A Curve című alkotás annak az Iain Softley-nak a filmje, aki rendezőként 2001-ben a K-PAX - A belső bolygó elnevezésű agyas sci-fi drámájával tört be a köztudatba, majd 2005-ben A titkok kulcsa című művével a misztikus thrillerek állóvizét kavarta fel. A szebb napokat is látott direktor ezúttal egy kevésbé nívós filmmel jelentkezett, amely lényegre törően a 127 óra és Az országút fantomja hibridjeként írható le. Sajnos a két film gondolatisága között igazi fúzió nem jön létre, csupán egy közepesen ügyes kollázsról beszélhetünk.
Történet szempontjából a következő a helyzet: Mallory (Julianne Hough) hamarosan összeházasodik a barátjával, azonban valami nincs rendben a kapcsolatukkal, hősnőnk ugyanis csak félszívvel vezet az esküvő helyszínére. Rak is egy kis kitérőt a Denver felé vezető útjába, ami végzetes következményekkel jár. Összeakad a megnyerő, de igencsak fura stoppossal, Christiannal (Teddy Sears), felveszi maga mellé a kocsiba, majd autóbalesetet szenvednek, és Mallory beszorul a felborult autóba... valahol az isten háta mögött, kiszolgáltatva az elemeknek és a titokzatos Christiannak.
Jól hangzik a sztori? Nem is lenne rossz, de megvalósítás sajnos egyáltalán nem sül el meggyőzően. A film több sebből is vérzik.
Az első gond a forgatókönyv, ami sajnos nem képvisel igazán magas minőséget. Mind a fentebb említett nagy elődök gondolatisága (elég izzadtságszagúan lett összehozva a két vezérmotívum, és az írók nem is tudnak igazán mit kezdeni a témák összeházasításában rejlő lehetőségekkel), mind a józan paraszti logika (komolyan, én is kérek abból a fából, vagy miből, amiből elég két maréknyi, hogy az ember napokon át életben tartsa vele a tüzét) csorbát szenved a filmben. Aztán jön a finálé, és vele a nézői homlokráncolás. A film a vége felé olyan brutális stílustörést szenved el, hogy az maga a katasztrófa. Kis túlzással az utolsó húsz perc az addig relatíve intelligensnek tűnő kaland-thriller építkezés után egy suta helyszínváltással (Egyébként miért pont oda megy a szereplő? Na mindegy...) átcsap A texasi láncfűrészes egyik random részletébe. A végső monológ és az ezzel együtt járó óvodás szintű tanulság pedig... azt hiszem, hogy jobb lett volna, ha néma csendben zajlik le az utolsó összecsapás, mert ez így nemcsak erőltetett volt, hanem kínos is. Viszont még ennél is bosszantóbb az a kihagyott ziccer, hogy szinte semmiféle képet nem kapunk arról, hogy az elszenvedett traumatikus események milyen hatással vannak hősnőnk életére, világlátására. A történet végén az események ilyesfajta kontextusba helyezésének elmaradása miatt bennem komoly hiányérzet maradt.
Aztán ott vannak a színészek. Mivel minimális szereplőgárdával dolgozik az alkotás, így nagyon nagy a hangsúly az egyes színészek játékán. Itt a közepes teljesítmény is olyannyira előtérbe kerül, hogy egy idő után kevésnek, gyengének tűnik. Ebben az esetben mindkét főszereplő átlagosan jó teljesítményt nyújt, ami ilyen megvilágításban kevésnek bizonyul a sikerhez. A színészek kapcsán előre szólok, hogy Julianne Hough berekedt kislányos orgánuma sokak fülét bántani fogja, Teddy Sears titokzatos karaktere pedig csak a film közepéig lesz érdekes, utána menthetetlenül belesüllyed a klisés dagonyába.
A rendezői és az operatőri munkával már nem igazán kukacoskodnék, van egy-két viszonylag ügyes megoldás (pl. a felborult autóban tényleg kényelmetlen nézeteket kapunk), de nagy truvájokra ezen a téren se számítson senki. A zene követi az eseményeket, néhol szépen beleilleszkedik a cselekménybe is (az autóban hallgatott muzsikára gondolok), nem nevezhető rossznak, de igazán kiemelkedőnek sem. Bennem leginkább a finálébeli "ezerszer hallott, de ezeregyedjére is működő" horrorzenei futamok maradtak meg, bár ez inkább engem minősít, nem a produkciót.
Jóindulatúan el lehet mondani a Curve-ról, hogy működik kalandként, működik thrillerként, és a vége felé működik még horrorként is. Az is a javára írható, hogy szokatlan formában házasít össze ismert alapvetéseket, így papíron nincs híján az ambíciónak sem. Mindezen pozitívumok azonban a megvalósítás hibái és következetlenségei tükrében nem elegendőek ahhoz, hogy egy igazán emlékezetes alkotássá minősítsék a mozit.
Lényeg a lényeg: ez bizony csak egy közepes film lett.
5,5/10
A Curve című film teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán
