: Hopkins először dönt valamit, de aztán látja, hogy úgy lelőnék, ezért más opciót választ, más kimenetellel.
Azért látsz paradoxont, mert abszolút időutazós fejjel gondolkodsz, ahol van egy kialakult jövő, amit visszamenőleg változtatgatnak, de itt nincs, itt lehetőségek vannak annak függvényében, hogy ki hogyan dönt. Amit eleve elrendeltetésnek érzel, az tulajdonképpen csak az, hogy aki nem médium, az szükségszerűen előre láthatóan cselekszik a médiumok szemében.

borosnyuszi 2016.02.16. 18:15:54

@danialves: Nem tudtam nem időutazós fejjel (időjós fejjel?) gondolkozni mikor percre pontosan kiírja a gyilkos a falra mikor fog benyitni a rendőrség. Mindezt órákkal korábban. Ugyanez az autós üldözésnél. Hopkins előre látja az üldözöttet merre fog menni és még sorolhatnám. Amúgy a gyilkos azokat is előre megölhetné akit halálos baleset ér majd valamikor egyszer, hogy ne szenvedjen. Most is azt gondolom a film nagyon is érzékeny témát vett fel, de a csomagolás lehetett volna jobb. És elnézést az első hozzászólásért, most olvastam újra önismétlő és zagyva. Ha, előre látom, nem írom meg, de akkor mire írtál volna vissza :)

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2016.02.16. 22:07:52

@borosnyuszi: De továbbra is mondom, hogy nem időutazós fejjel kell, mert ezek az emberek nem Marty McFly, aki visszamegy a múltba barmolni valamit, hanem olyan arcok, akik milliméterre pontosan tudják, hogy az egyes akcióiknak mi lesz a hatása. Ettől nincs meg az a paradoxon, ami kb. minden időutazós filmben megvan.

Akit halálos baleset ér, az meg nem szenved, ráadásul ott a kiváltó ok megszüntetése egy picit humánusabb lenne. ;) (De ugye egy agydaganatot vagy egy HIV-et már nem lehet kézrátétellel meggyógyítani.)
süti beállítások módosítása