Ezt is megértük. Sok - sok évvel a klasszikus trilógia után Han Solo újra az Ezeréves Sólyom fedélzetén. Kicsordult az a könnycsepp, ki bizony. Aki még esetleg nem jutott el a mozira, mindenképpen javasolnám, hogy vigyen magával zsepit. Szüksége lesz rá. Ahogy arra is készüljön fel rá lelkileg, hogy igazi moziélményt kap, olyat, amilyenre nem nagyon volt példa az utóbbi években. Hihetetlen feelingje van ugyanis, amikor egy zsúfolásig telt teremben egyszerre hal el a zsivaj, amikor felcsendül a főcím, elszorul a sok torok, és csak azért nem tör ki a tapsvihar a meghatottságtól, mert már a filmre figyelünk. Nem voltam olyan erős, hogy ne olvassam el a kritikákat, tudtam, hogy jól sikerült a film, viszont trekie-ként azt is tudtam, hogy mit várhatok J.J.-től (felhívnám rá a figyelmet, hogy a franchise újragombolását mi már átéltük pár évvel ezelőtt az Enterprise fedélzetén), ezért tökéletesen elégedetten álltam fel a székből.

Azonban nem minden vélemény beájulós, nem kevesen háborognak, hogy Abrams ugyanolyan popcorn mozit csinált a Star Wars - ból, mint a Star Trek-ből. Persze, hiszen ezért szerződtették a producerek. Nem filmtörténelmet akartak írni, hanem egy sikeres bevezető részt akartak készíteni a következő felvonások felvezetéseként, mert ugye nem azért fizettek 4 milliárd dollárt a filmjogokért George Lucas-nak, hogy mínuszba fusson a könyvelés. Ezzel alapvetően nincs probléma, az álomgyár is csak egy ipar, a cél a profit, ehhez pedig akkor jutnak hozzá a pénzemberek, ha számunkra megfelelő módon szórakoztatnak bennünket, mert csak akkor nyúlunk a zsebünkbe, ha jól érezzük magunkat a vetítésen. A Star Wars - nak hatalmas rajongótábora van, akiket ki kellett szolgálni, akár tetszik, akár nem. Nem lehetett nagyon sok új karaktert behozni, a régi nagy kedvencek pedig nem maradhattak ki a történetből, különben az alkotókra zúdult volna a nézők dühe. Ugyanakkor az évek elteltek, ma már nem lehet bájos ewok-okkal kiszúrni a közönség szemét, viszont a CGI-cunamiból is kezdenek besokallni, tehát egy old school Star Wars filmeket kellett összehozni, modern köntösbe csomagolva, érzelmekre hatva, űrcsatákkal és fénykardozással. Mit tudott J.J., amit a többiek nem? Nem, nem zseni a fiú, viszont filmőrült, és nagyon érzi, hogy mi kell a nézőknek a 2010-es években. Nem, nem érdekli a filozófia, de velünk együtt ő sem nőtt fel, és pontosan tudja, hogyan kell egy jelenetet úgy megrendezi, hogy úgy érzed, része az univerzumnak, ahová tartozni érzed magad, megkapod azt a látványt és érzelmi hatást, amire vágysz, cserébe el kell felejtened a komoly mondanivalót. Hogy ezt hívják popcornmozinak? Igen, de ha ezen túl tudsz lépni, jól fogsz szórakozni.

Nem könnyű ennek az elfogadása, ezt nálam jobban senki sem tudja. Star Trek - fan vagyok, és szó nélkül felálltam és kimentem a moziból anno, amikor az első J.J. által dirigált filmben Spock behúzott egyet valakinek. Ez ugyanis blaszfémia az olyan régi rajongóknak, mint én vagyok, mivel egy vulkáni szellemi lény, soha nem rendezne egy konfliktust fizikai erőszakkal. Évekbe telt, amíg rászántam magam az újrázásra, eddig tartott, amíg elfogadtam, hogy bizony ez a reális a jövő a franchise életében. A szívem közepébe taposott Abrams azzal, hogy matinét csinált a hitem szerint a világ felfedezésére hivatott űrhajó és legénysége kalandjaiból, ráadásul arra méltatlan színészekkel népesítette be a fedélzetet. De annyira hiányzott az Enterprise, hogy úgy döntöttem, legyen. Ha le kell mondanom a filozófiai háttérről azért, hogy kedvenc karaktereimet viszontlássam, de az alapfeeling megmarad, akkor nyeljünk kettőt, áramoltassuk át magunkon a csít, és érezzük jól magunkat. A világ változott, a filmiparnak haladnia kell vele, nekünk pedig ideje felnőnünk és szembenézünk ezzel. Miután eljutottam idáig, egészen jól tudok szórakozni a Star Trek-filmeken, mert tudom, hogy mit várhatok tőlük, és ezt meg is kapom, tehát a legnagyobb lelki nyugalommal fogok beülni jövőre a moziba a következő felvonásra.

Sokáig nem kapott el a Star Wars - láz, de amikor kijöttek az utolsó trailerek, és az első kritikák, én is elkezdtem számolni a perceket a vetítésig. Viszont őszintén mondom, nem a csodát vártam, egyszerűen csak kíváncsi voltam. Tudtam, hogy mit várhatok a forgatókönyvtől (az eredeti trilógia kicsit felturbózva, frissítve, jó szövegekkel, az új és a régi karakterek megfelelő arányú szerepeltetése, tökéletesen kiszámított jelenetek sora), részemről már csak az volt a kérdés, hogy a látvány méltó-e a klasszikushoz, illetve sikerült-e visszahozni a hangulatot. Jelentem, szerintem teljes volt a siker ilyen szempontból nézve. Már a főcímnél éreztem, hogy jó lesz ez, aztán, amikor perceken belül teljes szívemmel bele tudtam élni magam a történetbe, már tudtam, J.J. jó úton jár ahhoz, hogy átcsábítson az Erő sötét oldalára (ami annyira nem nehéz, lévén szinte teljesen fel lett hígítva a Star Trek-univerzum). Nem, még nem tértem át, de ha a jövő évben esedékes Enterpirse kaland nem üti meg  a színvonalat, biztosan váltani fogok. 

Én imádtam a filmet, istenien szórakoztam rajta. Nem volt üresjárat, maga volt a nagybetűs KALAND, volt nosztalgia, de csak annyi, amennyi kellett, megismertük az új szereplőket, az alapkonfliktusok és a családi kapcsolatok tisztázásra kerültek, vagyis tökéletes kezdő epizódot láthattunk. Sokan szóvá tették, hogy Kylo Ren jelen pillanatban egy tejfelesszájú kölyök, aki a nyomába sem ér Darth Vader-nek. Naná, hogy nem, ő egy fiatal fiú, aki fény és árnyék határmezsgyéjén tántorog, iszonyú ereje van, de nem tudja, jó vagy rossz dolgokra használja. Viszont van karizmája, lesz még ebből a srácból egy jó kis rosszfiú /vagy rossz kis jófiú, majd kiderül, ugyebár/, nem kell aggódni. Azt pedig nőként nem tudom nem megjegyezni, hogy Adam Driver határozottan jól néz ki, szerencsére nem unalmasan szabályos szépfiú, és a megabrutál fénykardot is jól forgatja. De mint kiderül, van egy lány, akinek még nála is jobban megy a harc /mekkora húzás, hogy női főszereplőt kapott a sorozat, aki simán szétrúgja a pasik hátsó felét, ha úgy kívánja a helyzet/. Jól adagolták az érzelmeket és az akciót, volt, amikor meghatódtunk, volt, amikor forrt bennünk a düh, és volt, hogy csak simán ájultunk elfelé a látványon. Tökéletesen ki lett számítva minden jelenet, a nózinknál fogva lettünk vezetve, de kit érdekel, amikor a játékidőre újra gyerekek lehettünk, együtt vívtuk a csatákat a szereplőkkel, együtt dobogott a szívünk az Ezeréves Sólyommal, vagyis valóban felébredt a nagyon régen alvó Erő a lelkünkben.

Megértem azt is, aki csalódottan jött ki a moziból és tényleg csak azt tudom tanácsolni neki, hogy ha letelt a gyászidő (mondom, tudom, milyen érzés, hogy nem azt kapja egy rajongó a filmtől, amit várt), lehiggadva nézze újra a filmet és döntse el, hogy belenyugszik-e abba, hogy ezt várhatja a jövőben a franchise-tól, vagy inkább nem nézi meg a folytatásokat. Ami engem illet, fogalmam sincs, hogyan fogom tudni kivárni azt időt, ami a következő rész bemutatójáig hátra van, és addig még jó néhányszor meg fogom tekinteni ezt az alkotást, mert nekem tetszett, és én igenis hazatértem abba a messzi-messzi galaxisba...