Érthető, hogy nem sokan jelentkeztek, hogy a 24. Bond-filmmel felvegyék a versenyt a héten, és ahogy az ilyenkor lenni szokott, a forgalmazók főként a gyökeresen más érdeklődésű nézőket próbálták megszólítani a kémfilm riválisaival. Így tehát magyar családregény, politikai thriller és animációs film is várja azokat, akiket nem Daniel Craig vagy a Bond-lányok látványa hoz lázba.
Ha van a magyar irodalomnak és filmgyártásnak lerágott csontja, az az én szememben garantáltan az évtizedeket/évszázadokat felölelő családregények. Amellett, hogy szerintem már mindenki olvasott/látott a fentihez hasonló művet, a legkevésbé sem tudom, mit újat tud majd megfogalmazni azon keresztül, hogy végigveszi a 20. század összes fontosabb tragédiáját egy család szemén keresztül. És talán ebből kifolyólag sincs az Anyám és más futóbolondok... az év legtöbbet reklámozott magyar produkciói között.
A klasszikus mese legújabb adaptációja ugyan nem teljesen hű az eredetihez, de ettől még teljesen méltó feldolgozása lett annak. Bővebben kritikánkban.
Ez a bolgár film idén azon kevés európai produkciók közé tartozik, amelyeknek megadatott, hogy az Európai Parlament által kiosztott Lux-díjért versenyezhessenek. Reménykeltő ez az elismerés, ugyanakkor eddigi fesztiválszereplései során nem aratott ennyire osztatlan sikert a mű, de rengetegen dicsérik a posztkommunista hangulat érzékletes megfestéséért és morális kérdéseiért is. Magyarként éppen ezért valószínűleg mindenki másnál jobban is át tudjuk érezni majd A lecke hangulatát.
Akik szeretik a politikai thrillereket, azoknak nem okoz majd csalódást, de a Miért én? sok extrát nem tartalmaz. Itt írtunk a filmről.
Az új Bond fájdalmasan szürke és középszerű lett, főleg, ha a Skyfall-lal vetjük össze. Részletesebben itt olvashattok a filmről.
